Foride Xtremer 2

A Foride Xtremer 2 nem az a bringa, amelyik már az első pillanatban valami túlméretezett, félvad szörnyet ígér, hanem az a sokkal érdekesebb fajta, amelyik csendben, szinte már túl nyugodtan pakolja egymás mellé azokat az elemeket, amelyekből végül egy tényleg szerethető, hosszú távon is használható elektromos monti áll össze.

Nem a nyers erőből akar karaktert csinálni, hanem abból, hogy szinte minden fontos ponton a józanabb döntést választja

Az elektromos kerékpárok piacán nagyon könnyű elveszni a hangos ígéretek között. Minden második modell hatalmas teljesítményt, brutális nyomatékot, hegyeket kettévágó képességet és világvégi kalandokat ígér, aztán amikor az ember közelebb hajol, sokszor kiderül, hogy a valóságban valami nagyon egyszerű kompromisszumhalmaz áll előtte. A Foride Xtremer 2 ezzel szemben meglepően visszafogottan kommunikál, és éppen ettől lesz izgalmas. A 250 wattos hátsó agymotor, a 36 voltos, 15,6 Ah-s, 561,6 Wh-s akku, a 25 km/órás rásegítési plafon, a hidraulikus tárcsafékek, a Shimano 3x8-as hajtás, a lockolható 80 mm-es első villa, a 29x2,35 colos gumik és a 23 kilós nettó tömeg együtt nem valami sci-fi hadigépet rajzolnak ki, hanem egy olyan belépő-középkategóriás e-MTB-t, amelynek nagyon világos elképzelése van arról, mire szeretne jó lenni. A nyilvános termékoldalak és a róla szóló első benyomások hangulata is pontosan ezt erősíti: a Xtremer 2-t nem azért kezdik dicsérni, mert bármiben radikális lenne, hanem mert feltűnően jól találja el az egyensúlyt a mindennapi használhatóság, a terepre is vállalható stabilitás és az árkategóriához képest meglepően komoly alkatrészek között. Nekem pontosan ez tetszik benne. Nem akarja eljátszani, hogy itt most egy karboncsodát kapsz vagy valami félprofi endurógépet villanyosítva, hanem azt mondja: adok neked egy olyan bringát, amivel lehet menni munkába, lehet hosszabbat kirándulni, lehet földútra lefordulni, lehet emelkedőt vállalni, és közben nem kell folyamatosan azt érezned, hogy valamelyik fontos ponton fájdalmasan spóroltak rajtad. Ez szerintem sokkal többet ér, mint a látványos, de üres agresszivitás. Kicsit olyan ez a bringa, mint a régi, jól eltalált középkategóriás japán autók: nem poszteren akarják legyőzni a világot, hanem azzal, hogy hosszabb együttélésben kevés okot adnak a morgásra.

A jó belépő-középkategóriás e-bike nem attól lesz jó, hogy túl sokat ígér, hanem attól, hogy a fontos helyeken nem ad túl kevésnek érződő választ.

A 250 wattos motor és az 50 Nm nyomaték papíron szerény, a valóságban viszont pontosan az a szint, ahol a bringa elkezd élhetővé válni

