Nintendo World Championships: NES Edition

Képzeld el, hogy a régi NES játékokat, amikben nem a grafika vagy az újítások vonzottak, hanem a hangulat, most egy olyan tempóban kell végigcsinálnod, amitől a kockás inges, izzadt kezeid egyből egy magasabb sebességfokozatba kapcsolnak. Na, hát ez az.

Mivel egyből kiderül, hogy a grafika nem kapott semmiféle felújítást (nem mintha bárki is ezt várta volna), az első benyomás olyan, mint egy hideg zuhany. Olyan, mintha a Nintendo egy kicsit túl lazán vette volna ezt az egészet. Képzeld el, hogy egy vágott verzióját nézed a kedvenc NES játékaidnak, de a nyúzott pixelgrafika mellett nem sok extra kényeztetés érkezik.

De aztán, ahogy egyre jobban belemélyedek a dologba, kezd érdekes lenni. Az egész játék arról szól, hogy a lehető leggyorsabban oldd meg a kihívásokat. Minden egyes kihívás egy-egy gyors időre van kitalálva, és igazából nem is igazán számít, mi történik, csak az, hogy mennyi idő alatt tudod végigvinni. Itt nincs más feladat, mint hogy gyorsabb legyél, mint bárki más.

Sebesség, sebesség, sebesség

A kihívások, mindössze 150 darab van belőlük, könnyedén rákattanhatsz. Ráadásul, hogy ne legyen unalmas, minden hétvégén újabb kihívásokat kapsz a World Championships módban. Ez olyan, mintha a régi időszámítás szerint valami féle napi high score versenyt csináltak volna. Igen, pontosan azokat a pillanatokat éled újra, amikor először esett le, hogy “na, most az én időm van”. De nem mindegyik szórakoztató – van, ami kifejezetten idegesítő, főleg ha valamilyen régi hibás játékmenettel találkozol, amit már akkor is unalmasnak találtunk, mikor először nyúltunk hozzá.

Miért van benne mégis valami?

Aztán, ahogy a szerverek beindulnak, a valódi mókát a Survival mode adja, ahol mások szellemeivel versenyezhetsz, és próbálod leszorítani a legjobb időt. A sebesség itt is a főszerep, de valamiért sokkal addiktívabbá válik, mint amire először számítottam. Kezded elfelejteni, hogy valójában egy régi játékokat pörgetsz, és csak azt érzed, hogy minden egyes szakasz egy újabb pillanat, amikor épp egy kis időt nyersz. Itt van egy kis csavar: a Survival mode igazából az igazi gyöngyszem, ami végig fenntartja az érdeklődést.

A másik, ami igazán vonzóvá teszi a játékot, az a kisgyerekek reakciója. Egy-egy régi NES játéknál, ami már nekünk ismerős, a fiatalabbak meglepődnek a lassú tempón és a nehézségeken. Az egész egy gyors történelemleckeként is működik, amiben egy kicsit visszanyúlhatsz a videojátékok aranykorába, és megértheted, hogyan alakult ki az, ami ma van. A legjobb rész az, amikor a "Metroid" mélyén való zuhanás idegesítő érzését próbálják megérteni azok, akik először találkoznak a régi klasszikusokkal. Történelmi pillanatok.

Miért nem éri meg jobban?

És azért van egy de. Képzeld el, hogy egy kicsit mégis éhes vagy egy jó kis kiegészítésre, egy csipetnyi meglepetésre, vagy egy olyan módra, amivel még a legnagyobb régi Nintendo rajongó is valami újat találhat. És itt törik meg a varázs. Az újítások elmaradnak, a grafika marad a régi, és sokszor úgy érezheted, mintha az egész csak egy gyors cash grab lenne. Ha már mindenki tudja, hogy a sebesség a főszerep, miért nem tettek bele egy kis mélységet, miért nem próbálták újra értelmezni a játékokat?