Fate/Samurai Remnant

Egy új utazás a *Fate* világában

A Fate/Samurai Remnant egy erőteljes, de egyszerű történettel indít, amelyben Miyamoto Iori, egy fiatal kardforgató, belekeveredik egy szuper természetfeletti konfliktusba, a Waxing Moon Rituaalba. A célja? Legyőzni más harcosokat, hogy elérhesse a vágyait, miközben megpróbálja megmenteni a világot a többiek nefarious (bocsánat, hogy így mondom, de egyszerűbb így) szándékaitól. Az alapkoncepció jó, az elképzelés friss, de sajnos nem minden egyes pillanata kapja meg azt a mélységet, amit elvárnánk tőle.

A történet szórakoztató, de az expozíciós cutscenek és a párbeszédek egy-egy hosszú része kifejezetten lassú, néha unalmassá válik. Persze lehet pörgetni vagy átugrani őket, de azért a sztori is fontos részét képezi a játéknak, nem ártott volna, ha a tempó egy kicsit gyorsabb lenne.

A Musou, de szorosabban és dinamikusabban

A harcok, hát... nos, ki ne ismerné a Musou játékokat, ugye? A Dynasty Warriors és társai mind-mind azt a jól ismert formula, hogy zúdítunk magunkra egy rakás ellenséget, miközben folyamatosan végezzük el a kombókat. Nos, a Fate/Samurai Remnant ugyanazt csinálja, de egy sokkal dinamikusabb, sokkal élvezetesebb módon. A pályák nemcsak a verekedésről szólnak, hanem szabadon bejárható településekkel, questekkel is ellátottak. A városok és tájak, amiket bejárhatunk, egy kis labirintusszerű elrendezést kapnak, tele apró titkokkal és rengeteg küldetéssel. Nem mondom, hogy tökéletesen komplexek, de azért szépen működnek.

A harcokat segíti az, hogy minden karakternek vannak saját stílusai: a Föld stílusa egy kis pajzzsal védi a karaktert, míg a Víz stílusa gyors és szellősebb támadásokat ad, hogy elérhessük a nagy hordákat. Külön jópont, hogy nemcsak karddal kell megoldani a dolgokat, hanem különféle varázslatok és támadások is beépítésre kerültek. Az is szuper, hogy a különböző támadások és harci formák mind újabb réteget adnak a játéknak.

A harcok épp elég izgalmasak, de nem kihívás

Az igazság az, hogy bár a harcok szórakoztatóak, a nehézségi szint nem mindig elég kihívást ad. A minbossok gyakran csak egy kis ellenállást kínálnak, és a nagyobb ellenfelek is éppen annyi gondot okoznak, hogy ne érezd teljesen unalmasnak a küzdelmeket. Persze, ha jól csinálod, akkor a ritmus pörög, a sebzéseket szépen elosztod, és máris ott a győzelem. Az igazi kihívás a fő történeti küldetéseken kívül jön, a kiegészítő küldetések, amik minijátékokban érhetők el. Itt már komolyabb platformer-szerű feladatokat találhatunk, amik megdobják az élményt.

A vizuális élmény, amit érdemes felfedezni

A játék vizuálisan elképesztően szép, és bár nem hoz annyi újdonságot, mint a mai generációs játékok, képes megidézni az Edo-korszak szellemét egy izgalmas anime-stílusú grafikával. Az animációk pedig egyszerűen gyönyörűek, miközben az is látszik, hogy minden részletre figyeltek. Az egyik legnagyobb erőssége, hogy a látvány nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem ténylegesen hozzájárul a hangulathoz is. A világ megjelenítése és az apró karakterek arckifejezései valóban érzékeltetik a történet hangulatát.

Az alábbiakból kijön a konklúzió

A Fate/Samurai Remnant nem egy hibátlan mestermű, de rengeteg szórakoztató órát ad. A Musou alapokkal dolgozó játékmenet dinamikus, az új harci stílusok, a karakterek közötti interakciók és a mellékküldetések sokkal érdekesebbé teszik az élményt, mint egy átlagos Dynasty Warriors másolat. A történet bár egy kicsit túl nyújtott és felesleges töltelékeket is tartalmaz, mégis szórakoztató és izgalmas. A grafikák remekek, és a zenék is hozzák az elvárt szintet. Ha szereted a Musou stílust, vagy ha egy kis frissítést szeretnél ezen a műfajon belül, akkor mindenképpen próbáld ki.

Pozitívumok

• Dinamikus és szórakoztató harcok
• Szép, részletes grafika és szórakoztató világ
• Érdekes új harci mechanikák és szereplők

Negatívumok

• A fő történet tempója túl lassú, sokszor túlzottan elnyújtott párbeszédekkel
• Néhány boss küzdelem könnyen megoldható
• A játék szinte állandó teljesítményproblémákat mutat a Switch-en