A Foride Xtremer 2 egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nem akarja szégyellni a 250 wattos névleges motorját. Ma, amikor a fél internet már csak a nagyobb számokban tud gondolkodni, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a legtöbb európai közúti használatra szánt pedelec pont ezen a teljesítményszinten lesz igazán értelmes. A Xtremer 2 36 voltos, 250 wattos szénkefe nélküli hátsó agymotorja ráadásul 50 Nm körüli nyomatékkal dolgozik, ami nem arról szól, hogy a bringa letépi alattad az aszfaltot, hanem arról, hogy a rásegítés érezhetően odateszi magát ott, ahol tényleg számít: emelkedőn, hosszabb távon, ellenszélben, vagy akkor, amikor egy fáradtabb napon egyszerűen csak nem akarsz minden pedálfordulatot úgy megfizetni a comboddal, mint valami büntetést. A nyilvános termékoldalak és ismertetők is ugyanebbe az irányba mutatnak: a Xtremer 2 motorja nem ijesztgetni akar, hanem kulturáltan támogatni. Nekem ez nagyon bejön. Az igazán szerethető pedelecek nem azok, amelyekből minden indulásnál mini rakétakilövés lesz, hanem azok, amelyek a saját jelenlétüket úgy adják hozzá a tekeréshez, hogy közben a bringázás érzése nem tűnik el. A 12 mágneses pedálfordulat-érzékelő és az ötfokozatú rásegítés pont ezt a fajta kontrollt próbálja megadni. Van nyugodtabb mód, van köztes tartomány, és van a 25-ig kifutó legnagyobb rásegítés. Ez a rendszer tipikusan annak jó, aki nem robogózni akar, hanem biciklizni, csak kevesebb szenvedéssel. A Foride Xtremer 2 ebből a szempontból kifejezetten intelligensen van belőve. Nem próbál többet mutatni, mint amit a kategóriája reálisan elbír, viszont azt a tartományt szépen, olvashatóan és valószínűleg hosszabb távon is élhetően akarja lefedni. Szerintem ez pontosan az a hozzáállás, amit egy jó e-bike-nak képviselnie kell.

Az 561,6 Wh-s akku és a 120 kilométeres gyári hatótáv – a fontos nem maga a szám, hanem az, hogy a bringa nem akar rövid pórázon tartani

A Foride Xtremer 2 egyik legerősebb pontja egyértelműen az akkumulátor. A 36 voltos, 15,6 Ah-s, azaz 561,6 Wh-s csomag papíron 120 kilométeres maximális hatótávot ígér, ami természetesen ugyanúgy ideális körülmények között értendő, mint nagyjából minden gyártónál. A hivatalos feltételek sem lepnek meg: teljes töltés, 75 kilós terhelés, 26 fok körüli idő, sík út, 15 km/órás tempó, szélcsend. A való élet persze ennél jóval pofátlanabb. Lesz emelkedő, lesz stop-start, lesz hideg, lesz nehezebb bringás, lesz agresszívebb rásegítés, lesz rosszabb út, és a hatótáv rögtön elkezd valóságosabb méretre zsugorodni. De ettől még az 561,6 Wh egy nagyon is rendes méret ebben a kategóriában. És a lényeg valójában nem a 120 kilométer mint marketingfétis, hanem az, hogy a bringa pszichológiailag is tágasabban használhatónak érződik. Nem kell minden út előtt fejben villanyszámlát és töltési hisztit számolgatni, nem kell állandóan attól félni, hogy még egy kis kerülő vagy plusz emelkedő után már hazaúton te leszel a saját legnagyobb ellenséged. A kivehető kialakítás szintén nagyon fontos. Nem mindenki tudja a teljes biciklit kényelmesen konnektor mellé gurítani, és itt pontosan látszik, hogy a Foride nem csak adatlapban, hanem napi használatban is próbált gondolkodni. Az akku kiszedhető, külön tölthető, nyolc óra körüli teljes töltési idővel, vagyis nem csak ott jó, amikor mész vele, hanem akkor is vállalhatóbbá válik, amikor az energiagazdálkodás hétköznapi része jön. Nekem ez sokat számít. Egy jó e-bike egyik titkos erénye mindig az, hogy nem akar állandóan önmaga logisztikai menedzserévé tenni. A Xtremer 2 legalább ebből a szempontból megpróbálja megadni azt a nyugalmat, amit a legtöbben valójában keresnek: azt az érzést, hogy nem kell rövid útra belőni az egész bringás életedet csak azért, mert elektromos rásegítéssel mész.

