Dragon Ball FighterZ

A vizuális élmény: A Dragon Ball sosem nézett ki jobban

Az első, amit észre fogsz venni, hogy Dragon Ball FighterZ látványvilága valóban pazar. A grafika gyönyörű, a karakterek animációja szinte filmhez hasonló minőséget képvisel. A Switch-en futva igazán élvezet nézni, ahogy a képernyőn a hatalmas támadások szétrobbanják a környezetet, miközben az anime egyes ikonikus jelenetei életre kelnek. A Kamehameha és a Destructive Finish-ek (mint amikor Goku vagy Frieza hatalmas erejű támadásokkal zúzzák szét a környezetet) szinte hibátlanul futnak, és hihetetlenül látványosak.

A legjobb az egészben, hogy mindezt zökkenőmentesen teszi a Switch, és még egy kis lagot sem érzékeltem akkor sem, amikor több hatalmas támadás is egyszerre zajlott a képernyőn. Az egész játék olyan, mintha semmit sem kellett volna lemondani a grafikai minőségből, miközben az apró hardver korlátozások ellenére is hihetetlenül jól fut. Szerintem nem véletlen, hogy ez a cím az egyik legjobb verekedős játék a platformon, és jól mutatja, hogy mi mindent ki lehet hozni a Switch-ből.

Játékmenet: Tökéletes harmónia a könnyedség és a kihívás között

A játékmenet a Dragon Ball FighterZ-ben egyszerű és mégis mély. A karakterek közötti váltogatás, az egyszerű kombók és az akciók egyszerre könnyen elsajátíthatóak, de mégis sok lehetőséget adnak a mesterkedésre. A három karakteres csapatok, a szabad karaktercsere és a szuper támadások mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a harcok ne csak szórakoztatóak legyenek, hanem folyamatosan figyelmet kívánjanak. A harcokat könnyedén el lehet kezdeni, de azok, akik komolyan akarják művelni, sokáig gyakorolhatnak, hogy igazán magas szintre emeljék a tudásukat.

A FighterZ sokkal inkább a gyors reakciók és a taktikai gondolkodás játéka, mint a véletlenszerű gombnyomkodás. A különböző karakterek és támadások kombinálásával szinte biztos, hogy egyedi és izgalmas csatákat vívhatunk, miközben a játék nem túl bonyolult, hogy kezdők is könnyedén élvezhessék.

Történet és egyéb módok: Van, ami még hiányzik

A történeti mód a játék egyik gyengébb pontja, mert bár érdekes alapötletet ad, hogy a Z harcosok és a sorozat gazemberei közötti összecsapásokat átéljük, valahogy egy idő után unalmassá válik. A pályák nem túl nehezek, és sokszor csak a monoton ütemben való verekedés visz előre. A történet jól indult, de félúton egyszerűen átcsapott egy grind-ba, ahol már nem éreztük azt, hogy a történet előrehaladtával valódi változások történnének. Az Android 21 és a karakterek hozzáadása érdekes, de a végső feloldáshoz szükséges ismétlések egy idő után inkább fárasztóvá válnak.

A játék egyébként nemcsak a történeti módot kínálja, hanem az Arcade módot is, ami sokkal inkább a harcra koncentrál. Az Arcade is teljesen szórakoztató, és igazán kihívást jelentő nehézségeket kínál, ami nagyon jó, ha a játékmenet elején a story nem köt le annyira.

Mi nem működik?

A játék legnagyobb hibája, hogy néha túl egyszerűnek tűnik, és a grind túlzottan dominálja a történeti módot. Bár a harci részek elképesztően jól vannak kivitelezve, a történet, ha túl hosszúra nyúlik, könnyen elfelejteti a szórakozást. Az is zavaró, hogy a karakterek zárolása sokkal inkább a régi verekedős játékok világát idézi, és már 2018-ban sem biztos, hogy indokolt.

A másik komoly probléma, hogy bár a Switch verzió technikailag szinte tökéletes, a kezelés nem mindig olyan kényelmes, mint amilyennek lennie kellene, főleg ha Joy-Con-t használsz. Az irányítás néha feleslegesen bonyolult, és a gombkombinációk sokszor kényelmetlenek.