Ha valaha is elképzelted, milyen lenne egy **zombi szerepét** játszani, biztosan elgondolkodtál azon, hogy mennyi szórakozást rejthet magában az ötlet. De amikor a **Stubbs the Zombie**-val találkoztam, hamar rá kellett jönnöm, hogy a **zombis világ** nem mindig olyan szórakoztató, mint amilyennek elképzeltük. A játék egy **frusztráló** és **iszonyatosan ismétlődő** élmény, ami látszólag azért készült, hogy megidézze a régi nosztalgikus érzéseket, de inkább egy üres próbálkozásnak tűnik.

Stubbs The Zombie In Rebel Without A Pulse
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Rossz
Ha valaha is elképzelted, milyen lenne egy zombi szerepét játszani, biztosan elgondolkodtál azon, hogy mennyi szórakozást rejthet magában az ötlet. De amikor a Stubbs the Zombie-val találkoztam, hamar rá kellett jönnöm, hogy a zombis világ nem mindig olyan szórakoztató, mint amilyennek elképzeltük. A játék egy frusztráló és iszonyatosan ismétlődő élmény, ami látszólag azért készült, hogy megidézze a régi nosztalgikus érzéseket, de inkább egy üres próbálkozásnak tűnik.
A történet – egy zombi, aki sosem találja meg a célját
A sztori alapvetően egyszerű: egy zombi, Stubbs, aki felfedezi az amerikai 1950-es éveket, és a célja nem más, mint az, hogy kiszabaduljon egy életből, ami csak kihasználásról szól. Az ötlet nem lenne rossz – hiszen ki ne szeretne egy zombi bőrébe bújni, hogy megeméssze az emberek agyát? Azonban a játék elején már érezhetjük, hogy nem minden a jó ízlést követi, amit egy ilyen alapötletben várnánk. A viccek, amik az emberek agyának elfogyasztásával kapcsolatosak, inkább kínosak, mint viccesek, és a hangulat gyakran sötét, gonosz és inkább elidegenítő, mint szórakoztató.
Játékmenet – egy zombi, aki sosem ér oda
A zombis játékmenet eleinte érdekesnek tűnik: mi irányítjuk Stubbsot, miközben agylövöldözéssel próbálunk utat törni magunknak. Azonban hamar kiderül, hogy az irányítás túl lassú, a harcok túl egyszerűek, és a játék sokkal inkább egy pocsék akciójáték, mint egy szórakoztató zombi kaland. A zombi mechanikák, mint az emberek megszállása, ugyan szórakoztatóak lehettek volna, de a játékmenetben végig az a probléma, hogy túl gyakran találkozunk ugyanazokkal a feladatokkal és problémákkal.
A zombik, akiket irányítunk, rendkívül buták: az irányításuk lassú és körülményes, amitől az egész játék egy sor idegesítő akadállyá válik. Az egyes szinttervezések is fájóan egyszerűek: szinte mindig ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk, amelyek nemcsak hogy nem hoznak új kihívásokat, hanem a monotonitásba is belesüllyednek.
A vizuális élmény – a retró hatású látvány, ami nem elég
A grafika bár próbálja megidézni a 2000-es évek közepének retro stílusát, valójában csalódást okoz. A Switch változaton a karakterek és az objektumok elmosódnak, és nehéz megkülönböztetni a fontos tárgyakat. A vizuális világ nemcsak, hogy nem kiemelkedő, de inkább üresnek és unalmasnak tűnik. A játék tényleg nem hoz semmi különlegeset, amit ne láttunk volna már más játékokban. A zombi témájú akciójátékoknak van már egy jól bevált vizuális világa, de a Stubbs nem hoz semmi újítást.
A mozgás elmosódása a grafika egyedüli pozitívuma, mert kicsit javít a játék realitásán, de a háttér és a környezet egyáltalán nem tesz hozzá az élményhez. A térképek és helyszínek egyszerűen nincsenek kellő részletességgel kidolgozva, és egy idő után a látvány már inkább fárasztó, mint szórakoztató.
A teljesítmény és a hiba – a játék, ami nem működik
A Stubbs the Zombie-t nemcsak a játékmenet, hanem a teljesítményproblémák is hátráltatják. A játéknak több olyan pillanata van, amikor a képernyő feketére vált, és egyszerűen képtelenek vagyunk folytatni a játékot. A crash-ek és a nem megfelelően működő animációk hatással vannak a játékélményre, és elég frusztráló élményt adnak.
























