GRIP

A régi jó Rollcage fanjai már most felkaphatják a fejüket: egy újabb játék, ami a feje tetejére állított autóversenyes világot hoz vissza. A kérdés csak az, hogy a GRIP: Combat Racing valóban képes-e megugrani azt a szintet, amit az egykori klasszikusok, mint a WipEout és a Mario Kart diktáltak.

Történet és hangulat

Nem mondom, hogy a GRIP: Combat Racing nagy történettel próbálkozik, hiszen a sztori gyakorlatilag egy kis indoklás a versenyekhez: egy világban, ahol a sebesség és a harc dominál, mi mást is tehetnénk, mint hogy a győzelemért és a robbanásokért küzdünk? Az alapfelállás egyébként semmi újat nem hoz: fegyverek, gyors kocsik és egy fiktív univerzum, ahol a legjobb versenyzők harcolnak egymással, hogy kié legyen a győzelem.

A hangulat viszont az, ami igazán meghatározza a játékot. Az autók robbanásokat, rakétákat és éles kanyarokat hoznak, miközben az adrenalin és a zene pörög. A játék igazi ereje a tempóban rejlik: folyamatosan pörögni kell és a fizikai törvények nagy ívben elkerülhetők, a plafonra tapadt versenyek és a falakon való közlekedés mind azt szolgálják, hogy még egy kis irányítói káosz is beleférjen.

Játékmenet: Sebesség és kontroll

A GRIP: Combat Racing irányítása egy elég vegyes élményt nyújt. Ha egy kis ízelítőt kérsz abból, hogyan érezheted magad egy WipEout vagy Rollcage játékban, akkor itt nem fogsz csalódni. Azonban, míg az alapötlet kiváló, a vezérlés érzése nem mindig adja meg azt az élményt, amit egy gyors autós játékhoz elvárunk. A járművek irányítása nagyon érzékeny, és az egyes kocsik súlypontja jelentős hatással van arra, hogy egy-egy kanyar után hova pördülsz el. A gyorsaság pedig mindent felülír, és néhány szoros kanyar után gyakran találkozunk azzal, hogy a pálya szélére repülünk, mivel nem időzítettük elég pontosan a kanyart.

Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne szórakoztató, sőt! A GRIP leginkább akkor hozza az élményt, amikor a pálya dizájnja lehetőséget ad a szabadságra. Azokat a pályákat, ahol például egy kanyargós bányán hajtunk keresztül, vagy ahol egy hatalmas félcsövet használunk a plafonra való ugráshoz, igazán élvezetes vezetni. A sebesség és a kinetikus energia valami elképesztő élményt nyújtanak, de a játékmenet ezt nem minden pályán tartja fenn.

A játékmódok bőségesek, és nem csak szólóban, hanem kétjátékos módban is lehet nyomulni. A VS módban versenyzel a barátoddal, míg a Co-op módban együtt próbáljátok végigverni a pályákat. A Deathmatch vagy az Elimináció módok kifejezetten a Destruction Derby világát idézik, ahol a cél nemcsak a versenyzés, hanem a másik autó kibombázása.

Grafika és vizuális világ

A grafika nem kiemelkedő, de jól szolgálja a játék tempóját. A pályák és a karakterek egy elég egyszerű, de szórakoztató 3D stílust kaptak, és bár a részletek elmaradnak az elvárhatótól, a sebesség és a robbanások közepette ez nem zavaró. A színvilágot sokszor elég egyszerűnek érzem, de amikor felpörög a tempó, akkor nem is igazán számít, hogy a grafika mennyire csilli-villi – az adrenalin a lényeg.