A hatótáv nem attól lesz igazán jó, hogy mennyit ír a doboz, hanem attól, hogy elég nagy tartalékot hagy ahhoz, hogy ne kelljen folyton rajta idegeskedni.

A 24 sebességes Shimano hajtáslánc itt nem dísz, hanem annak a jele, hogy a Foride még mindig biciklinek tekinti az e-bike-ot

Az elektromos bringáknál nagyon könnyű beleesni abba a hibába, hogy a motor miatt minden másodlagossá válik. Mintha a hajtáslánc, az áttételezés, a váltásminőség vagy a pedálozhatóság már nem is lenne igazán fontos, hiszen ott a villany, majd az megoldja. A Foride Xtremer 2 szerencsére nem ebbe a lusta gondolkodásba csúszik bele. A Shimano 3x8-as, azaz 24 sebességes rendszer papíron már önmagában is azt üzeni, hogy itt nem egy félig robogóvá butított e-bike-ról van szó, hanem továbbra is rendes kerékpárról, amit csak épp intelligensen megtámogatnak. Nekem ez nagyon tetszik. A jó pedelec ott kezdődik, ahol a motor nem kiváltani akarja a bringázást, hanem kiegészíteni. És ehhez az kell, hogy a váltórendszer is használható maradjon. A Xtremer 2 kapcsán több nyilvános leírás és termékismertető is kiemeli, hogy ez a hajtáslánc különösen hasznos változatos terepen, emelkedőn, síkon, vagy olyan utaknál, ahol a bringás nem csak egyféle ritmusban teker. Ez pontosan így van. A 24 fokozat itt nem luxus, hanem szabadság. Azt jelenti, hogy a bringa nem csak egyetlen optimális sebességtartományra van belőve, hanem hagy teret annak, hogy a motorral együtt te is dolgozz. Ez főleg akkor fontos, ha valaki nem tisztán városi aszfaltra veszi a bringát, hanem időnként letérne kavicsosabb, földutas, dombosabb vagy egyszerűen hosszabb szakaszokra is. A jó áttételezés ilyenkor nem csak kényelmi extra, hanem annak a záloga, hogy a bringa villany nélkül, vagy minimális rásegítéssel is vállalható maradjon. És ez szerintem nagyon fontos szempont. Nem szeretem azokat az e-bike-okat, amelyekből süt, hogy a gyártó valójában nem biciklit akart építeni, csak valami pedálos villanyeszközt. A Foride Xtremer 2 hajtáslánca ezzel szemben azt üzeni, hogy igen, ez még mindig kerékpár, és ettől sokkal jobban szerethető.

A hidraulikus tárcsafékek talán a legfontosabb extra ezen a bringán, mert itt dől el, hogy a biztonság csak szlogen, vagy ténylegesen komolyan vett ügy

Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem a Foride Xtremer 2 specifikációjából, amit az árkategóriában különösen értékelek, az valószínűleg a hidraulikus tárcsafék lenne. Mert egy e-bike-nál lehet játszani az akkuval, a motorral, a kijelzővel, a váltóval, de végső soron nagyon sok minden azon múlik, mennyire tudsz magabiztosan megállni, amikor valóban szükség van rá. A hidraulikus fékek itt nem puszta extra fűszerként kerültek fel a listára, hanem nagyon is komoly minőségi ugrást jelentenek a mechanikus rendszerekhez képest. Kevesebb kézerőt kérnek, egyenletesebben adagolhatók, hosszabb lejtőn is kiszámíthatóbbak, és egyszerűen van bennük egy olyan nyugalom, amitől az ember kevésbé érzi azt, hogy vészhelyzetben neki kell hősiesen pótolnia a rendszer hiányosságait. A termékoldalak és nyilvános bemutatók is természetesen ezt hangsúlyozzák, de itt kivételesen nem is érzem túlzásnak. A Xtremer 2-nél ez tényleg egy olyan pont, ahol a Foride nem az olcsóbb utat választotta, hanem azt, amelyik a mindennapi és a terepesebb használatnál is kézzelfoghatóan jobb élményt adhat. A 160 mm-es tárcsák, az elektromos fékfunkció és a hidraulikus rendszer együtt azt sugallják, hogy a bringa nem csak menni akar, hanem felelősen lassulni is. Ez pedig az egyik legfontosabb dolog egy olyan modellen, amelyet nem csak sima városi csordogálásra, hanem dombosabb, vegyesebb felhasználásra is pozicionálnak. Nekem ez különösen megnyugtató, mert az e-bike-ok körül túl sokáig volt elfogadott kompromisszum, hogy a motor és az akku elviszi a show-t, a fékek meg majd lesznek valahogy. A Foride Xtremer 2 ezen a fronton legalább komolyabban veszi a saját dolgát.

