Sniper Elite 4

A játékmenet: Az igazi gyönyör a precizitásban rejlik

Az alapjáték ugyanaz, amit megszokhattunk: mi, mint Karl Fairburne, egy ügyes mesterlövészként érkezünk a második világháború borzalmas tájaira, hogy egyedül vagy csapatban elvégezzük a dolgunkat. Azonban a Sniper Elite 4 legnagyobb erőssége nemcsak a szórakoztató lövésekben van, hanem abban a finom szabadságban is, amit a játékmenet kínál. Fairburne immár képes kiélvezni a környezet adta lehetőségeket: akár mászva, akár lopakodva, akár a szívatós helyzetekből ügyesen menekülve – mindig van választásunk, hogy miként oldjuk meg a feladatokat.

A nagy helyszínek, amik egy-egy jól elhelyezett mesterlövész kilátópontjaiból állnak, mind egy-egy új taktikai lehetőséget rejtenek. Az egész játék során végig azt érezzük, hogy minden mozdulatunkat jól meg kell tervezni, hogy végre elérjük a kívánt eredményt. Amikor az utolsó pillanatban, szinte a levegőben lógva, sikerül egy fejre mért lassított lövéssel megsemmisíteni az ellenséges tisztet, az maga a tiszta játékélmény.

Az új mozgási lehetőségek is sokat dobnak a játék élményén. Most már nemcsak a hagyományos sétálós-nézelődős stílusban kell mozognunk: a falakra mászás, a vízszintes és függőleges mozgások sokkal dinamikusabbá tették a játékmenetet, és egy-egy jól elhelyezett, éppen akkor használt fedezékben való rejtőzködés igazi szórakozást nyújt. Ráadásul az AI is ügyesebb lett, szóval ha úgy döntesz, hogy nem csak rejtve maradsz, hanem egy kis zajt is csinálsz, akkor könnyen zűrbe keveredheted az ellenséget, és egy jól megtervezett csapda után kiszedheted őket.

Történet: Sötét, de nem elég mély

A történet, ami a Sniper Elite 4-et körülöleli, nem új, de azért hoz egy kis újdonságot. Karl ismét egy szörnyű náci fegyver után nyomoz, miközben egy szép nagy olaszországi tájon keresztül követhetjük a nyomokat. Bár a sztori elég szokványos és a karakterek sem túl emlékezetesek, az egész világ és a feladatok, amik elénk kerülnek, rendkívül szórakoztatóak. A történet sötét, de nem annyira mély, hogy valóban erős érzelmeket váltsa ki belőlünk – inkább egy izgalmas háttért ad a játéknak, miközben a fő feladat mégis az, hogy alaposan kitakarítsuk a pályákat a náci alakulatokból.

A grafika: Kiváló, de a Switch-en észrevehető a kompromisszum

A grafika elképesztően szép, különösen a nagyobb, nyitott pályákon. A látvány szinte mindent elmond a játékról: az élethű tájak, az elhagyatott náci bázisok, és a lassított mozdulatok, amikben a golyók valósággal szétrobbantják a célpontokat – mindez lenyűgöző. Az új generációs konzolokhoz képest viszont a Switch-en azért érezni a csökkentett felbontást és néhány apróbb technikai kompromisszumot. A szaggatások nem túl zavaróak, de néhány kisebb hibát azért tapasztaltunk, főleg, amikor túl sok esemény zajlik egyszerre a képernyőn. Viszont nem mondanám, hogy ez elrontaná az élményt, inkább csak egy kicsit csökkenti a játék egyébként kiváló vizuális varázsát.

Zárás: Még mindig a legjobb mesterlövész élmény

Összességében a Sniper Elite 4 az eddigi legjobb része a sorozatnak, és remekül teljesít a Switch-en is. Az új taktikai lehetőségek, a változatos pályák és a fejlettebb mesterséges intelligencia mind hozzájárulnak ahhoz, hogy valóban izgalmas és kihívásokkal teli élményben legyen részünk. A történet ugyan nem kiemelkedő, és a grafika sem annyira fényes, mint a következő generációs konzolokon, de mindezek ellenére a játék megőrzi azt a fokozott izgalmat és szórakozást, amit a sorozat hívei keresnek. Ha szereted a taktikai akciót, a mesterlövész élményeket és egy jó kis második világháborús szórakozást, akkor mindenképpen érdemes belevágni.