Az Ausom SR1 nem finomkodik, nem kér engedélyt, és nem is próbálja elhitetni magáról, hogy egy ártatlan utolsó kilométeres városi játékszer: ez a gép már álló helyzetben is úgy néz rád, mintha minimum azt várná, hogy vigyed ki a sima aszfaltról, és mutasd meg neki, hol kezdődik a rendes terep. :
Ausom SR1
az a roller, aminél az első gázadás után rögtön érzed, hogy ez már nem a járdára született
Vad, nehéz, erős és meglepően összerakott gép, ami nem a jó modorával, hanem a karakterével veszi meg magát.
- Az SR1 legerősebb oldala nálam egyértelműen a nyers kétmotoros teljesítmény, a meggyőző hidraulikus fékrendszer, a stabil lengőkaros futómű, a használható méretű akkumulátor, valamint az, hogy az NFC-zártól a kijelzőn át a világításig egy csomó olyan extrát ad, ami nem csak jól hangzik, hanem használat közben is hozzátesz az élményhez. :
- Cserébe ez egy nehéz, nagy és kompromisszumos hordozhatóságú roller, a gyári hatótávot pedig józan fenntartásokkal kell kezelni, főleg ha nem laborasztalon, hanem valódi tempóval, valódi emelkedőkön és valódi testsúllyal használod. Emellett az ilyen teljesítményű platformoknál a karbantartás, a guminyomás és az általános odafigyelés sem opcionális hobbikör, hanem a csomag része. :
Az Ausom SR1 nem finomkodik, nem kér engedélyt, és nem is próbálja elhitetni magáról, hogy egy ártatlan utolsó kilométeres városi játékszer: ez a gép már álló helyzetben is úgy néz rád, mintha minimum azt várná, hogy vigyed ki a sima aszfaltról, és mutasd meg neki, hol kezdődik a rendes terep. :
Első találkozás: nem rollernek érződik, hanem egy összecsukható, dühös kis gépnek
Amikor először megláttam az SR1-et élőben, rögtön az volt az első benyomásom, hogy ez nem a klasszikus „felkapom a hónom alá, felszaladok vele a villamosra” kategória. A közel 31,6 kilós tömeg, a kovácsolt alumíniumötvözet váz, a széles fellépő, a vaskos 10x3 colos terepgumik és a lengőkaros felfüggesztés együtt olyan összhatást adnak, amitől a gép inkább emlékeztet egy kompakt, ideges enduróra, mint arra a rolleres világra, amin a városban általában átsuhanunk. A hivatalos adatok szerint a váz 130 kilogrammos terhelésig használható, a gyári méretek alapján pedig összehajtva sem lesz kimondottan „kis csomag”, vagyis már az első pillanatban világos volt, hogy itt a hordozhatóság nem elsődleges szempont, hanem a stabilitás. És őszintén, ezt nem is bánom. Sok rollernél épp az a bajom, hogy túl könnyűnek, túl vékonynak, túl idegesen remegőnek érződnek, az SR1 viszont már álló helyzetben is azt üzeni, hogy neki van tartása. Ez az a fajta jelenlét, amit régen a combosabb downhill bringáknál vagy a vaskosabb naked motoroknál szerettem: nem elegáns, nem kecses, hanem masszív, funkcionális, és picit fenyegető. Aki ilyet vesz, az nem csak közlekedni akar, hanem élményt keres. Ezt a gép már a garázsban közli veled. :
Az SR1-nél nem az a kérdés, hogy „mekkora roller ez”, hanem az, hogy mekkora tempót bírsz majd vele fejben is lekövetni.
