Fallout 4: Anniversary Edition

Amikor először kiléptem a Vaultból Switch 2-n, az volt az érzésem: ezt már vártam egy évtizede – és még mindig ugyanúgy recseg-ropog.

A valóság… kicsit komplikáltabb.

Törzs

A Fallout 4 világa elsőre pontosan azt adja, amit vársz: egy hatalmas, szétesett, mégis élő világ, ahol mindig történik valami. Boston romjai, a Commonwealth pusztasága – minden tele van apró sztorikkal, eldugott helyekkel, furcsa NPC-kkel.

És persze a klasszikus Bethesda-féle „menj el A-ból B-be, de közben öt másik történetbe keveredsz” érzéssel.

A sztori alapja személyes: elveszíted a párod, elrabolják a gyereked, és kilépsz egy világba, ami már rég nem az, amit ismertél. Erős kezdés, de őszintén? A főszál később eléggé elhalványul. Nem rossz, csak... nem az, ami miatt maradni fogsz.

Hanem minden más.

A mellékküldetések itt is viszik a hátukon az egészet. A Cabot-ház sztorija, a Silver Shroud bohóckodása – ezek azok a pillanatok, amikor a játék igazán él. Itt érzed, hogy a világ nem csak díszlet, hanem tele van kreatív ötletekkel.

A frakciók közti lavírozás is jól működik. Brotherhood, Institute, és a többiek – mind más világképet képviselnek, és amikor döntened kell, az nem csak mechanikai kérdés, hanem morális is. Ez az a fajta RPG-sűrűség, amit ma már ritkábban látni.

A harc... tipikus Fallout.

Van benne lopakodás, közelharc, lövöldözés, és persze a V.A.T.S., ami még mindig az egyik legikonikusabb rendszer. Nem a legprecízebb shooting élmény, de van stílusa. És valahogy működik.

Ami viszont teljesen opcionális, de mégis hatalmas: a bázisépítés.

Amikor először elkezdtem házakat pakolni a semmi közepén, kicsit olyan volt, mintha egy poszt-apokaliptikus Animal Crossing-be csöppentem volna. Aztán rájöttem, hogy ez egy fekete lyuk az idődnek. Vagy beszippant, vagy teljesen ignorálod. Középút nincs.

Az Anniversary Edition brutális mennyiségű tartalmat pakol eléd. DLC-k, extra workshop cuccok, Far Harbour – ami konkrétan az egyik legjobb kiegészítő a játékhoz. Ha egyszer beleállsz, ez tényleg több száz órás történet.

És akkor jön a feketeleves.

Technikailag a port... vegyes.

Van három mód: 30, 40, 60 fps. És tényleg működnek. Én a 40 fps-nél kötöttem ki, mert ott még szép marad a kép és stabil a teljesítmény. Összességében jól néz ki, főleg kézben játszva.

De.

Ez még mindig egy Bethesda-játék.

És ez azt jelenti, hogy a bugok is jöttek vele.

Nálam például konkrétan elromlott a sprintelés. Egy nyílt világú játékban, ahol halálkarmok kergetnek, ez nem egy apró kellemetlenség. Emellé jöttek a klasszikus hibák: hangproblémák, script bugok, fagyások.

Az a fajta „mindig ments” paranoia újra bekapcsol.

És ami még furább: semmilyen Switch 2-specifikus extrát nem kapunk. Nincs gyro, nincs egérkezelés. Ez utóbbi különösen fáj, mert ez a játék PC-n él igazán.

Zárás

A Fallout 4: Anniversary Edition egy hatalmas, tartalommal túlcsorduló RPG, ami végre megérkezett Nintendo konzolra.

És igen, működik. Játszható, élvezhető, magával ragad.

De közben hozza az összes régi hibáját is, mintha az évek semmit nem számítottak volna. Ez az a játék, amit imádsz – miközben néha káromkodsz miatta.

Ha tudsz együtt élni a hibáival, akkor egy elképesztően gazdag élmény vár rád.

Ha nem, akkor ez a pusztaság hamar fárasztóvá válhat.