A kilencvenes évek verekedős játék-aranylázában mindenki ringbe akart szállni. Volt, aki klasszikust alkotott, volt, aki csak beállt a sor végére. A Sunsoft nem tartozott a teljesen elveszettek közé – elég csak a **Waku Waku 7**-re gondolni –, de a **Galaxy Fight** inkább az a cím, amire ma már csak legyint az ember. Nem tragikus, nem botrányos, csak… fájóan középszerű. Már a maga idejében is.

Minecraftból már tényleg van mindenre: hűtőre, okosórára, lassan kenyérpirítóra is, de a Switch-verzióval először éreztem azt igazán, hogy ez nem csak egy újabb port a polcon, hanem *egy szokás* – amit bárhová magammal vihetek.

Ha eddig csak hallottál a **The Legend of Dark Witch** sorozatról, és már kíváncsi vagy, hogy mit alkotott a stúdió a ritmusjátékok terén, akkor ne csodálkozz, ha kicsit csalódott leszel. **Rudymical** papíron egy izgalmas ötlet, de a megvalósítás nem mindig képes követni a lendületet. Igaz, a sorozat rajongói biztosan megtalálják benne a régi ismerős elemeket, de ha egy igazán szórakoztató ritmusjátékra vágysz, valószínűleg inkább más irányba keresgélnél.

Ha a *NBA Jam*-et ismered, akkor bizonyára emlékszel arra az időszakra, amikor a kosárlabda játékok sokkal inkább a szórakozásról szóltak, mintsem a komoly szimulációról. A *NBA Playgrounds* próbálja megidézni ezt az érzést, de hiába a retro hangulat és az izgalmas alapötlet, a játék messze van attól, hogy tökéletes utódja legyen a legendás elődjének. De vajon akkor mi működik benne, és mi az, amit még érdemes lenne finomhangolni?