Menetteljesítmény: a kétmotoros erő nem adatlapos hencegés, hanem valódi karakter
A papíron szereplő két darab 1000 wattos motor ma már nem számít sci-finek, de az SR1-nél nem az a lényeg, hogy a dobozra mennyi wattot írtak, hanem az, hogy milyen érzés, amikor mindkét motor megindul alattad. A hivatalos specifikáció 65–66 km/h körüli végsebességet említ, a három menetmód és az egy- vagy kétmotoros konfiguráció pedig eleve megadja azt a mozgásteret, hogy ne mindig ugyanazzal a temperamentummal használd. A valós élmény azonban nem a végsebességnél kezdődik, hanem jóval előbb, már az első komolyabb kigyorsításnál. Itt rögtön megérkezik az a brutálisan közvetlen tolás, amitől a gyomrod picit hátrébb marad, mint a kezed. Ez nem az a barátságos, fokozatos gyorsulás, amit egy belépőszintű villanyroller ad, hanem az a fajta indulás, ahol rögtön oda kell tenned a testsúlyodat, különben a gép emlékeztet rá, hogy kettő darab hajtott kerékkel állsz szemben. A gyártó 46 százalékos mászóképességet emleget, ami nyilván ideális körülmények között értendő, de a lényeg ettől függetlenül átjön: emelkedőn sem rogyik meg, hanem megy tovább, dacosan, és ettől az egész karaktere sokkal inkább hasonlít egy kis teljesítményőrült terepgépére, mint egy városi mobilitási eszközére. A függetlenebb tesztek és a márkás források is következetesen a gyorsulást, az erőt és a „41 mph / 66 km/h” környéki plafont emelik ki, vagyis az SR1 egyik valódi identitása tényleg a nyers teljesítmény. Ez menet közben is érződik: nem kell magyarázni, nem kell megszépíteni, egyszerűen erős. :
Futómű, gumik, kényelem: az SUV-hasonlat kicsit marketinges, de van benne igazság
A gyártók néha szeretnek olyan hasonlatokat dobálni, amiktől az ember reflexből forgatja a szemét. Az „SUV-szerű kényelem” tipikusan ilyen fordulat. Aztán ráállsz az SR1-re, és azt veszed észre, hogy jó, rendben, ebben most kivételesen van valami. Az első-hátsó lengőkaros felfüggesztés, a vastag 10x3 colos pneumatikus terepgumik és a nagy, stabil platform együtt tényleg olyan menetérzetet adnak, ami nem idegesen pattogós, hanem meglepően kisimított. Nyilván nem varázsol el a magyar kátyúkból plüssszőnyeget, és a földút sem lesz tőle szalonparketta, de az apróbb úthibák, repedések, murvás részek és rossz minőségű aszfaltfoltok nem verik szét a csuklódat már az első száz méteren. Nekem ez azért volt különösen fontos, mert az erős rollereknél gyakran pont ott törik meg az élmény, hogy a tempó megvan, csak a futómű nincs hozzá. Itt viszont a kettő többé-kevésbé összenőtt. Érezhetően arra tervezték, hogy nagyobb tempónál is maradjon egyfajta tartalék a szerkezetben. A hivatalos leírások a vastagított, defekttűrőbb, terepre hangolt gumikat és a kovácsolt alumínium vázat hangsúlyozzák, külsős tesztek pedig szintén a sima, kontrollálható futást és a stabil, „nagy roller” érzetet emelik ki. És igen, ez a méret, ez a tömeg, ez a geometriája miatt kevésbé fordulékony szlalomjáték, mint egy könnyű városi modell, de cserébe sokkal nyugodtabb a viselkedése. Nem kapkod, nem ideges, nem kérlelhetetlenül twitchy. Inkább olyan, mint egy régi, nagy motorháztetős amerikai vas elektromos megfelelője: nem penge, viszont tiszteletet parancsolóan stabil. :
A jó futómű nem attól jó, hogy eltünteti az utat, hanem attól, hogy nem hagyja, hogy az út szétverje a tempódat.
