Dariusburst Another Chronicle EX +

A Dariusburst EX+ az a játék, ami akkor él igazán, ha sötét van, hangos a zene, nagy a képernyő – és semmiképp sem akkor, amikor kézben tartod a Switchet.

Egy sorozat, ami sosem tudott kicsi lenni

A Darius mindig is a túlzásról szólt. Széles képarány, óriási főellenfelek, tengeri élőlényekből épített halálgépek – ez nem az a műfaj, amit „gyors körre” találtak ki. A Dariusburst Another Chronicle EX+ ennek a filozófiának az egyik legcsiszoltabb megtestesülése, és egyben egy furcsa kompromisszumhalmaz.

Tartalomból nincs hiány. Original, EX, Chronicle és Event módok sorakoznak egymás után, olyan mennyiségű pályával, ami egy kisebb életen át is kitartana. Ez az a csomag, amire ránézel, és azt mondod: jó, ezzel nem lesz gondom egy darabig.

Burst Cannon: a sorozat legjobb ötlete

A Dariusburst igazi titkos fegyvere a Burst Cannon. Ez nem csak egy „nagyobb lézer”, hanem egy többfunkciós eszköz, ami újragondolja a túlélést. Leválaszthatod a hajóról, pajzsként használhatod, elfordíthatod, rögzítheted, és közben figyeled, ahogy az ellenséges lövedékek szó szerint töltik vissza az energiáját.

Amikor először sikerült egy főellenfelet úgy levadásznom, hogy a Burst Cannon mögé bújva, precízen pozicionálva daráltam le, konkrétan felnevettem. Ez az a fajta rendszer, ami nem csak megkönnyíti a játékot, hanem érdekesebbé is teszi. Tanulod, mikor érdemes kitenni, mikor visszahúzni, mikor belemenni egy beam duelbe – és amikor összejön, az katartikus.

Hajók, zene, grandiózus pillanatok

A választható Silver Hawk hajók különböző tulajdonságai tovább mélyítik az élményt. Van, ami biztonságosabb, van, ami agresszívebb, és ott a Murakumo is, ami már önmagában egy erődemonstráció.

A zene pedig… nos, a Zuntata ismét megmutatja, miért legendás. Ez nem háttérzaj, hanem aktív része a játéknak. Taiko dobok, ipari zúgás, víz alatti hangminták – amikor megszólal a vészjelzés egy boss előtt, és a zene elkezd építkezni, az élmény konkrétan ráül a mellkasodra. A „Great Thing” összecsapás még mindig az egyik legnagyobb volumenű főellenfél-harc, amit videojáték valaha produkált.

És akkor jön a Switch valósága

Itt viszont muszáj megállni egy pillanatra. A Dariusburst Another Chronicle EX+ Switchen kézben játszva gyakorlatilag élvezhetetlen. A széles, dupla képernyős panoráma egyszerűen túl kicsi. Ez nem ízlés kérdése, hanem fizika. Nem látod rendesen a mintákat, nem érzed a teret, és a játék elveszíti azt a monumentális jellegét, amiért szeretjük.

A legfájóbb pont, hogy nincsenek képernyőbeállítási opciók. Se zoom, se alternatív elrendezés, se Chronicle Saviours mód, ami pont azért készült anno, hogy kisebb kijelzőn is működjön. Ez különösen érthetetlen egy hordozható konzolon.

Docked módban a helyzet javul – sőt, ott válik igazán élővé a játék –, de ehhez nagy képernyő kell. Egy 50 col körüli tévé már az alsó határ, és minél kisebb a panel, annál közelebb kell ülnöd. Ez nem túlzás, hanem tapasztalat.

Csupasz port, furcsa döntések

Maga a port meglepően fapados. Vannak ranglisták, visszajátszások, ghost adatok, de semmi extra. Nincsenek háttérképek, a fekete sávok örök sötétségként keretezik a képet, és még apró vizuális hibák is becsúsznak a menükben.

Ez különösen azért fáj, mert az M2-féle Darius gyűjtemények ennél sokkal gazdagabbak voltak opciókban és finomhangolásban. Itt inkább az az érzésem támadt, hogy maga a játék zseniális, a kiadás viszont nem törődik eléggé azzal, hol fut.

Zárás

A Dariusburst Another Chronicle EX+ továbbra is egy fantasztikus shoot ’em up. Ha a puszta játékminőséget nézném, simán járna neki még egy pont. De Switchre kiadni egy ilyen kaliberű, szélesvásznú monstrumot úgy, hogy hordozható módban gyakorlatilag használhatatlan, az nehezen védhető döntés.

Ez egy deluxe sushi tál, amiből hiányzik pár falat – még mindig finom, de bosszantóan nem teljes.