Dragon Ball: The Breakers

A történet? Nincs történet. De a hangulat ott van

Itt nem arról van szó, hogy kiütöd a kedvenc ellenfeledet, és boldogan köszönsz el az aktuális epizódtól. Itt te egy egyszerű civil vagy, aki beleszalad egy igazi rémálomba, ahol menekülnöd kell a mindenható erővel rendelkező sorozatbeli gonoszok elől. Ez egy 7v1-es túlélő játék, ami inkább hasonlít a Dead by Daylight-ra vagy a Friday the 13th: The Game-re, mint bármely más Dragon Ball címre. A lényege, hogy elbújva próbálsz életben maradni a tér-idő szakadékában, miközben a gonoszok próbálnak elkapni és megsemmisíteni.

A játék menete egyszerű: vagy próbálsz időgépet építeni, vagy elmenekülsz, vagy éppen összeszeded a sárkánygömböket, hogy kívánj egy kis segítséget. Ja, és persze kicsit megpróbálhatsz harcolni is, ha van merszed, de nem túl sok esélyed lesz a hatalmas szörnyek ellen. Ahhoz, hogy igazán jól érezd magad, meg kell ismerned a játék alapvető aszimmetrikus mechanizmusait, és azt, hogy mi történik, amikor a gonosz szereplők átveszik az irányítást. De hogy ez igazán jól működik-e? Nos, van, hogy igen, de van, hogy nem.

Túlélőnek lenni nem olyan, mint amit megszoktunk

A túlélő szerepe igazából szórakoztató, hiszen folyamatos feszültség alatt állsz. Képzeld el, hogy ott vagy, a világ legsúlyosabb fenyegetései között, és szinte semmit nem tehetsz, hogy megvédd magad. Az a pánik, amit a túlélők mozdulatai tükröznek, mikor látják, hogy egy szörny közeledik, tényleg átjön. Ez viszont pont az, ami miatt egész egyedi az élmény. Az egész helyzetben ott van a kérdés: vajon sikerül-e elmenekülnöd, vagy mindennek vége?

De itt jön a csavar: a túlélők közötti kommunikáció a minimális, a jelöléseken kívül nem igazán tudsz csapatként működni. És ha már csapat, akkor az érzés, hogy "nyúzzuk együtt" némileg hiányzik. Az egész inkább egy-egy gyors menekülés, mint valós kooperáció. És ha ehhez hozzáadjuk, hogy maga a túlélő móka nem ad annyi izgalmat, mint a fő gonosz szerepe, akkor kicsit csalódottan állsz meg.

A gonosz szerepe – ott kezdődik a buli

Az igazi móka az, amikor a gonosz szerepébe kerülhetsz. Persze ehhez előbb egy kisebb szenvedés, mert nem olyan gyakran kerül sor a Raider szerepére – úgyhogy amikor végre sikerül, tényleg belerázódik az ember a dolgokba. Cell, Frieza és Majin Buu, a három különböző gonosz, mindegyike más és más játszmát hoz, és mindegyikük igazán szórakoztató, amikor épp elérik a transzformációs csúcsot.

Ez viszont egy komoly probléma: a Dragon Ball: The Breakers sok esetben túlságosan is lassú, és nem tudja elkerülni, hogy az egyes játékmódok között való váltás ne tűnjön unalmasnak. Az, hogy évekig várunk a következő mérkőzésre, csak azért, hogy a gonosz szerepében játszhassunk, egy idő után igazán frusztrálóvá válik. És az, hogy miközben próbáljuk megverni a többieket, az egész élmény nem hozza el azt az igazi Dragon Ball érzést.

Az anime hangulata megmarad

Ami viszont mégis megmenti a játékot, az maga az anime hangulat, amit sikerül visszahozni. Az egész világ vizuálisan szépen megidézi a Dragon Ball stílust. A pánik, a félelem, a menekülés érzése teljesen más, mint amit más hasonló játékokban megszoktunk. Érezni, hogy ott van az anime világából ismert közeg, és az, hogy képesek voltak ezt a feszültséget és dinamikát egy ilyen játékba belevinni, mindenképpen dicséretes. Az egész hangulatot a legnagyobb Dragon Ball rajongók is elismerhetik, hiszen valami teljesen más perspektívából mutatja meg a világot.