Fékek és biztonság: itt már nem extra, hanem kötelező a komoly hardver
Egy 60 km/h fölé képes kétmotoros rollernél a fékrendszer nem olyan tétel, amit el lehet intézni egy vállrándítással meg egy „majd megszokod” félmondattal. Az SR1-nél az első és hátsó hidraulikus tárcsafék, valamint az E-ABS együtt dolgozik, és a hivatalos kommunikációban is ez az egyik legerősebben hangsúlyozott pont. Szerintem teljesen jogosan. Ekkora tempónál és ekkora tömegnél a fék nem kényelmi funkció, hanem karakterformáló elem. Az a jó hír, hogy az SR1 nem az olcsóbb, szivacsos, bizonytalan érzetű megoldást kapta, hanem egy olyan rendszert, aminek már az első komolyabb lassításnál van harapása. Nem kell tövig tépned a kart ahhoz, hogy történjen valami, és ez mentálisan is sokat ad a használathoz. A joystickkal vezérelt indexek, az átfogó világítási rendszer, az NFC-zár és az automatikus parkoló mód elsőre könnyen tűnhetnek olyan részletnek, amit a marketinges osztály örömére raktak rá a gépre, de a valóságban ezek együtt adnak egy elég kerek biztonsági csomagot. Az NFC-zár például nem szünteti meg a lopáskockázatot, de legalább nem hagyja, hogy akárki csak úgy felpattanjon rá. A parkoló mód pedig egy ilyen erős masinánál kifejezetten józan ötlet, mert a véletlen indulás itt nem vicces kis baklövés lenne, hanem instant pánikjelenet. A hivatalos termékoldalak és az EU-s specifikációk következetesen ugyanazt a képet erősítik: az SR1 egyik igazi selling pointja nem csak a teljesítmény, hanem az, hogy ehhez a teljesítményhez végre odarakták a féket és a biztonsági elektronikát is. És ez az a pont, ahol már nem csak gyors, hanem vállalhatóan komoly gép lesz belőle. :
Hatótáv és akku: a 95 kilométer szép álom, de a valóság mindig nehezebb, meredekebb és szelesebb
A 52 voltos, 20,8 Ah-s akkumulátor 1081,6 Wh kapacitással papíron nagyon rendben van, és a gyári ígéret szerinti 87–95 kilométeres hatótáv első olvasásra kifejezetten jól mutat. De aki ment már komolyabb teljesítményű rollerrel, az tudja, hogy a hatótáv a legnagyobb klasszikus bossfight az elektromos közlekedésben. Mert mindig ott van a kisbetűs valóság: ideális hőmérséklet, sík út, mérsékelt tempó, 65 kilós pilóta, szélcsend. A gyártó ezt egyébként nem is rejti véka alá, laborfeltételeket említ a maximális értékhez. Ettől még nem hazugság az adat, csak ugyanúgy kell kezelni, mint régen a konzolos dobozok hátulján a „nem végleges képernyőképeket”: jó tudni, hogy a valós élmény általában árnyaltabb. Én az SR1-ben pont azt szeretem, hogy az akkucsomag mérete legalább nem dísz. Még ha nem is fogod rendszeresen kihajtani belőle a gyári plafont, a 1081,6 Wh már elég komoly tartalékot ad ahhoz, hogy ne kelljen tízpercenként feszülten az akkukijelzőt bámulni. A kettős töltőport külön okos húzás, bár a dobozban hivatalosan csak egy töltő van, tehát a gyorsabb, körülbelül 5 órás dupla töltéshez külön második töltő kell. Egy töltővel inkább 9–10 órás ciklusról beszélünk. Ez nem rövid, de ebben a teljesítményosztályban nem is tragikus. Inkább azt érzem rajta, hogy nem a „fél óra alatt rohanj rá vissza” filozófiára épít, hanem arra, hogy töltsd fel rendesen, aztán menj nagyot. Az internetes vélemények és a kritikusabb összegzések alapján a Gallop/SR1 platform erőssége a használható kapacitás, miközben a való életben a tempó, a terep és a rider stílusa látványosan beleszól a végső számokba. Magyarul: aki ezt a gépet Race módban, két motorral, hegynek fel, teljes harci díszben hajtja, az ne lepődjön meg, ha a marketingosztály optimismusa gyorsabban fogy, mint az elektron. :
Kezelés, kijelző, extrák: itt már érződik, hogy a márka nem csak menni akar, hanem csomagot is adni
