Boulder Dash 30th Anniversary

Bevezetés: A boulder, ami még mindig gurul

Most 2020 van, és 36 éve már, hogy a Boulder Dash meghódította az Apple II-t. Mégis, valahogy nem érezzük azt a frissességet, amit egy olyan cím adhatna, ami tényleg forradalmat hozott volna. A Boulder Dash 30th Anniversary változata, ahogy a neve is mutatja, igazi nosztalgia bombaként igyekszik visszahozni a régi élményeket, de valami hiányzik. A játékmenet ugyanaz, a karakterek ugyanazok, de mintha nem történt volna semmi különös azóta.

Amit elsőre érdemes megemlíteni, hogy a játékmenet teljesen jól ismert: irányítjuk a főhőst, Rockfordot, miközben különböző színes drágaköveket gyűjtögetünk, miközben elkerüljük a veszélyeket. A nehézség abban rejlik, hogy a boulderek (ami ugye a játék névadója) folyamatosan lezuhannak, ha alattuk ásunk, és gyakran úgy kell ugrálnunk a lezuhanó kövek elől, hogy közben próbáljuk összeszedni a kincseket.

Játékmenet: A nehézségek boulderei

A játék eredetileg nem volt a látványos grafikai megoldásairól híres, de itt a port egy kicsit már ráncosodott. Az irányítás klasszikus, semmi különös, de éppen az ilyen egyszerű, mégis szórakoztató puzzle élmény teszi szerethetővé a Boulder Dash-t. Azonban a dizájn nem feltétlenül a legjobban öregedett elem. A fő probléma, hogy a játéknak van egy mobil háttérből hozott kezelőfelülete, ami nemcsak ronda, hanem zavaró is. A menük kemények, unalmasak, és gyakran csak bonyolítják a dolgokat, miközben az eredeti dizájn pont a letisztultságra épített.

A másik problémás terület a szinttervezés. Bár a játéknak több mint 280 pályája van, és azok fokozatosan nehezednek, hamar úgy érezhetjük, hogy túl sok a kényszerített, ismétlődő mechanika. Miután a kezdeti varázs elhalványul, a játékos könnyen úgy érezheti, hogy ugyanazt a pályát pörgeti újra és újra, különböző bónuszokkal és eszközökkel, amik valószínűleg a mobil verzióból maradtak itt.

A mikrotanszakciók múltja: Édes és keserű

Míg nem lenne fair a játéknak a korábbi mikrotanszakciós elemeit támadni, az új verzióban érezhető, hogy sokszor úgy van balanszírozva a nehézségi szint, hogy az elérhetetlen pályák csak a játékon belüli vásárlásokkal oldhatók meg. A játék kifejezetten sok eszközt dob elénk, hogy könnyebb legyen haladni, de azt érezzük, hogy inkább a tehermentesítéshez nyújtott gyors megoldásokat kapjuk, nem pedig valódi, mélyebb játékmeneti dizájnot.

A legzavaróbb talán az, hogy bár rengeteg szint és karakter vár ránk, a játék könnyen átalakul gyűjtögetős szórakozássá, ahol a történet és a kihívások háttérbe szorulnak, és a mikrotranzakciók valós szándéka villan át rajta.

Zárás: A régi érdemek és a csalódott remények

A Boulder Dash 30th Anniversary egyike azoknak a játékoknak, amelyekre ránézve könnyen mondhatjuk, hogy „Ezt még mindig szeretjük, igaz?”, de közben ott van az érzés, hogy valami elromlott. A régi kedvenc hozta azt, amit vártunk, de nem tudott újat mutatni, és a mobil eredetű portoknak köszönhetően sok szempontból az élmény már nem az igazi. Ha szeretnél egy igazi régi iskolás, nehéz játékélményt, akkor neked való lesz, de ha új játékot keresel, ami valóban fejlődött az évek során, akkor inkább hagyd ki.