Vroom in the Night Sky

Ritkán van olyan játék, ami már az első kérdésével jelzi, hogy itt bizony hosszú este lesz: „Are you the first time to play this game?”

Az első benyomás: rossz irányból indulunk

Nem akarok igazságtalan lenni: kis japán indie csapat, nyilván szűk büdzsé, az ember ilyenkor hajlamos elnézőbb lenni. De a Vroom in the Night Sky már az első percekben elkezdi tesztelni a türelmemet. A borzasztó angol fordítás nem egyszerűen esetlen, hanem konkrétan kizökkent. Nem az a „jaj, aranyos, japános” típus, hanem az, ahol néha tényleg nem tudom, mit akar mondani a játék.

A tutorial például felajánlja, hogy segít… majd mindegy, mit választok, nemet mond helyettem. Ez még vicces is lehetne, ha nem derülne ki pár perccel később, hogy az egész kezelési logika fejjel lefelé van: B az OK, A a vissza. Igen, Switch-en. Konzolos reflexből ez olyan, mintha hirtelen átszerveznék az agyadban a gombkiosztást.

A „játékmenet”, ami létezik, de minek

A keret szerint egy „magical girl” vagyok, aki egy „magical bike”-kal repked „magical gasoline”-nel működő világokban. Ezt nem én gúnyolom ki, tényleg így van leírva. A feladat: összegyűjteni az összes Keystart, majd átrepülni egy karikán. Nyolc pálya van, különféle járművekkel, amik picit másképp fordulnak vagy gyorsulnak.

Papíron ez akár működhetne is. A valóságban viszont a pályák sivárak, ronda poligonokból állnak, és annyira egyformák, hogy pár kör után teljesen mindegy, hol vagyok. Nincs felfedezés, nincs „na még egy próbát”, csak lebegés egy üres térben.

Az irányítás maga egyszerű: B a gáz, A a fék, bal kar irányít. Néha lehet egy kézifékes fordulót összehozni, ami pontot ad, mint valami lecsupaszított árkád driftjátékban. A gond csak az, hogy semmi nem kényszerít igazán ügyességre. Az üzemanyag például létezik, de gyakorlatilag kifogyhatatlan, ráadásul bármikor újratölthető. Így az egész rendszer értelmét veszti.

Amikor a fordítás szórakoztatóbb, mint a játék

Idővel megjelenik egy rivális is, aki elvileg ellopná előlem a csillagport. Elvileg. Gyakorlatilag a csillagpor újratermelődik, szóval akár le is parkolhatok és megvárhatom, míg újra felbukkan. Semmi tét, semmi feszültség.

Ironikus módon itt válik a játék a legszórakoztatóbbá: a riválissal folytatott párbeszédek fordítási hibái miatt. Néha kedvesen félrement mondatok, máskor teljesen értelmezhetetlen elszólások. Nem szabadna, hogy ez legyen a fő élményforrás, de itt tényleg ez történik. Nevettem – nem a játékon, hanem rajta.

Zárás

A Vroom in the Night Sky technikailag működik. Elindul, nem fagy, a motor megy előre, ha nyomom a gombot. De ez nagyjából minden, amit el lehet mondani róla. Nincs tartalom, nincs flow, nincs az a bizonyos „még egy kör” érzés. Olyan, mintha egy félkész demót árulnának teljes játékként.

A Switch kínálata tele van kreatív, kis költségvetésű csodákkal. Ez nem tartozik közéjük.