Jurassic World Aftermath Collection

A száguldó repülő, ami hamar földet ér – de nem a legjobb módon

A Jurassic World Aftermath nem véletlenül kezdődik egy lezuhanással. A történet szerint egy repülőgép balesetet szenved a híres Isla Nublar szigetén, és mi, mint egy néma biztonsági szakértő, kénytelenek vagyunk túlélni és végrehajtani a küldetést. A fősztori során a titokzatos genetikus, Mia, adja az instrukciókat rádión keresztül, miközben egyedül navigálunk az elhagyatott kutatóállomás épületei között, folyamatosan menekülve a velünk vadászó velociraptoroktól.

Bár a VR verzió sokkal inkább képes volt átadni a valódi, szinte tapintható feszültséget, a Switch verzió sajnos nem hozza ugyanezt az élményt. A lassú mozgás, a szűk terek és a mászkálás egyáltalán nem adja azt az izgalmat, amit elvárnánk egy ilyen helyzetben. Az egész játék olyan érzést keltett, mintha egy-egy feszültséggel teli pillanat helyett csak a következő menekülési utat kerestük volna. Az érzés, amit egy raptor közelsége generálna, inkább unalomba fordul – folyamatosan menekülünk, de egy idő után inkább csak az ismétlődő feladatok miatt idegeskedünk, mintsem a veszély miatt.

A börtönélmény: bujkálás és apró minijátékok

Az alapvető játékmenet egyszerű: keresgélünk, elbújunk, kódokat találunk, miközben raptorok szimatolnak a környéken. Persze, akármennyire is próbálják izgalmasabbá tenni a dolgokat, a minijátékok (például színes gombok megnyomása vagy minták megjegyzése) rettentően unalmasak és valahogy nem illenek a sztorihoz. Ezek a feladatok mintha csak ott lennének, hogy kitöltsék az időt, de nem adnak semmi különlegeset a tapasztalathoz. Az egész eljárás egy kicsit összecsapottnak tűnik, és a VR-s kontrollokból átvett mechanikák nem működnek jól a hagyományos kontrolleres irányítással.

Az első pár óra után a játék repetitívvá válik. Igen, időnként felvillan egy-egy érdekes pillanat (például a Dilophosaurusok, amelyek mérgező nyálat spriccelnek ránk), de végül visszatérünk ugyanahhoz a bujkálós mókához, amit már többször is csináltunk. Az izgalom hamar elillan, és az élmény inkább frusztrálóvá válik, mivel nem igazán hoz új dolgokat a későbbi szakaszok.

A hangok, amik magukért beszélnek

A játéknak van egy erős oldala: a hangzás. Ha valamit, akkor a hanghatások tényleg jól sikerültek. A raptorok léptei a falak között, a szél süvítése, a háttérben morajló gépezetek mind-mind hozzájárulnak ahhoz a zárt, feszültséggel teli légkörhöz, ami a játék legjobb aspektusa. Az alapvető narratív hangzás és a karakterek (Laura Bailey és Jeff Goldblum munkája) szintén remekül hozzák a Jurassic Park szellemiségét, és néhány hangfelvétel igazi nosztalgikus élményt ad. Azonban a technikai korlátok miatt, amit a portolás hozott, a játék élvezeti értéke csökken.

A VR élmény, amit nem érzünk

Az egész játék nagy hátránya, hogy egy VR címből portolták Switch-re, és sajnos nem sikerült megfelelően átadni az eredeti élményt. Az, hogy a raptorok a VR-ban tényleg élethűek voltak, és a sarkunkban éreztük a veszélyt, mind teljesen eltűnt, mikor a hagyományos kontrollerrel játszottuk. A lassú mozgás, a nem teljesen fluid irányítás és a túlzottan egyszerű feladatok nem adták vissza azt az intenzitást, amit egy VR játék adhat.

Záró gondolatok

A Jurassic World Aftermath Collection egy olyan játék, ami a rajongóknak és a Jurassic Park univerzumnak mindenképpen tartogat pár szép pillanatot, de ha igazán át szeretnéd élni a dínók világát, akkor inkább keresd a VR verziót. A Switch változat egy kicsit lemarad ebben a tekintetben, és bár a hangok és a történet képesek elvinni egy darabig, a játék mechanikai és technikai hiányosságai miatt hamar unalmassá válik.