Fate/Extella: The Umbral Star

Bevezetés

A Fate/EXTELLA: The Umbral Star egy elég merész lépés volt a Fate sorozatban. Ahelyett, hogy megmaradt volna a vizuális regények és a taktikai RPG-k világában, a készítők egy igazi hack-and-slash akciójátékot alkottak, ahol a főszerepet a gyors, pörgős harcok kapják. Az eredmény? Hát, nem mondom, hogy minden tökéletes, de az biztos, hogy élvezetes. Még azok is, akik nem ismerik a Fate univerzumot, találhatnak benne valami vonzót, főleg, ha szeretik az ilyen típusú pörgős játékokat.

Játékmenet

A Fate/EXTELLA első ránézésre egy tipikus musou (vagyis "Warriors") játék, mint a Hyrule Warriors, ahol egy szuper-erős karaktert irányítasz, és azon a célon dolgozol, hogy minél több ellenséget darálj le. De az, hogy mi történik az egyes térségekben, milyen karaktereket irányíthatsz, és hogy egy-egy harc milyen tempót diktál, mind izgalmasan friss érzést ad.

A játékmenet nem bonyolult, de annál szórakoztatóbb: a cél, hogy minél több szektort elfoglalj, és legyőzd a főellenséget, miközben egy folyamatos harci láncot építesz. Egy-egy szakasz hatalmas ellenségtömeget jelent, és itt igazán kiélheted a harci képességeidet, különféle támadásokat és mozdulatokat kombinálva, hogy a lehető leglátványosabban takarítsd el a pályát.

A harcrendszer maga kifejezetten szórakoztató, gyors és pörgős. A karakterek mozgása sima, a különböző támadások, legyen szó gyors ütésekről vagy erősebb csapásokról, mind képesek különleges kombókat generálni. A játéknak van egy erős flow-ja: a harcok nem lassulnak le, és a mozdulatok közötti átmenetek szinte észrevétlenül történnek.

A legjobb része az egésznek, amikor feltöltöd az Extella Maneuver mérőt, és egy igazi "screen-clear" támadást hajthatsz végre, ami olyan szórakoztató, hogy csak úgy pörögnek a percetek, miközben az ellenségek mind egy csapásra eltűnnek. Ezen kívül a Moon Drive és Noble Phantasm támadások is izgalmasan extrém hatásokat adnak, bár utóbbiak aktiválása gyakran elmarad a gyors harcok közepette.

A Buktatók

Bár a játék minden szempontból élvezetes, akad néhány olyan terület, ahol érezhető, hogy nem minden tökéletes. A legszembetűnőbb probléma az ellenségek változatossága – nem igazán számíthatsz új és friss designra a hadsereg tagjai között. A különböző zsoldosok (Aggressors) alapvetően csak színvariációk, és a harcok során a legtöbb ellenség gyakorlatilag egyforma, ami elég hamar monotonitást csempész a játékba.

A másik bosszantó dolog az AI, ami sosem tűnik elég hatékonynak. A társaink, akik segítenének a területek visszafoglalásában, általában inkább csak hátráltatnak. Az, hogy ők nem igazán veszik át a harcot, kicsit frusztrálóvá válik, főleg amikor azon dolgozol, hogy megerősítsd a saját védelmedet.

És még egy: a játéknak nincs multiplayer módja, amit egy ilyen akciódús cím simán elbírt volna. Egy split-screen co-op móddal igazán szórakoztatóbbá válhatott volna a játék, hiszen a gyors harcok és az adrenalinnal teli akciók tökéletesek lettek volna egy jóbaráttal közösen.