Rock Of Ages 3: Make & Break

Amikor a szöveg olvashatatlan, a játékélmény pedig idegesítő

Az első és legnagyobb probléma, ami rögtön szembetűnik, az a betűméret. A képernyőn megjelenő szövegek annyira pici, hogy nemcsak kézikonzolon, hanem még dokkolt módban is alig olvashatók. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy egyszerűen feszíti a szememet. Megpróbáltam utánanézni a menüben, hogy lehet-e növelni a betűméretet, de úgy tűnik, hogy ez nincs lehetőség. Mindez a HUD, a tutorialok és az objektívák olvashatóságára vonatkozik, de ha a játék tényleg elég szórakoztató lenne, talán még túl is élhetnénk ezt a problémát.

Ami pedig még ennél is rosszabb: maga a játékmenet. A Rock of Ages 3 egy furcsa keveréke a Super Monkey Ball-féle akadálypályáknak és egy alap tower defense játéknak, de sajnos egyik sem igazán működik. Az akadálypályás rész talán a legkevésbé idegesítő, de még itt is van egy-két olyan szakasz, ahol szándékosan csalnak meg, hogy letoljanak egy szakadékba, amitől az egész pörgés értelmét veszti. A pályák tervezése inkább frusztráló, mint szórakoztató, és az igazi kihívás nem a szórakozás, hanem a hibák kijavítása.

A "Break" mód és a tower defense, ami nem passzol

A tower defense része teljesen idegen az alaptól. Az egész mechanika zűrös, a grafika homályos, és még a legjobban irányítható pályákon is csak a frusztrációt érzed. Még ha végre meg is érted, hogy mi miért történik, a játék semmit sem ad vissza a kemikálisan kínzott idődért. Mivel a tutorial nem elég részletes, inkább kísérletezésre van szükséged, hogy rájöjj, hogyan építheted fel a védelmedet. De a végeredmény? Mindig ugyanaz a csalódás. Az egész játéknak van egy nagyon nem passzoló érzete: mintha valaki elfelejtette volna, hogy miért is szeretjük a tower defense-t.

A szórakoztató részek – ha egyáltalán

A Make mód egy viszonylag egyszerű, de mégis funkcionális szintépítő eszközként próbálja meg pótolni a játék többi gyengeségét. Itt olyan pályákat készíthetsz, amelyeket megoszthatsz másokkal. Tökéletes eszköz lehet, ha szeretnél valami újat kipróbálni, de őszintén szólva, ha nem tetszik maga a játék, akkor ennek a módnak sincs túl sok vonzereje. A közösségi szempont azért működik, de mivel a játékmenet alapja nem az igazi, a kreatív szintépítgetés csak egy üres időtöltés.

Milyen vizuális élmény vár ránk?

A grafika egy vegyes érzetet ad: miközben egyedi, az is igaz, hogy gyakran zavaróan öncélú és túltolt. A Terry Gilliam-féle Monty Python stílus kifejezetten karakteres, de túlzottan is megpróbál egy „quirky” képi világot adni, ami inkább irritáló, mint szórakoztató. Az animációk unalmasak, és a vágott jelenetek inkább a játék fájdalmas valóságát idézik meg, semmint a szórakozást.

A zene azonban valóban kiemelkedő, hiszen egyes klasszikus darabokat, mint Mozart Rondo alla Turca-ját, remekül átdolgozták. Ez talán az egyetlen dolog, amit valóban élvezhetünk a játékban, ha épp nem a káromkodásokat próbáljuk visszafogni a frusztrációinkkal kapcsolatban.

Zárás

Összességében a Rock of Ages 3: Make & Break egy olyan játék, ami bármennyire is próbálkozik az egyediséggel és a különlegességgel, nem tud igazán szórakoztató élményt nyújtani. A hibás dizájn, a frusztráló játékmenet és a látványos, de idegesítő vizuális világ mind a játék ellen dolgozik. Azok számára, akik szeretnének egy új, friss kihívást találni, sokkal jobban járnak, ha inkább más címek után néznek.