Az SR1 4,5 col körüli LCD kijelzője nem művészeti tárgy, de jól olvasható, informatív, és pont azt tudja, amit egy ilyen gépnél tudnia kell: sebesség, töltöttség, menetmód, futásteljesítmény, világítás, tempomat, hibakódok, parkolási mód, irányjelzők. Vagyis nem valami félkész, két ikonos kompromisszum, hanem rendes központi műszer. Az NFC-s feloldás szerintem kifejezetten jópofa és praktikus, főleg azok után, hogy mennyi rettenetesen kezdetleges biztonsági megoldást láttam már rollereken. A rejtett AirTag-tartó szintén az a részlet, amin érezni, hogy valaki gondolt a való életre is, nem csak a katalógusfotókra. Ugyanez igaz az USB-A és USB-C kimenetekre is: elsőre apróság, aztán amikor hosszabb körön vagy, és a telefonod pont a navigáció meg a zene miatt kezd kifulladni, máris nem marketing, hanem hasznos funkció. A teljes világítási rendszer, a hangulatfények, a széles, csúszásmentes deck, az ergonomikus markolat és az irányjelzők együtt egy olyan gépet rajzolnak ki, ami nagyon tudatosan akar „komplett prémium élménynek” látszani. És a vicc az, hogy nagyrészt össze is jön neki. Persze van benne egy kis gamer PC-s LED-hangulat, amitől a konzervatívabb ízlésűek majd húzzák a szájukat, de szerintem ez ehhez a kategóriához illik. Egy ilyen roller ne legyen már szürke irodai egér. Ha egyszer kétmotoros, hidraulikás, lengőkaros, terepgumis vas, akkor hadd legyen némi karaktere is. A függetlenebb értékelések is azt sugallják, hogy az SR1/Gallop csomag egyik nagy vonzereje pont az, hogy papíron és használatban is sok extrát ad az árához képest. Ez nem minden esetben jelent tökéletes kidolgozást, de azt igen, hogy nem érezték elégnek pusztán a nyers teljesítményt. :
Amit szerettem benne, és ahol megtörik az illúzió
Amit az SR1-ben őszintén nagyra értékeltem, az az, hogy vállaltan túlzás. Nincs benne az a hamis szerénység, amit sok középkategóriás roller próbál eladni. Kétmotoros, nagy, nehéz, erős, feltűnő, és nem is akar más lenni. Szeretem, hogy a futóműve nem csak papíron létezik, hogy a fékje végre méltó a tempóhoz, hogy a nagy akku nem puszta marketingdísz, és hogy a gép egész karaktere sokkal inkább „komoly jármű”, mint „hobbi kütyü”. Ugyanakkor azt sem akarom eljátszani, hogy ez valami univerzális csodagép. Nem az. A 31,6 kilós tömeg miatt cipelni nyűg, lépcsőzni vele büntetés, és napi multimodális ingázásra csak akkor való, ha valaki kifejezetten mazochista. Az IP54-es védelem józan kompromisszum, de nem azt jelenti, hogy mostantól viharszelet kinevetve mehetsz vele a világ végére. A gyári 95 kilométeres adatot érdemes úgy kezelni, mint egy nagyon optimista forgatókönyvet, és mivel ekkora teljesítményről beszélünk, a felelőtlen használat itt már nem gyerekes vagányság, hanem súlyos ostobaság. Én pont ezért zárt, kontrollált környezetben tudtam igazán értékelni: ott kijön belőle minden, ami jó, anélkül hogy a forgalom, az útminőség vagy mások hibái rögtön beleszólnának a történetbe. És igen, az interneten a Gallop/SR1 platform körül időnként előkerülnek a tubed tire, PSI-figyelés, hosszabb távú használat és feszültségesés jellegű kritikák is a felhasználói beszámolókban, szóval nem árt tudni, hogy ez nem egy gondozásmentes varázsszőnyeg, hanem egy erős gép, ami odafigyelést kér. Aki ezt elfogadja, az viszont nagyon sokat kap cserébe. :
Az SR1 nem tökéletes, csak nagyon tudja, hogy micsoda. És ez néha többet ér a hibátlan modorosságnál.
Végszó: nem közlekedési eszköznek a legérdekesebb, hanem élménygépnek
Az Ausom SR1 számomra nem azért maradt emlékezetes, mert tud 65 körül menni, vagy mert jól mutat az adatlapján a 2x1000 watt. Azért maradt meg, mert ritka tisztán hozza azt az érzést, amikor egy terméknek van saját személyisége. Ez egy nagy, kemény, kicsit túlzó, de közben meglepően átgondolt roller, ami nem akar mindenkinek tetszeni. És szerintem pontosan ezért működik. Aki ultrakönnyű városi ingázót keres, az menjen tovább, mert itt csak feleslegesen fogja szidni a tömeget, a méretet és a túl sok erőt. Aki viszont szereti, ha egy gépben van tartalék, ha a futóműve nem dísz, ha a fék nem vicc, és ha a roller szó nem egy steril, unalmas közlekedési eszközt jelent, hanem valami olyasmit, aminél minden indulás előtt kicsit megfeszül a vállad, annak az SR1 nagyon is érthető választás. Nekem ez a masina azt az érzést adta, amit régen a jó ár-érték arányú, kicsit vad hardverek: nem finoman udvarol, hanem egyből lerakja az asztalra, mit tud. Aztán rajtad múlik, hogy felnősz-e hozzá. :
Videók
Galéria
