Resident Evil Revelations Collection

A Rejtélyes Hajó és A Nehézkes Játékélmény

Kezdjük az első részletnél: Resident Evil Revelations. Ne hagyjuk, hogy a cím megtévesszen, mert bár az egész játék története egy ócska mutánsokkal teli hajón zajlik, a hangulata messze nem a klasszikus Resident Evil-érzés. Tény, hogy a régi, zárt, koszos környezetek visszahozzák a hagyományos horror kedvelői számára a kényelmet, de a tempóval és a harcrendszerrel azért van némi probléma. A lassú mozgás és a fegyverek használatának bizonytalansága miatt több jelenet is inkább frusztráló, mint élvezetes, és itt még az is kérdéses, hogy valójában mi is a legnagyobb probléma – a játék, vagy én magam, aki a harmadik körben is ugyanazokkal a mutánsokkal találkozom. Persze, az igazi kérdés, hogy éppen a partnerünk, Parker Luciani miért van ott… mert hogy ő nem a segítségem, az tuti.

A játékmenet igazi gyengepontja a régi időkre hajazó „kulcsot találsz, ajtót nyitsz, új helyszín” felállás, amit már mindenki legalább kétszer végigcsinált. Az igazi mélypontok viszont akkor jönnek, mikor hirtelen átváltunk egy másik szereplőpárosra, és a játék mintha nem tudná, hogy most mit akar. Na jó, valahol értem, hogy ez az építkezés része, de a monotonitás teljesen felőrli az élményt. A mozgás lassúsága, a partner akcióinak zökkenői mind azt mutatják, hogy a 3DS-től nem lehetett volna elvárni többet.

A Kísérteties Második Felvonás

És akkor itt van a második rész, ami már egy jóval teljesebb élményt nyújt, ha azt mondhatjuk. Az Resident Evil Revelations 2 gyakorlatilag már egy másik világot mutat. A játék grafikai és technikai szempontból nagy előrelépés, és most végre elmondhatjuk, hogy nem csak a borongós hangulatra koncentrálnak. Hogy miért? Mert egy újabb zseniális partneri rendszert kaptunk. Claire Redfield és Moira Burton – nos, ők együtt egy igazi páros, akikkel felfedezhetjük a sziget titkait. Ekkor már nem csak az üres folyosókat járjuk, hanem a környezetek dinamikája is szerves részévé válik a játéknak.

A legjobb dolog az egészben az, hogy nemcsak egy partnert irányítunk, hanem közvetlenül átválthatunk a másik szereplőre, és ezt a helyzetet remekül kihasználják. Moira például egy gyakorlatilag harcra alkalmatlan karakter, de őt egy csavarhúzóval is megmenthetjük. Natalia, aki az egyik új karakter, pedig szinte látja a láthatatlan ellenségeket, és a vele való együttműködés igazi izgalmat hoz, hiszen mindent újra kell értékelni, ha őt irányítjuk.

A harc ezen a ponton már élvezetesebb, a fegyverek könnyen használhatók, és minden egyes összecsapásnál érezni, hogy egy jól megtervezett survival horror élményben veszünk részt. Nem egy új világot hoz el, de azt megmutatja, hogy miként lehet frissen tartani egy régóta meglévő receptet.

Az Igazi Melegedő – A Raid Mód

A Resident Evil Revelations Collection igazi extrája a Raid mód. Ha már unjuk a fő kampányt (ami egyébként nem igazán mondható hosszúnak, hiszen rövidek az egyes epizódok), akkor a Raid módban mindent újraélhetünk. Egy baráttal (vagy idegennel, ha online játszunk) végigfutunk egy-egy zombikkal teli arénában, ahol az a dolgunk, hogy minél több ellenséget győzzünk le, miközben a pályákat újra-újra teljesítjük. Ha imádjuk a régi Resident Evil-szerű lövöldözős szakaszokat, akkor ez a mód ideális. Az új karakterek, új fegyverek és az egyre változó kihívások elég motiválóak, hogy visszatérjünk. Csak arra vigyázzunk, hogy a pályák épp eléggé unalmasak ahhoz, hogy ne szórakoztassanak hosszú távon.