Egy e-bike-nál a fék nem mellékes kényelmi extra, hanem az a pont, ahol a gyártóról kiderül, hogy csak eladni akart valamit, vagy tényleg azt szeretné, hogy biztonságosan is használd.

A 29x2,35-ös gumik és a lockolható 80 mm-es villa – itt válik világossá, hogy ez nem hardcore MTB, de földút láttán sem jön rá a pánik

A Foride Xtremer 2 terepes karakterét szerintem nagyon jól írja le az, hogy nem próbál eljátszani valami komoly hegyibringás identitást, de közben egyáltalán nem ijed meg attól, ha az aszfalt véget ér. A 29x2,35 colos gumik pont ezt a kettősséget hozzák. Elég nagyok és elég szélesek ahhoz, hogy stabilan guruljanak, nyugodtabban vegyék az egyenetlenebb felületet, és ne legyen rögtön az az érzésed, hogy a bringa csak sima városi kerékpárnak van öltöztetve valami terepesebb köntösben. Ugyanakkor nem mennek át abba a túlzásba sem, ahol már minden az agresszív ösvényekről és a „bármin átmegyek” pózról szól. A lockolható, 80 mm-es első teleszkópvilla szintén ezt az irányt erősíti. Ez nem downhill eszköz, nem trail-szörny, és nem is akar annak tűnni. Inkább arra van, hogy az egyenetlenebb városi utak, a földutak, a kavics, a gyökerek, a rosszabb erdei szakaszok vagy a hétköznapibb terepezés ne verje szét a kezedet és a válladat. És szerintem ez a helyes megközelítés. A jobb e-MTB-szerű bringák nem attól jók, hogy mindent túlzásba visznek, hanem attól, hogy a saját valós felhasználási zónájukban kulturáltan, magabiztosan és kiszámíthatóan működnek. A nyilvános bemutatók és termékleírások alapján a Xtremer 2 pont ide lövi be magát: nem extrém, hanem sokoldalú. És ez számomra sokkal vonzóbb, mint a fölösleges keménykedés. Egy ilyen bringától nem azt várom, hogy bike parkba menjek vele, hanem azt, hogy munka után egy hosszabb kerülő a földúton ne tűnjön buta ötletnek. A Foride pontosan ezt a szabadságot próbálja megadni.

Az LCD kijelző, az öt rásegítési fokozat és az StVZO lámpák – a bringa egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem akar feleslegesen okoskodni

