Julie's Sweets

A sztori, ami inkább unalmas, mint érdekes

A történet annyira sablonos, hogy ha egy közepes szappanoperát írnának bele, az is izgalmasabb lenne. Julie, a fiatal cukrász, aki segít a családi vállalkozásnak, miközben a fő célja az, hogy a legjobb ételeket készítse el. Mivel olyan, mintha egy iskolai foglalkozáson tanulnánk a legáltalánosabb életpályát, senki sem vár el igazi drámai csavart vagy mélyebb karakterfejlődést. Julie elmegy főzőiskolába, és közben néhány fontos döntést kell meghoznia. Ha valaki már látta a Waku Waku Sweets-et, nagyjából tudja, mire számíthat.

Ez a fajta történetkezelés inkább unalmas, mint érdekes, és nem igazán ad hozzá semmit a játékmenethez. Az emberek általában a fiatal lányokat szeretik, akik főzni próbálnak, de itt inkább csak a sztereotípiákra építenek, és igazából semmi különlegeset nem adnak. Az egész inkább csak egy alibi, ami egy kicsit magyarázatot ad arra, miért kell pörgetnünk a rendeléseket.

Játékmenet: gyors tempó, de hamar unalmassá válik

A Julie’s Sweets alapvetően egy időgazdálkodós játék, ahol a cél az, hogy elégedetté tegyük a vendégeinket a különböző ételek elkészítésével. A kezdeti szintjén a dolog simán megy, a feladatok egyre bonyolultabbak lesznek, de egy idő után a tempó pörgős és izgalmas lesz, ahogy az éttermünk vendégei egyre több ételt rendelnek. A szívképesség-rendszer, ami alapján mérjük a vendégek várakozási idejét, igazán hozza a frusztráló feszültséget, amikor már egyre több rendelésünk van, de a játék nem enged hibázni.

De hiába pörög a tempó, a játék élvezete a monotonitásba fullad. Az étkezések elkészítése és a szívecskék gyűjtögetése egy idő után addiktívvá válik, de sajnos semmi újdonságot nem hoz a játékmenet, így hamar leül. A játék szinte minden aspektusa meglepően felszínes, és nagyon gyorsan unalmassá válik, különösen, hogy az egész csak egyfolytában ismétlődő rutinról szól. Sajnos, ez nem a szórakoztató fajta monotonitás, hanem inkább az, ami már a szabad játékok világából ismert, csak ingyenes verziókban.

Vizualitás, ami inkább rémálom, mint játékélmény

A játék grafikai világa inkább horrorba illik, mint egy cukrászdás szimulátorba. Julie hatalmas, üres tekintete minden alkalommal ránk néz, amikor elindítjuk a játékot, és olyan érzés, mintha valami kísérteties figurát néznénk. A többi karakter hasonlóan elbaltázott dizájnt kapott, ami csak tovább erősíti az érzést, hogy valami borzalmas dolog készül. Nem arról van szó, hogy nem próbáltak szép grafikát alkotni, de a végeredmény inkább felzaklató, mint vonzó. Ez a vizuális stílus nem segíti elő a játék élvezhetőségét, sőt, inkább elveszi tőle.

A zene sem sokkal jobb: a háttérzene inkább egy régi közösségi média játékra emlékeztet, olyan Farmville-szerű akusztikus gitáros, unalmas dallamokkal, amik annyira sematikusak, hogy szinte elfelejted őket azonnal, miután befejezted a szintet.