Everhood 2

Játékmenet – A ritmus, ami életet ad a csatákhoz

Az Everhood 2 legnagyobb erőssége, hogy elég egyszerű a játékmenet ahhoz, hogy gyorsan megértsd, de elég összetett ahhoz, hogy mindig új kihívások elé állítson. Az alap mechanika nagyon egyszerű: egy színes jegyzetekkel tarkított ritmuspályán kell ugrálnod és kitérned a rád repülő jegyzetek elől, miközben próbálod felhalmozni az energiát. Az a jó benne, hogy ez nemcsak reflexekről szól – kicsit mintha egy tánc lenne a halál tánca, ahol a stratégia is fontos szerepet kap. Hogyan reagálsz az ellenfél támadásaira? Mikor próbálsz kis ütéseket adni, és mikor gyűjtöd össze a nagyobb támadásokhoz szükséges energiát?

A rendszer rendkívül izgalmas, mert minden egyes harc egy dinamikus ritmusra épül, és a zenék gyakran drámai módon változnak, amikor az ellenfelek támadási mintái is változnak. Bár az alapdifficultás nem annyira nehéz, azért egy-egy keményebb ellenségnél muszáj bevetni minden képességedet. Az egész rendszer olyan, mintha a Guitar Hero és egy RPG keveréke lenne, és kifejezetten addiktív. Az egész harcok mégis inkább a szórakoztatásról szólnak, mint a feszültségről, így mindig jön valami új, amitől nem fogod letenni a játékot.

Mi működik jól?

Miközben a Everhood 2 olyan világot alkot, ami elég furcsa ahhoz, hogy egyáltalán ne tudd, mit várj, az egész játék annyira szórakoztató, hogy könnyedén elnyeri az ember tetszését. A narratíva zűrzavara, ahol nem igazán tudhatod, mi fog történni a következő pillanatban, rendkívül szórakoztató, és egyáltalán nem veszélyezteti a történetet az, hogy a történet gyakran egyetlen, nem túl komoly cél köré épül. Az egyes karakterek abszurd helyzetekben való megjelenése, például a zöldségekből álló lázadók vagy az idegen rabszolgák, szórakoztatóak és szinte végtelen lehetőségeket adnak a játékos kezébe.

A zenék is kiemelkedőek – minden új ellenség, minden új helyszín egy új zenei stílust hoz, így mindig van valami friss, ami egyedivé teszi az élményt. A játék zenei választéka pedig változatos: pop, metal, house és még sok más stílus segít abban, hogy minden összefonódjon, és megteremtse azt a furcsa, pszichedelikus élményt, amit a játék kínál.

Mi nem működik annyira jól?

A játéknak van egy nagyobb hibája is, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Míg a harcrendszer pörög és izgalmas, a játék hosszú távú élménye sajnos elég sekélyes. A karakterek fejlődése elég egyszerű, és bár az alapmechanikák elég szórakoztatóak, nem találunk benne igazi mélységet, amit egy komolyabb RPG-nél elvárnánk. Nincs túl sok lehetőség a felszerelések testreszabására, vagy a csapatirányításra, és bár a világ viszonylag nyitott, hamar rájössz, hogy a történet viszonylag lineáris, és nem túl sok lehetőséget ad a felfedezésre. Az első pillanattól kezdve élvezed a játékot, de egy idő után érezheted, hogy hiányzik belőle a tartós mélység.

Ezen kívül, a vizuális stílus, bár szándékosan 8-bites, néha egy kicsit nehezen értelmezhető. Bár a zűrzavaros és abszurd világ remekül illik a játékmenethez, előfordulhat, hogy nehezen tudod eldönteni, mi és hogyan reagál a világ a te cselekedeteidre. Ez szándékosan van így, hogy a furcsaságot még inkább kihangsúlyozza, de a modern szemeknek néha zavaró lehet.

Záró gondolatok

A Everhood 2 egy olyan játék, ami ha nem is a legmélyebb RPG-ként fog bevonulni a történelembe, mégis rendkívül szórakoztató és egyedi élményt nyújt. Ha szereted a különc világokat, ahol a szabályok nincsenek kőbe vésve, és ahol a humort és a pszichedéliát egy zseniális harcrendszer ötvözi, akkor mindenképpen érdemes belevágni. A zenék, a világ és a különleges csaták mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy különleges élményt kapj. Azonban, ha egy igazán mély, komplex szerepjátékra vágysz, akkor lehet, hogy kicsit csalódni fogsz.