Kill La Kill: IF

Az anime világában – Ha nem ismered a *Kill la Kill*-t, készülhetsz a zűrzavarra

Először is, ha nem ismered a Kill la Kill című animét, akkor elég nehéz lesz igazán élvezni a játékot. Míg más, könnyebben befogadható anime adaptációk, mint például a Naruto vagy a Dragon Ball játékok, viszonylag könnyedén bevezetnek, addig itt egyből egy zűrös helyzetbe csöppenünk. A játék nem finomkodik: egyből az események közepébe dob, és ha nem ismered a háttértörténetet, könnyen elveszítheted a fonalat. Egy gyors hangos bemutató próbálja összefoglalni az alapokat, de ha nem vagy tisztában a karakterek motivációival, akkor könnyen elakadhatsz.

A történet egy "mi lett volna, ha" szituációt bontakoztat ki, ahol nem a főhősnő, Ryuko Matoi van a középpontban, hanem a diákönkormányzat vezetője, Satsuki Kiryuin. Ez a választás érdekes, de az alapvető problémát nem oldja meg: ha nem vagy rajongó, akkor a rajongók kiszolgálására tett próbálkozásokat sem fogod tudni kellően értékelni. Az egész történet inkább a szórakoztatásról szól, semmint hogy valódi mélységet adjon az élményhez.

Harc, ami szépen kinéz, de nehezen játszható

A Kill la Kill: IF alapvetően egy háromgombos harci játék a 3D-s térben. Mivel az Arc System Works híres a kiváló harci mechanikáiról (mint a Guilty Gear sorozat), azt vártuk, hogy egy technikailag is kiforrott aréna-harcost kapunk. Nos, nem egészen. A játék harci mechanikája egyszerű, és míg minden egyes támadás gyönyörű animációval van ellátva, és valóban látványos a megvalósítás, a játékélmény túlzottan egyszerű ahhoz, hogy valódi kihívást adjon.

A karakterek mindegyikének három fő támadása van: közeli támadás, távoli támadás és egy védekezés-breaker. Az effektek látványosak, de ez nem elég ahhoz, hogy igazán izgalmas harcokat hozzon létre. Ráadásul a szexuálisan túlfűtött karaktertervezés és a felesleges kameraállások egyesek számára inkább zavaróak lehetnek, mint vonzóak. A mozdulatok szépek, de a harcok sokszor túlságosan is laposak.

Túl sok ismétlés és technikai problémák

A játéknak mindössze hat arénája van, és bár mindegyik jól megtervezett, az ismétlődés hamar kiüti a varázst. A harcokban túl gyakran találkozunk olyan problémákkal, mint a lassú mozgás, a nem megfelelő kamera és a célozhatóság hiánya. Az ilyen típusú játékoknál elvárnánk, hogy a kamera stabilan kövesse az akciót, de itt többször is előfordult, hogy egy-egy nagyobb küzdelem során egyszerűen nem láttam, mi történik. Egy 1v1 küzdelem még elviselhető, de amikor több karakter is harcol egyszerre, az igazi türelemjáték.

A grafika és a harci effektek gyönyörűek, de a Switch verzió teljesítménye helyenként eléggé megroppan. Ha több karakter is harcol egyszerre egy nagy arénában, a frame-rate képes jelentősen leesni, ami sajnos elég zavaró a játék élvezete szempontjából.

Küldetések és extrák – Ha végigpörögsz, jön a jutalom

A játékban az arénák és harcok révén új extrákat oldhatsz fel, mint például zenék, 3D diorámák és más hasonló apróságok, de ezek igazából nem adnak túl sok többletet. A játék fő vonzereje a harcokban és a karakterek személyiségében rejlik, de ha nem vagy anime-rajongó, akkor a küldetések és extrák inkább csak felesleges időhúzásnak tűnhetnek.

Értékelés

A Kill la Kill: IF egy látványos, de alapvetően üres harci játék, amely inkább a rajongóknak szól, mintsem azoknak, akik csak egy szórakoztató aréna-harcost keresnek. A grafika és az animációk lenyűgözőek, a harcok szórakoztatóak, de sokkal inkább egyedülálló élményként, mint hosszú távú játékként. A történet próbálkozik mélyebb szálakat fűzni, de mivel nem ad elég figyelmet a mechanikák összekapcsolására, sok helyen inkább idegesítő, mint élvezetes.

Pozitívumok

• Látványos animációk: A támadások, mozdulatok és effektek gyönyörűek.
• Jó karakterábrázolás: A karakterek személyisége jól visszaadja az anime hangulatát.
• Tökéletes rajongóknak: Ha ismered az anime világát, rengeteg élményt nyújt.

Negatívumok

• Túl egyszerű harcok: A játékmenet túl lapos ahhoz, hogy sokáig lekössön.
• Ismétlődő arénák: A hat aréna hamar unalmassá válik.
• Technikai problémák: A teljesítmény és a kamera gyakran rontják az élményt.