Double Cross

A Történet: Jó Alap, De Megakadt

A Double Cross története igazából nem kezdődik el rosszul: Zahra Sinclair, egy szuper energikus és okos ügynök, aki az interdimenzionális rendet tartja fenn, egy titokzatos terroristával, "Suspect X"-szel kerül szembe. Az alapötlet pofás: egy nem túl csillogó, de annál érdekesebb világ, ahol mindenféle különleges dimenziókat kell felfedezni, miközben a hősnőnk próbálja kideríteni, hogy mi zajlik a háttérben. A sztori, ahogy egy ilyen játékhoz illik, időnként még mélyebb is tud lenni, mint amire számítottunk. A jó és rossz közötti szürke zónák feltárása jól működik, de a szereplők sajnos nem érik el azt a szintet, amit egy ilyen történet megérdemelt volna. A mellékszereplők általában elég jellegtelenek, és nem sokkal emelkednek ki a klisés hősök és gonoszok sorából. Így hiába az erős alapkoncepció, valami hiányzik ahhoz, hogy igazán megszeressük a karaktereket.

Játékmenet: Kellemes Ugrálás, De Unalmas Harcok

A játékmenet alapvetően hasonlít a klasszikus Mega Man X-hez, de a harcrendszer és a platformolás egy kicsit szürkébbre sikeredett. Zahra fő képessége a Proton Slinger, egy olyan eszköz, ami gyakorlatilag egy grappling hook-ként funkcionál, és lehetővé teszi, hogy pont-pont ugráljunk a pályákon. Az első néhány pillanatban tényleg szórakoztató, amikor a levegőben csatázunk, és közben az ellenséget elintézzük. Azonban, ami rögtön elrontja az élményt, az maga a harcrendszer. Zahra ütései és támadásai alapvetően nem éreznek súlyt, mintha egy papírból készült fénykarddal harcolnánk, nem egy valóságos erővel rendelkező fegyverrel. Az ütések nem elég dinamikusak, és gyakran úgy érzem, hogy a harcok egyszerűen csak időkitöltők a valódi élmény helyett.

A fejlődési rendszer, ahol az Upgradium fragmentumok gyűjtése révén új képességeket oldhatunk fel, szintén egy jó ötlet, de sajnos nem működik olyan dinamikusan, mint várnánk. Bár a karakterfejlődés és a különböző "build"-ek lehetősége szórakoztató, a harcok nem érződnek elég változatosnak ahhoz, hogy igazán kiaknázzuk őket. A rendszer működik, de mivel a harcok ritkán okoznak igazi kihívást, az új képességek sokszor csak szórakoztató kiegészítők, nem pedig valósan hasznos eszközök.

A Pályák: Kellemes Változatosság, De Nem Marad Emlékezetes

A pályák viszont meglepően jól vannak megtervezve, és nem várt elemeket hoznak be. A különböző pályák mindegyike egy-egy új játékelemet hoz, és nagyon figyeltek arra, hogy minden szint frissebb és érdekesebb legyen. Az egyik pálya bouncy goo-t használ, míg a másik a grappelő pontok segítségével húz minket végig a pályán. A pályák folyamatosan új meglepetéseket tartogatnak, és bár a játékmenet nem mindig éri el az igazi magasságokat, a szinttervezés egyértelműen dicsérhető.

Az Upgradiumok megtalálása is egy kicsit extra kihívást ad a játékhoz, mert a legtöbb ilyen titkos szakaszokban vagy nehezebb platformer részeken található, amit muszáj alaposan végigjárni, ha mindent szeretnél összegyűjteni. Az új képességek feloldása is szórakoztató, de ahogy már említettem, a harcrendszer nem igazán hozza azt a szintet, hogy ezek a fejlesztések igazán érdemben változtassák meg a játékélményt.