A Foride Xtremer 2 kezelési oldala is kifejezetten szimpatikus, mert nem akar mindent digitalizált űrhajóként eladni, csak azt próbálja elérni, hogy amire valóban szükséged van, az egy pillantással ott legyen. Az LCD kijelzőn a sebesség, a megtett táv, az akkuszint, a rásegítés foka, a gyaloglási mód és a világítás visszajelzése jelenik meg, vagyis pontosan az a néhány információ, ami bringázás közben tényleg számít. Az öt rásegítési fokozat szintén azt az érzést erősíti, hogy a rendszer nem akar túlbonyolított lenni. Nincs fölösleges sallang, csak egy világosan érthető, jól skálázott rásegítési logika, amelyből a bringás gyorsan ki tudja választani, mire van szüksége. Külön pluszpont nálam az StVZO-kompatibilis világítás. Ez tipikusan az a részlet, amit hajlamosak vagyunk unalmasnak tekinteni, amíg egyszer nem kell ténylegesen sötétben vagy szürkületben menni. A jó lámpa és a korrekt láthatóság nem valami romantikus túrakellék, hanem napi biztonsági alap. A Foride itt is inkább a józan oldalt választja. Nem akarja túlmagyarázni, csak odateszi a funkcionális, európai használatra is értelmes világítást. Szerintem ez nagyon a helyén van. A Xtremer 2 egész karaktere egyébként is erről szól: nem akar felesleges drámát, inkább sok kis ponton próbálja elérni, hogy a bringa mint használati tárgy egyszerűen jobban működjön.

Az alumínium váz, a 23 kilós tömeg és a teljes csomag valós karaktere – ez nem pehelysúlyú álomgép, hanem józan, rendes használatra belőtt társ

A Foride Xtremer 2 23 kilós nettó tömege világosan mutatja, hogy nem ultrakönnyű sportbringáról beszélünk, hanem rendes, akkus, felszerelt e-bike-ról. Ezt szerintem fölösleges szépíteni. Akinek minden gramm számít, aki emeletre cipeli, vagy aki a lehető legkönnyebb pedálozható rendszert keresi, az nyilván másfelé fog nézni. De ezt a súlyt valahol teljesen fairnek érzem a csomag fényében. Hidraulikus fék, nagy akku, 29-es kerekek, teleszkóp, normális váz, 24 sebesség, teljes felszereltség – ezek nem a lebegő minimalizmus elemei. Inkább egy olyan bringát rajzolnak ki, amely nem a grammmániásokat, hanem a használó embereket akarja kiszolgálni. Az alumínium váz itt pontosan azt a feladatot kapja, amit kell: tartós legyen, merev legyen, ne rohadjon, ne kérjen felesleges drámát, és bírja azt a vegyes életet, amit egy ilyen bringa valószínűleg élni fog. Város, külváros, murva, hétvégi túra, hosszabb tekerés, rövidebb napi használat. A Xtremer 2 ebben a közegben sokkal inkább rendes, megbízható társ akar lenni, mint egzotikus státusztárgy. Nekem ez szimpatikus. Mert a bringák értékének nagyon nagy része nem a katalógusban, hanem a második, harmadik és tizedik hónapban dől el, amikor már nem a specifikációt nézed, hanem azt, mennyire kényelmes vele együtt élni.

Zárás – a Foride Xtremer 2 nem akar legenda lenni, csak egy nagyon jól eltalált, normális e-bike, és ez több mint elég

A Foride Xtremer 2-ben számomra az a legrokonszenvesebb, hogy nem próbál túl sokat hazudni sem magáról, sem rólad. Nem akarja elhitetni, hogy innentől te vagy a hegyek ura, hogy minden emelkedő játék lesz, hogy minden terep gyerekjáték, és hogy egy 250 wattos európai pedelec valami álruhás csodafegyver. Ehelyett fog egy sor nagyon fontos, nagyon is valós dolgot – jó akku, rendes nyomaték, vállalható hatótáv, komoly fék, tisztességes váltó, stabil gumizás, ésszerű teleszkóp, normális kijelző, használható világítás – és ezekből rak össze egy olyan bringát, amely sok embernek pont azt tudja majd, amire valójában szüksége van. Nem többet, és ami még fontosabb: nem is kevesebbet. Szerintem ez a legjobb dolog, amit egy ilyen kategóriájú e-bike elérhet. Nem mítoszt épít, hanem bizalmat. És néha pont ez a ritkább, értékesebb teljesítmény.