A **Revenant Saga** egy olyan játék, ami igyekszik visszahozni a régi idők JRPG élményeit, de valahogy nem tud elég magabiztosan felállni a saját lábára. A Switch-re portolt játék a klasszikus **16- és 32-bites JRPG-k** világát idézi, de a végeredmény inkább csak egy középszerű próbálkozás, mintsem egy igazán szórakoztató kaland.

Revenant Saga
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Közepes, de van benne potenciál
A Revenant Saga egy olyan játék, ami igyekszik visszahozni a régi idők JRPG élményeit, de valahogy nem tud elég magabiztosan felállni a saját lábára. A Switch-re portolt játék a klasszikus 16- és 32-bites JRPG-k világát idézi, de a végeredmény inkább csak egy középszerű próbálkozás, mintsem egy igazán szórakoztató kaland.
A történet: Ismerős alapok, gyenge kivitelezés
A játék története egy tipikus fantasy világban játszódik, ahol a hős, Albert, egy démoni lény (a Revenant) miatt kerül a pokol közepébe. A sztori alapvetően egy bosszú történet, ahol Albert próbálja megmenteni a legjobb barátját, miközben saját testében egy démon él. Az alapfelállás nem lenne rossz, ha nem éreznénk azt, hogy a történet túl kiszámítható, és sokkal inkább egy sablonos JRPG kliséhalmaz, mintsem valami eredeti.
A párbeszédek unalmasak, a karakterek élettelenek, és a fordítás is gyakran eltéved: az egész dialógusok olyan érzést keltenek, mintha valaki egy régi angol idiómát próbálna visszahozni, amit senki sem ért már. Az egész történet úgy húzódik, mintha egy gyorsan összecsapott mű lenne, ahol nincs igazi tét, és ahol a játékos egy-két óra után már fáradni kezd a mondanivalótól.
A játékmenet: A klasszikus formula, de az élmény elmarad
A Revenant Saga próbálja felépíteni a JRPG-k klasszikus vonalát: világ térképen kalandozunk, kisvárosokból indulunk, csaták során fejlődünk, és küldetéseket hajtunk végre. Ha valaha játszottál már KEMCO játékokkal, vagy bármilyen más RPG-vel, nem fogsz meglepődni a standard megoldásokon, amik itt is megjelennek. Az alapvető dolgok, mint a szintlépés, mellékküldetések, és felszerelésfejlesztés mind jelen vannak, de semmi újat nem nyújtanak.
A harcrendszer fordulós (turn-based), de sajnos rendkívül egyszerű és unalmas. Az egész rendszer nem adja azt az izgalmat, amit egy klasszikus JRPG-nek adnia kellene. A karakterek gyakorlatilag ugyanazt csinálják végig a csatákban, nincsenek taktikai mélységek, és az ellenség mesterséges intelligenciája sem különösebben nehéz. A legtöbb csatát auto-battle-lel is megnyerhetjük, ami nem igazán segíti elő a játék élvezeti értékét.
A játéknak van egy érdekes mechanikája, amit a transformációk adnak. A karakterek harc közben képesek átváltozni, egy kicsit olyan Super Saiyan módra, ami megnöveli a sebzést és hozzáad különleges képességeket. Az ötlet jó, de végül nem érezzük olyan fontosnak. Az átváltozások csak vizuális szórakozást adnak, és legtöbbször feleslegesnek tűnnek, hiszen a normál csaták is simán lejátszhatók anélkül.
A grafika: Van stílus, de hiányzik az élet
A játék grafikája egy érdekes keveréke a régi 16-bites és 32-bites korszakoknak. A világ térképe és a városok 2D-ben jelennek meg, a karakterek sprite alapúak, és bár a színek és a hátterek elég élesek, valahogy mégis üresnek tűnnek. A 3D-s harcok viszont sokkal színesebbek, de a karakterek modellei elég suta-k, az animációk pedig kifejezetten szegényesek. Minden támadás úgy néz ki, mintha a karakterek kerekeken gurulnának, miközben támadnak.
A zenék vegyesek: a világtérképen szóló rockos dallamok kifejezetten jól sikerültek, de a legtöbb zene a játékon belül szinte egy az egyben generic fantasy MIDI dallam. Az egész hangzásvilág nem igazán illik a játék hangulatához, és inkább elvonja a figyelmet, mintsem hogy hozzáadna bármit is.
A kezelőfelület és a vezérlés: A legnagyobb hátrány
A kezelés sajnos nem egy erőssége a játéknak. A mozgás túl gyors, amitől a karakterek irányítása zűrzavarrá válik. Még ha Albert fel is pörög a városban, a játékmenet gyors tempója nem illeszkedik a szöveges párbeszédek lassúságához. Az X gombbal gyorsítani tudjuk a párbeszédeket, de így is sokszor túl gyorsan pörögnek a szövegek, hogy elolvashassuk őket.
A legjobb dolog, ami a vezérléshez kapcsolódik, az a single-hand control, ami lehetővé teszi, hogy egyetlen Joy-Connal irányítsuk a játékot. Ez egy szórakoztató kis extra, ami segít a kényelmesebb játékélményben, és különösen hozzáadott értéket jelent a játékosok számára, akik szeretik a kényelmes irányítást.
Összegzés: Ha a régi JRPG-ket kedveled, akkor próbáld ki, de ne várj csodát
A Revenant Saga egy olyan JRPG, ami próbál visszahozni egy klasszikus élményt, de végül nem tudja teljesíteni azt, amit a műfaj rajongói keresnek. A történet, a grafika, és a harcok mind-mind elmaradnak a nagyobb JRPG-k színvonalától, de ha a retro JRPG-k szerelmese vagy, és éppen valami könnyed kalandra vágysz, akkor próbálkozhatsz vele. Azonban ha valami igazán élvezetes RPG-re vágysz a Switch-en, akkor más alternatívák, mint például az I Am Setsuna, jobb választásnak tűnnek.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01ÉRDEKES TRANSFORMÁCIÓS HARCRENDSZER
- 02SINGLE-HAND CONTROL FUNKCIÓ, AMI KÉNYELMESEBBÉ TESZI A JÁTÉKOT
- 03SZÍNES KARAKTEREK ÉS EGYEDI VILÁG
KRITIKUS_HIBÁK
- 01A TÖRTÉNET KISZÁMÍTHATÓ, A KARAKTEREK ÉLETTELENEK
- 02A HARC SOKAT NEM AD HOZZÁ, ÉS KÖNNYEN MEGNYERHETŐ AUTO-BATTLE-LEL
- 03A GRAFIKA ELAVULT, ÉS A ZENE NEM PASSZOL A JÁTÉKNAK


























