Ghostbusters: The Video Game Remastered

A remaster szó csupán egy szép álcázás

Kezdjük az elején: a "remastered" címke talán kissé túlzás. Bár a játék felbontása egy kicsit feljavult, és a grafikai textúrák is kaptak egy kis ráncfelvarrást, ne várjunk csodákat. A legjobb, amit a Switch változattól elvárhatsz, az egy stabil framerate és egy simább élmény, mint amit az előző konzolokon kaptunk. A valódi újítások – mint például az eltávolított multiplayer mód – majd talán egy későbbi frissítésben érkeznek. Szóval, a “remaster” valójában inkább egy felújított port, aminek a legfőbb erénye, hogy megint elérhetjük a régi kedvencünket.

Egy időutazás a filmek világába

Ha szeretted a Ghostbusters filmeket, akkor a játék teljesen el fog varázsolni. Az, hogy visszatérhetsz a csapat tagjaként és a legendás Proton Pack-et használva űzheted a kísérteteket, igazi nosztalgikus élményt ad. A történet közvetlenül a Ghostbusters II után kezdődik, és te, mint az új srác a csapatban, a legújabb, titkos eszközökkel szállsz szembe a különféle kísérteteken. A cél, hogy legyőzd a régi filmekből ismert szörnyeket, miközben egy csomó új területet és karaktert fedezel fel. Az egész játék mintha egy kiterjesztett folytatása lenne a filmeknek – és valljuk be, kinek ne lenne egy kis nosztalgikus öröme abban, hogy ismét a Ghostbusters csapat tagjaként harcol?

A szinkronhangok is hoznak mindent, amit várnál: Bill Murray és a többiek valóban "életre kelnek" a játékban, és bár lehetett volna még jobb is, úgy érzem, hogy a hangulata így is bőven megéri. Sőt, sokkal inkább élvezhetőbb a filmekhez képest, hiszen az új világ sokkal jobban illeszkedik a valóságos szintű grafikához.

A játékmenet: Ki ne akarná elkapni a kísérteteket?

Maga a játékmechanika nem hoz semmi igazán forradalmit, de ennyi elég is. A Proton Pack használata, a kísértetek különféle módszerekkel való elfogása, az egész játék folyamatában ugyanúgy szórakoztat, ahogy a filmekben is érezted. A feladat, hogy megbirkózz a szellemekkel, nemcsak a lövöldözésről szól, hanem a megfelelő stratégiák alkalmazásáról is. A különböző eszközök, mint a lézerfegyverek és a "lassító" effektek mind arra szolgálnak, hogy még izgalmasabbá és dinamikusabbá tegyék az akciókat.

De van egy kis bökkenő: a játék néha kicsit túl könnyű, és egy idő után a kihívás alábbhagy. Persze, a kísértetek és a főellenfelek elég szórakoztatóak, de a nehézségi szint nem igazán nehezedik annyira, hogy folyamatosan fenntartsa az izgalmat. Az "Adaptációs Pod" és a különböző fegyverek fejlesztése, amikkel újabb és újabb kihívásokat vállalhatsz, érdekes szintű stratégiai lehetőséget ad, de hosszú távon még így is kicsit unalmassá válhat, hogy mindig ugyanazokat a mechanikákat kell alkalmazni.

Az igazi varázslat – Koshiro zenéje és a grafika

Koshiro zenéje valóban varázslatos, és teljes mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a játék igazi élményt adjon. Az űrben száguldó Proton Pack zajai, az izgalmas, dinamikus zenei kíséret és a megfelelő hanghatások mind összeállnak egy hihetetlenül jól megkomponált csomaggá. Az egész játék egy nagy, zenei és vizuális kavalkád, amely minden percben magával ragad.

A grafikai munkák is szépek, és bár nem a legmodernebb technológia van benne, még így is rendkívül jól sikerült. A fények, árnyékok és a szellemek animációja minden egyes pályán elragadóan mutat, és ahogy a játék a mozik világát átülteti a képernyőre, az minden egyes pillanatban nosztalgikus örömöt ad.