Black Hole

Képzeld el, hogy a jó öreg, pixelhegyekben úszó, retro-shmupok világában egyszer csak egy csillag születik. Egy játék, ami egy kicsit más. Egy kicsit jobb. Egy kicsit... gravitációs? De vajon tényleg elég jó ahhoz, hogy végigpörögd rajta az egész hétvégét?

A válasz röviden: nem, de mégis simán megér egy próbát.

A Klasszikus Kezdetei

Ha elég régóta vagy konzolos játékos, akkor bizonyára találkoztál már a „pick up and play” játékokkal, azokkal, amikből még a régi konzolos magazinok is húzták a tippeket. A Black Hole nem más, mint egy próbálkozás arra, hogy a klasszikus, gyors tempójú, űrben lövöldözős, „mindenkit szétlövök” típusú játékot valami friss új elemmel dobják fel. Na, a gravitációval! Ugye, mennyire sci-fi?

Rögtön, amint elkezded, elkap az a jól ismert érzés, amit minden régi játékos átélhetett. A gép sarkában pörögve, a joystick-et feszítve próbálod túlélni, miközben az űrben mindenfelől jönnek a kis szikrázó kis szörnyek és meteorok. De ne hidd, hogy csak egy sima lövöldözős akcióval van dolgunk! A fekete lyuk, amit a cím sugall, végre tényleg egy komoly hatást gyakorol a játék világára.

A Gravitáció És A Zűrzavar

Az alapvető mechanizmus, hogy a játéktér közepén egy fekete lyuk húz, pörög, majd elnyel mindent, ami túl közel kerül hozzá – nos, ha egy klasszikus shmupra vágysz, ezt már megszokhattad volna. Itt azonban nemcsak arról van szó, hogy lősz mindent, amit látsz, hanem arról is, hogy elkerüld, hogy beleragadj a mindent beszippantó gravitációs erőbe. És nem árt, ha közben figyeled az aszteroidákat, amik táncolnak körülötted, mert egy-egy becsapódás halálos lehet.

A pickupok, amik különböző színekben jelennek meg – zöld, kék, fehér és sárga – sokféle hasznos dolgot kínálnak, például meggyógyítanak, erősítenek, vagy épp jobb lövéseket adnak. Képzeld el, hogy egy-egy szín utáni hajszát hoz, miközben a te kis űrhajódat is szétlövik a kis zűrzavart okozó ellenségek. Egyszerre pörög a szorzott élmény, és a „vááá, most elkapott!” érzés, mikor épp alulról támadnak. Még egy kis nosztalgia is átjön, hiszen ezek a gyors tempójú, színes pick-upok egy szép kis Sega Saturn vagy SNES emléket idéznek.

Az Élmény, A Tempó, De Miért Hiányzik A Co-op?

A játék tempója nem túl nehéz, bár eleinte úgy tűnhet, hogy a fejlődés eléggé lassú. De miután elkezded fejleszteni a hajódat, a dolgok már izgalmasabbá válnak. A fegyverek és a sebesség növelése valódi motivációt ad. Az upgrade rendszertől szinte függsz, mivel sosem tudhatod, hogy a következő körben mi fog jönni.

De itt van a nagy bibi. Miért nincs co-op? Amikor a csillagok között pörögve az ember megérzi a nagy pörgést, egyértelműen hiányzik a társaság. Miért nem játszhatunk ketten? Bár az űrben egyedül is megállja a helyét, valami mégis üres lesz. Persze, van speedrun mód, és az az izgalmas időverseny, de miért nem dobják fel valami közös játékkal, ahol két játékos együtt próbálja túlélni a meteor-támadásokat, a nagyobb ellenségeket?

A Kontrollerek És A Gravitációs Láz

A Black Hole egy nagyon kézre álló játék, és elismerem, a HD Rumble érzése elég jól van megoldva – amikor a hajódat eltalálja egy meteor, azt egy pillanatra tényleg érezni. De amit még mindig nem értek: miért nem tudták jól megoldani a mozgásvezérlést, ami az elméletben szuper menő lenne? Mivel az analóg karok mindent megoldanak, a mozgásvezérlés és a kijelzőn pörögve való irányítás igazán felesleges.

A Záró Gondolat

A Black Hole egy szórakoztató, pörgős kis lövöldözős játék, ami nem próbál túlságosan újat hozni, de mégis képes elérni, hogy másképp éld meg a gyors űr-melókat. A gravitációs elem viszont valóban feldobja az élményt, amitől egy régi zsáner új életet kap. Igaz, hogy van néhány apróbb hiba, mint a hiányzó co-op vagy a gyengébb mozgásvezérlés, de ha egyedül akarod pörgetni a szinteket és felvenni a harcot a fekete lyukkal, akkor mindenképp próbáld ki!