Crow Country

Kísérteties vidámpark, a múlt emléke

A Crow Country egy elhagyatott vidámparkban játszódik, amit olyan zseniális háttér történettel tálalnak, hogy bármikor képesek lennék elhinni: egy igazi ’90-es évekbeli túlélőhorror alapjául szolgálna. A főszerepben Mara Forest áll, aki egy speciális ügynökként próbálja kideríteni, mi történt a vidámpark alapítójával, Edward Crow-val, miközben a park borzalmas titkai tárulnak fel előtte. Az ellenségek, akikkel szembe kell nézned, úgynevezett „Vendégek”, akik nemcsak fizikailag, hanem idegölően creepy módon is zavarják a nyugalmadat. A háttérben egy csomó zárt ajtó, titkos üzenet, megoldatlan rejtvények – egy igazi túlélőhorror, ami sosem hagy pihenni.

Modern megoldások a régi recepten

Ahogy azt várnánk, a játékmenet teljesen modernizált, és a klasszikus túlélőhorror mechanikák mellett nemcsak a statikus kamerákat, hanem a mozgást is teljesen 360 fokban szabályozhatjuk. A játéktér tele van olyan részletekkel, amik arra ösztönöznek, hogy állandóan forgassuk a kamerát, hogy minden zugot alaposan felfedezhessünk. Ez remekül működik, hiszen a játék világa tényleg kívánja, hogy minden kis apróságot alaposan átkutassunk.

A harcrendszer jól van összerakva: van néhány távolsági fegyver, például lándzsák, íjak és egyéb szórványos eszközök, amelyek segítenek távol tartani az ellenséget, de mivel az ellenségek is rendelkeznek távolsági támadásokkal, nem mindig könnyű elkerülni őket. Az igazi kihívás az irányítás, különösen a célozgatásnál, amikor a kameranézet nem a legideálisabb. Azonban, ha elrontasz egy lövést, az teljesen a te hibád, és az sem segít, hogy az ammuníció nagyon korlátozott.

A halál tánca és a szorongás

A játéknak van egy erős feszültségkeltő hatása, ami nemcsak a borzongást, hanem az izgalmat is fokozza. Mivel a vidámpark titkai mellett egy szűkös erőforrás-kezelés is jelen van, folyamatosan figyelned kell, hogy a túlélés érdekében mikor használj fel egy-egy elsősegélycsomagot, mikor pazarolj el egy lőszert, és mikor veszel el egy hasznos tárgyat a szekrényekből. A rejtvények egyszerűek, de elég ügyesek ahhoz, hogy ne legyenek túlságosan könnyűek, de ne is okozzanak maradandó fejfájást.

A játéknak van egy nagyon érdekes rendszere, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a játék során segítséget kérj a játékot vezető tippek formájában. Ez a rendszer jól van belőve, hiszen nem erőltető, de amikor elakadnál, akkor segít egy-egy új irányt mutatni. Különösen akkor fontos, amikor az elhagyatott parkban eltévedsz, és a bonyolultabb részeken is sikerül kiigazodnod.

A csapdák és a frusztráció

Na és itt jön a feketeleves: a játék egyes részein csapdák is akadályozzák a haladásunkat. A probléma itt nem az, hogy túlságosan bonyolultak lennének, hanem hogy egyes csapdák olyan helyeken jelennek meg, ahol már jártunk, így téves biztonságérzetet keltenek. A legbosszantóbb pillanatokat a balesetveszélyes környezetek okozzák, amikor egy-egy mozdulat után hirtelen meghalsz, például egy csapdába esve, vagy éppen egy csillár alatt.

Bár a csapdák igyekeznek szorosabbá tenni a játékot, a sok idegesítő pillanat miatt néha úgy éreztem, hogy egy jól kidolgozott élményt csökkentenek le frusztráló mechanikákká.

A retro hangulat, amit nem lehet megunni

A vizuális dizájn valóban remekül elkapja a retro horror érzést. A karakterek ugyan nem olyan élénken mozognak, mint amire manapság számítanánk, de a környezet, a fények és az árnyékok nagyon jól hozzák azt az atmoszférát, amit a klasszikus túlélőhorrorokban szerettünk. A zene egyszerű, de hatásos, kifejezetten jól illeszkedik a játék feszültségkeltő hangulatához.