Her Majesty's SPIFFING

A játék, ami annyira brit, hogy a teáskannánál is britabb

Az egész játék alapja egy óriási poén, ami a Brexit körül forog. A brit királynő elege lett a politikusokból, ezért úgy dönt, hogy egy új bolygóra költözik, és ott próbál új világot alapítani – természetesen úgy, hogy közben végig kitűzi a brit zászlót. Igen, tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki szereti a politikai humort, de ez a játék inkább a brit társadalom sztereotípiáit veszi górcső alá. Képzelj el egy kis szatírát, ahol tea, angol udvariasság, és a franciákkal kapcsolatos, régimódi viccek vannak a középpontban – és mindezt egy jó adag iróniával tálalják.

Képzelj el egy brit kalandot

A játékban a főhős, Frank Lee English kapitány, a Special Planetary Investigative Force For Inhabiting New Galaxies (SPIFFING) tagja, aki egy olyan bolygót keres, ahol végre megvetheti a lábát, és elültethet egy jókora brit zászlót. Igen, mindent elmond ez a név, amit tudni érdemes a játékról – igazán brit. Az egész hangulat egy régi iskola kalandjátékot idéz meg, a klasszikus point-and-click mechanikákból építkezve, egy csipetnyi modern csavarral.

Játékmenet: Hagyományos és egy kicsit nehézkes

Ha valaki az oldschool point-and-click kalandjátékokat szereti, akkor nem fog csalódni. Az alapmechanika ismerős: bejárjuk a statikus környezeteket, összeszedjük az itemeket, és próbálunk rájönni, hová kell használni őket. A feladványok jórészt logikusak, de néha elég frusztrálóvá válik, amikor minden egyes tárgyat végig kell kattintani, hogy rájöjjünk, hová illik a következő darab. És persze, ahogy egy ilyen játéknál lenni szokott, lesznek olyan pillanatok, amikor a válasz nem is olyan nyilvánvaló, és tényleg mindent meg kell próbálnunk.

A legnagyobb csalódás számomra, hogy bár a mozgás közvetlen irányítást kapott, így nem kell a szokásos, kényelmetlen kurzormozgatást végeznünk, az interakciók kezelése viszont kissé lassú és körülményes. Ahelyett, hogy egy egyszerű kattintással tudnánk interakcióba lépni, itt egy választható menü kerekedik fel, és az itemek kezelését a bal analóg kar segítségével kell megoldanunk. Egy-egy ajtó kinyitása vagy egy tárgy felvétele igazi idegtépő élmény lehet.

Az idilli kis szórakozások

A Her Majesty's SPIFFING nem csak a fő sztorira épít – a játék rengeteg kisebb minijátékot is tartalmaz, amelyek frissítőek, de sajnos mindegyik egy-két perc alatt véget ér. Az egész játék, bár próbálkozik sokféle irányba menni, végül elég hamar befejeződik. Az egyetlen problémám ezzel, hogy mivel nincs folytatás, és igazából nincs semmi, ami igazán megerősítené a második végigjátszást, egy idő után könnyen eltűnik a varázsa.

Képi világ és hangulat

A játéknak van egy tisztességes, háromdimenziós, rajzfilmszerű látványvilága, ami valójában jól illik a játék hangulatához. Az effektek, különösen a fények, szépen meg vannak csinálva, és bár a grafika nem lesz életem legszebb látványa, elég erős ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést. A szinkronizálás és a szövegírás szórakoztató, és az egésznek van egy kis LucasArts-féle érzete, mintha egy régi kalandjátékot pörögnél, ha ma is lenne olyan fejlesztőcsapat, mint 90-es években volt.

Összegzés: A brit humor nem mindenkinek való

A Her Majesty's SPIFFING egy szeretetteljes tisztelgés a klasszikus point-and-click kalandjátékok előtt, egy kis adag aktuálpolitikai humorról, és egy csipetnyi brit sztereotípiáról. Bár a játékmechanikák nem túl újszerűek, és az élmény végül kissé gyorsan elhalványul, a játék szelleme és az angol humora képes szórakoztatni. Ha egy igazán brit kalandra vágysz, ahol a kávé és a tea mellett a francia viccek is helyet kapnak, akkor nem fogsz csalódni. De ne várj túl sokat – a játék igazi erőssége a humora, nem pedig az innováció.