The Knight Witch

Bevezetés

Elég sok Metroidvania játékot láttunk az utóbbi időben. Túl sokat is. De a The Knight Witch nemcsak a műfaj hagyományait követi, hanem igyekszik egy újabb csavart tenni a dolgokba. Még akkor is, ha nem tökéletes, nekem azért elég emlékezetes élményt adott, amit nem tudok csak úgy elfelejteni. Képzeld el, hogy egy gyönyörű, kézzel rajzolt világban repkedhetsz, miközben végtelen számú ellenség próbál eltüntetni. Szóval mi is a helyzet?

Történet és világ

A játék története egy olyan világban játszódik, ahol a Daigadai klán uralta a társadalmat, mindent elpusztítva, ami élő. A háború után, amit a Királynő Boszorkányok vezettek, a világ alá kényszerült menekülni, hogy újraépíthessék. Az egész sztori egy könnyed, mesés hangulatot áraszt, de azért nem fél komolyabb pillanatokkal sem szolgálni, amikor arra van szükség. Hogy őszinte legyek, bár egy-egy csavar kicsit előre meg lett jósolva, nem bántam, mert a történet azért kellemesen elviszi a játékot, és szórakoztatóan bontakozik ki.

Játékmenet és élmény

A The Knight Witch játékmenete egyszerre Metroidvania és bullet hell. Ezt a két elemet nemcsak egyszerűen összekapcsolják, hanem ügyesen egyesítik is, és ettől olyan különleges az élmény. Rayne, a főhős, folyamatosan repked, így nem igazán lesznek nehéz platformos szakaszok, de a helyette adott feladatok – a precíz irányítás, a támadások kikerülése – ugyanolyan izgalmasak, mint egy klasszikus platformerben.

A repülés nem mindig tűnik könnyűnek, mivel a vezérlés kicsit "lebegős" érzésű. Különösen a sűrű lövedékek közötti navigálásban van, amikor az irányítás néha túlságosan laza ahhoz, hogy biztosnak érezd magad. Ha az ellenfelek közé keveredve próbálkozol, az érzés kicsit olyan, mint egy régi bullet hell shooterben, de mindent egybevéve mégsem érződik rossznak.

A pályák designja nem túl bonyolult, inkább egyszerűen, de jól van megtervezve. Az egyes területek különböznek egymástól, de nem túl hosszúak, így sosem válik monotonná a felfedezés. Ami tetszett, az az, hogy nem pazarolják el a játék idejét; mindig éppen annyi ideig tartanak, amíg az adott biome fő mechanikája friss és szórakoztató marad.

Harc és varázslatok

A harc egyszerű, de jól kivitelezett. Van egy alap tüzelési mechanizmus, és van egy varázslatos kártyás rendszer, ahol különféle képességeket használhatsz a csatákban. Az alap lőfegyverek jól működnek, de a varázskártyák bevezetése tényleg különlegessé teszi a harcot. Az egyetlen gondom az, hogy három kártyát vihetsz magaddal, és ha nem pont azt a kártyát húzod, amire szükséged van, akkor egy kicsit frusztrálóvá válhat a játék. Mivel a harcok elég pörgősek, ez a rendszer néha túl sok időt vesz el, amit harc helyett inkább az ellenségek elpusztítására fordíthatnál.

Szintlépés és karakterfejlesztés

A karakterfejlesztés egy könnyed dolog, de érdekes. A társadalmi kapcsolatokat ápolva (beszélgetések, interjúk) tudod növelni Rayne erejét, ami egy szórakoztató, de nem túl bonyolult rendszer. Az interjúk például elég mókásak, mivel lehetőséged van hazudni és jobban kihasználni a helyzetet. Az ilyen kis apróságok igazán színesítik a játékot.

Képvilág és hang

A The Knight Witch látványvilága igazi gyönyörűséget kínál, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. A kézzel rajzolt grafika, a színes világok és az apró részletek olyan életet adnak a környezetnek, hogy bármikor megállhatsz egy pillanatra, hogy csak úgy gyönyörködj benne. A zene jól passzol a hangulathoz, és bár nem valószínű, hogy bárki külön hallgatná a játékot zene nélkül, az itt valóban hozzájárul az élményhez.

Technikai hibák

A játék azonban nem mentes a hibáktól. A játékmenetben előfordul néhány technikai zűr, mint például a falak közé szoruló lőszerek, vagy néha az ellenségek nem spawntolják meg magukat, ami miatt vissza kell térned az előző mentett állapothoz. Az ilyen hibák nem rontják el teljesen az élményt, de nyilvánvaló, hogy egy kis extra finomhangolás jót tett volna neki.

Zárás

A The Knight Witch egy érdekes és szórakoztató kísérlet, ami igyekszik új életet lehelni a Metroidvania műfajába, és azt kell mondjam, hogy bár nem tökéletes, van benne valami igazán szórakoztató és különleges. A harc, a felfedezés, a grafika és a zene mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy olyan kalandot kapj, ami megéri a figyelmet.