Hover

A játékmenet: A szabadság és a trükkök végtelen áramlása

A Hover játékmenete erősen épít a parkourra és a gyors mozgásra. Az alaptörténet szerint egy klónként csatlakozol a város lázadó csapatához, akik azzal próbálnak ellenállni az elnyomásnak, hogy szupertrükkökkel és graffitivel kifejezik nemtetszésüket. A mozgás alapja a gyors ugrálás, falra futás és trükközés, mindezt különféle városi környezetekben.

Az irányítás hamar elsajátítható: a sima ugrások mellett trükköket hajthatsz végre a levegőben, lecsúszhatsz a korlátokon és grindolhatsz mindenféle élen. Ez a dinamikus mozgás a legjobb pillanatokban valóban szórakoztató, és ahogy egyre jobban belejössz, a város egy valódi játszótérré válik. A „trickstyle” érzés, amit a játék ad, erőteljesen emlékeztet a Dreamcast klasszikusaira, és elég pörgős ahhoz, hogy ne unatkozz.

A probléma viszont ott van, hogy a mozgás túl „futóhomokos” – a karaktered néha egyszerűen nem reagál jól a különböző felületeken. A falra futás vagy a trükkök végrehajtása nem mindig olyan precíz, mint kellene. Ráadásul a vertikális mozgás, ami elengedhetetlen a város felfedezésében, néha bosszantó hibákat eredményez. Túl sokszor fordul elő, hogy egy rosszul megválasztott ugrás miatt lezuhansz, és bár nem halsz meg a zuhanásban, a folytatásához szükséges időveszteség idegesítő lehet.

Küldetések és versenyek: A szórakozás forrásai

Hover erőssége kétségtelenül a versenyek, amikben a játékosok egy-egy kört futnak a városban, miközben mindenféle trükköket mutatnak be. Az egyszerű, de pörgős versenyek tökéletesen kihasználják a játék mozgásmechanikáit, és bár nincs túl sok változatosság, a száguldás valóban élvezetes. A versenyek mellett egyéb küldetések is várnak, de ezek inkább kiegészítő szerepet kapnak.

A leggyengébb láncszem azonban a Gameball, ami egy zűrös, furcsa hibridje a kosárlabdának, a rögbinek és a TRON-nak. A játékot rugalmasan lehet irányítani, de mivel a pályán az egyes karakterek sebessége és a több száz, gyors mozgású játékos zűrzavara miatt a teljesítmény erősen megcsappan, az egész élmény meglehetősen kaotikussá válik.

Az online világ: Küzdelem a szinkronizálással

A játék világában online módban más játékosokkal is összefuthatsz, de az integráció nem teljesen sima. A többjátékos küldetésekben a játékosok könnyedén elérhetik egymást, de a framerate néha komoly problémákat okoz, különösen a nagyobb összecsapásoknál. Egy-egy gyors verseny vagy küldetés után előfordulhat, hogy a teljesítmény leesik, ami rontja az élményt. Az egyes küldetések sem mindig ösztönzik a közös munkát, így gyakran a szóló módban jobban érezheted magad.

Grafika és hangulat: A neon világ hatása

A játék grafikája egyértelműen a Jet Set Radio által megteremtett világra épít. A neon színek, a színes épületek és a csillogó utcaképek mind egy élénk, dinamikus várost festenek elénk. A város terei jól megtervezettek, de túl sokszor érezzük, hogy a szűk korlátok között nem tudunk igazán szabadon mozogni.

A hangulatot az EDM stílusú zene adja, amit nem más, mint a Jet Set Radio zeneszerzője, Hideki Naganuma készített. A hangulatot abszolút sikerült elkapni, és egy kis nosztalgikus érzést is csempészett a játékba. A probléma inkább a játék mechanikai oldalán van, mivel a gyakran megjelenő hibák és az irányítás pontatlanságai nem mindenki számára lesznek élvezetesek.