Ritual: Crown Of Horns

A fejlesztő Draw Distance neve talán nem cseng ismerősen mindenkinek, de horrorfronton nem most kezdték: a Vampire: The Masquerade – Coteries of New York és a Halls of Horror után ez a játék az első igazán akcióközpontú próbálkozásuk. És ami azt illeti, ez lett a legérdekesebb is.

Történet – Clint Eastwood nem ezt választotta volna

A sztori röviden: te vagy a piszkos munkát végző fejvadász, akit a kormány megbíz egy boszorkány levadászásával. A dolog viszont csúnyán félremegy, amikor maga a kormány küldi rád a pokol szarvas lényegét, te meghalsz, majd… a boszorkány feltámaszt. Innentől kezdve kénytelenek vagytok összefogni.

Ez az egész annyira beteg és abszurd, hogy azonnal működik. Nem próbál western-realizmust erőltetni, inkább egy sötét, okkult, grindhouse-hangulatú alternatív Vadnyugatot rajzol fel. Nem egy Leone-film, de nem is akar az lenni.

Játékmenet – horda, idő, pánik

A Ritual: Crown of Horns lényegében egy arénaalapú horda shooter, felülnézetes perspektívából. Kis területeken kell túlélni egy adott ideig, miközben folyamatosan érkeznek az ellenségek. A csavar ott jön be, hogy nem csak magadra kell figyelned, hanem a boszorkányt is védened kell, aki közben rituálét hajt végre.

Ha lejár az idő, a boszorkány letakarítja a maradék hordát. Ha viszont ő meghal… vége. Game over.

Ez az egyetlen mechanika elképesztően feszessé teszi az egészet. Ha túl messzire mész, a boszorkány védtelen. Ha mellette maradsz, rád omlik a tömeg. Ráadásul később ő maga is mozog, ami még tovább bonyolítja a helyzetet. Ez nem reflexjáték, hanem állandó helyzetértékelés.

Fegyverek és varázslatok – revolver + pokol

Alapból kapsz egy revolvert, majd hamar megérkezik a jó öreg sörétes puska, és innentől szépen nyílik a fegyvertár: puskák, számszeríjak, minden, amit egy westernben el tudsz képzelni. Csakhogy ez itt horror is, így varázslatokkal is operálsz.

A varázslatokhoz lelkeket kell gyűjteni az elejtett ellenfelekből, és ezek stackelhetők. Magyarán: döntened kell, hogy azonnal elszórod őket, vagy tartogatod a fináléra, amikor tényleg elszabadul a pokol. Ez nagyon jól működik, mert jutalmazza az önuralmat.

A pályákon power-upok is esnek – gyorsabb újratöltés, több lélek, ilyesmik – és a boszorkánynál vásárolhatsz új felszerelést. És kell is. Ez a játék nem finomkodik.

Nehézség – nincs bemelegítő kör

A Ritual: Crown of Horns már az elején világossá teszi: itt nem lesz sétagalopp. Az ellenségek mintázatait meg kell tanulni, a pályákat ismerni kell, és a hibákért azonnal büntet. A kihíváspályák kifejezetten arra szolgálnak, hogy rákényszerítsenek a mechanikák elsajátítására.

Ez nem az a játék, amit „majd valahogy kipörgetsz”. Itt uralkodnod kell a rendszeren, különben bedarál.

Irányítás – megosztó, de szándékos

A mozgás klasszikus twin-stick, dash-sel kiegészítve. Viszont a lövéshez külön célzás gombot kell nyomni, nem elég csak tüzelni. Ez sokaknak szokatlan lesz, főleg ebben a tempóban.

Ez a megoldás kicsit a régi Resident Evil-hangulatot idézi, és bizony lesz, aki utálni fogja. De fontos: ez nem ügyetlenség, hanem tudatos korlátozás, ami arra kényszerít, hogy előre gondolkodj. Ha elfogadod a szabályait, brutálisan jutalmaz.

Élmény – tanulásból jön az eufória

A Ritual igazi ereje abban van, hogy nem csak túlélni tanít, hanem uralkodni a helyzeten. Mikor lősz, mikor töltesz, mikor dash-elsz, mikor dobod el a varázslatot – minden döntés számít. És amikor végre összeáll egy pálya, amikor tudod, hogy „most jókor nyomtam meg”, az elképesztően kielégítő.

Ez nem instant fun. Ez kemény, régivágású arcade élmény, modern köntösben.

Összegzés

A Ritual: Crown of Horns nem mindenkinek való. Magas a nehézségi küszöb, az irányítás megosztó, és nem engedi, hogy félgőzzel játssz. De ha vevő vagy a kihívásra, és szereted, amikor egy játék tisztességesen megdolgoztat, akkor itt nagyon sok öröm vár.

A horror-western tematika pedig csak rátesz még egy lapáttal.