Puzzle & Dragons Gold

A történet – Mintha csak valami filler lenne

Először is a történet: hát, igazán nem hoz lázba. A Puzzle & Dragons Gold története szinte a semmiből érkezik, és inkább az anime világára építkezik, mint hogy egy érdemi narratívát adna. A sztori, amiben a főszereplő, Taiga vagy Ryuji próbálja megnyerni a nagy versenyt, olyan, mint egy elhasznált Pokémon klón. Ha nem vagy otthon az anime világában, akkor nem sok mindent fogsz érteni a karakterek közötti viszonyokból, és a történet olyan szinten felszínes, hogy igazából három óra után már mindent láttál. És ez a minősítés nem is túlzó.

Játékmenet – Mindent elmond a "menj, nyomd meg az A gombot" élmény

Na, most jön a legszomorúbb része: maga a játékmenet. A játék lényege gyakorlatilag az, hogy végtelen harcokban pörögsz, és reménykedsz, hogy a szerencse mellett lesz elég erős a csapatod. De a helyzet az, hogy a single-player mód csúnyán el van hanyagolva. Az egész olyan, mint egy gyors tutorial, ahol egy csomó csata után éppen csak elérsz a végére, és közben azon gondolkodsz, hogy „Miért is játszom ezzel?” Az egész szinte teljesen lineáris, nincsenek NPC-k, nincsenek dungeonök, és a fejlődési rendszert is szinte teljesen kiveszik. A csatákat, amit a játék bemutat, nem irányíthatod igazán, mivel a csapatod eleve előre össze van állítva, és az A gomb megnyomása után már nincs is igazán mit csinálni. Ez nem RPG, nem fejlődés, hanem inkább egy nyomkodós puzzle játék, amiben nincs igazi kihívás, csak kattogás.

Gacha, mint a sivatagi oázis

Az egész játékmenetet egy random lootbox-szerű mechanika öleli körbe. Az új karakterek, eszközök és egyéb fejlesztések mind a gacha rendszerbe tartoznak, ahol egy-egy új kocka, új gyűjtögethető elem szerzése igazán elgondolkodtató. De miért is kellene élveznünk ezt a random rendszert? A fejlesztési lehetőségek minimalizálásával, és az RPG mélység elhagyásával a lootbox rendszer csupán arra jó, hogy kitolja a játékidőt. Az upgrade rendszerek semmilyen valódi fejlődést nem kínálnak, mivel a csapatok csupán egy-egy fix készséget kapnak, és ezen nem tudsz változtatni. A multiplayer talán szórakoztatóbb egy ideig, de ahogy elmondhatom, hamar le fog esni, hogy igazából semmi komoly nincsen benne.

Képminőség – Amikor már látod, hogy a grafika sokkal jobb, mint maga a játék

Mert ezt el kell ismerni, a grafika egész jó lett. Az animációk és a 3D modellek, amik csak a vezető sárkányokra vonatkoznak, valóban gyönyörűek, és amikor hatalmas támadásokat indítasz, akkor tényleg azt érzed, hogy van valami bombasztikus a képernyőn. Az effektek egyébként minden szempontból kiemelkednek, és meglepően szép a Switch képernyőjén. De amikor a játék többi része nem hoz annyi izgalmat, akkor már csak egy nagyon szép illúzió marad, amiben nem találsz sokkal többet.