Little Kitty, Big City

Amikor a Little Kitty, Big City címre ránézel, elég hamar eszedbe juthat egy másik, az állatokat középpontba állító játék, mégpedig az Untitled Goose Game. Mindkettőben egy szórakoztatóan rosszcsont kis állatot irányítunk, és mindkettőben az a fő cél, hogy minél több felfordulást okozzunk a körülöttünk lévő embereknek. De míg a Goose Game inkább az abszurd humorra épít, addig a Little Kitty, Big City egy igazi szívmelengető kalandot kínál, ami a cica báját és az őszinte kíváncsiságot helyezi a középpontba – kicsit több bájjal, mint szórakozással.

A történet és a játékmenet

A történet egyszerű, mint egy macska napja: a főhős egy kiscica, aki egy cuki pihenő után véletlenül lezuhan egy magaslatról, és most egy hatalmas városban kell hazatalálnia. Igen ám, de nem egy elhagyatott házban, hanem egy zsúfolt, élettel teli metropoliszban. A cél egyszerű: találj haza, de mivel egyedül vagy, mindenféle akadályokkal és feladatokkal kell szembenézned. Szerencsére csak a macskaszőröd és az ügyességed segít majd a kaland során.

Az a jó a játékban, hogy nem egy hatalmas, végtelen városról van szó, hanem inkább egy sűrű, kisebb, de annál érdekesebb helyszínről, amit mindig új részletek és titkok tarkítanak. A Yakuza sorozat Kamurochó területéhez hasonlítható a város, amely nem nagy, de annál sűrűbb. Minden egyes kis szeglet új felfedezéseket kínál: új karaktereket, eldugott zugokat, érdekes tárgyakat, vagy akár egy jó kis pihenőhelyet. A gondolat, hogy a játék egy apró városra koncentrál, igazán frissítő, és nem hagy időt arra, hogy unatkozzunk.

De itt jön a feketeleves: a legtöbb játékmenet alapja a fetch quest, ami annyit jelent, hogy gyűjts össze különféle tárgyakat. Az elején rögtön 25 shiny gyűjtögetése a cél, amit egy varjú cserél el egy jutalomra. Aztán persze jönnek az újabb keresgélős feladatok: tollak, teniszlabdák, kutyacsontok, okostelefonok... Megfelelő változatosságot hoznak a játékba az újabb mechanikák, mint a fényképező mód, az emberekből való ételszerzés, vagy a mászás, de igazán sokféle játékelemet nem találunk benne.

A játékélmény

A játékmenet egyik igazi erőssége a cica mozgása. Az animációk egyszerűen zseniálisak, és ha valaha éltél együtt macskával, akkor valószínűleg teljesen odaleszel a játékos karakter hiteles mozgásáért. A kis tappancsok hangja, ahogy a cica megnyújtózik, átbújik helyeken, és az a kis "brrrp" hang, amit akkor ad ki, amikor egy platformra ugrik – mindent elmond a részletekről. Ha a játék nem is ad más élményt, már ez is elég ahhoz, hogy teljesen beleszeress a cicás világba.

De azért a mozgás nem tökéletes. A jumping (ugrás) néha kicsit fura, és mivel a cicák tipikusan ügyesek és kecsesek, kicsit frusztráló, amikor egy jól irányzott ugrás után a játék fizikája miatt a cica mégis lepottyan. Persze nem történik meg túl gyakran, de amikor egy-egy könnyű ugrást is újra kell próbálni, akkor bizony elgondolkodsz, hogy miért nem finomították jobban ezt a mechanikát.

A látvány és a teljesítmény

A Little Kitty, Big City nem arról híres, hogy a Switch legújabb grafikai csodáját mutatná be, de ennek ellenére jól néz ki. A vizuális stílus, a világ aprólékos kidolgozása és a színek kombinációja már eleve figyelemfelkeltő. Az animációk szépen futnak, és bár előfordulnak kisebb akadásokat, különösen a forgalmas utcákon való kamerakezelés közben, az élmény tökéletesen élvezhető. Egyébként a játék nem pörgeti meg a Switch hardware-t, de azt hozza, amit elvárhatunk: egy kellemes, stabil élményt.