Ausom Gosoul 2

A pixelpontos sebességélmény hús-vér valósága

Gyerekként naphosszat nyúztam az Excitebike-ot vagy épp a Road Rash-t, folyton azt a tökéletes flow-t keresve, ahol a pixelmotor kerekei pontosan tapadnak az aszfaltra, és a digitális sebességérzet szinte letépi az arcod. A videojátékokban persze egyszerű volt a képlet: nyomtad az X-et vagy az analóg ravaszt a kontrolleren, és ha elvétetted a kanyart, legfeljebb jött egy szűkszavú Game Over felirat, majd a kötelező respawn. A való világban a fizika nem ennyire elnéző, mégis, ahogy ráálltam az Ausom Gosoul 2 gyanúsan széles fellépőjére, és először ráhúztam a gázt, egy tizedmásodperc alatt visszazuhantam abba a régi, eufórikus, gyermeki állapotba. Ez a kétmotoros fenevad ugyanis pontosan azt a nyers erőt és közvetlen, gépies kontrollt adja a kezedbe, amit egy mesterien programozott arcade versenyjátéktól várnál. Nem pusztán egy közlekedési eszköz, hanem egy masszív vasdarabba öntött adrenalinbomba, ami esze ágában sincs bocsánatot kérni azért, mert komolyan veszi a tempót. A bekapcsolást jelző diszkrét dallam és az NFC-kártyás érintés olyan élmény, mintha a karakterválasztó képernyőn végre ráböknél a titkos, sokáig grindolt főboss járgányára. Aztán megindulsz, és azonnal rájössz, hogy itt nem egy mesterséges grafikai motor generálja az elmosódó textúrákat, hanem a színtiszta, 2200 wattnyi aszfaltszaggató teljesítmény.

Kétezer-kétszáz wattnyi aszfaltszaggató nyers erő

A papírra vetett 2200W csúcsteljesítmény önmagában nem csupán egy jól csengő, marketingesek által túltolt száraz adat, hanem a kőkemény fizikai valóság megtapasztalása minden egyes rajtgépnél. Két 1100W-os motor dolgozik alattad eszement szinergiában, és az elrugaszkodás olyan indokolatlanul robbanékony, hogy az első pár alkalommal garantáltan nagyot nyelsz, miközben görcsösen markolod a 720 milliméter széles, szürke kormányt. A 48 Nm nyomaték szó szerint úgy lő ki a zöld lámpától, hogy a gyanútlan autósok a visszapillantó tükörben jó eséllyel csak egy gyorsan zsugorodó sötétszürke sziluettet látnak a messzeségben. A vezérlés szerencsére nem vágja rögtön a torkodnak a kést: három teljesen eltérő vezetési mód áll rendelkezésre – Eco, Sport és Race –, sőt, mindegyikhez öt különböző indulási intenzitási szintet lőhetsz be magadnak. Ez a mély testreszabhatóság kifejezetten elegáns és játékosbarát megoldás, ami engedi, hogy lépésről lépésre tapogasd ki a saját komfortzónád határait. A Sport mód bőségesen elég a magabiztos, mindennapi városi túléléshez, de ha átpattintod a rendszert Race módba, és ténylegesen elszabadul az 50 km/h-s maximális sebesség, ott már elfogy a nevetés. Ilyen tempónál tényleg jelen kell lenni a pillanatban, minden apró testsúlyáthelyezésnek és kormánymozdulatnak brutális súlya van, a 27%-os emelkedőket pedig úgy eszi meg reggelire, mintha csak egy elhibázott, vízszintes textúrahiba lenne a pályagenerátorban.

Amikor a fizika törvényei fejet hajtanak

A puszta nyers tempó persze semmit sem ér, ha a fizika törvényei közben könyörtelenül lerázzák a vesédet az első kósza kátyúnál, az Ausom Gosoul 2 pedig pont ezen a ponton vizsgázik igazán jelesre.

A gépbe szerelt fejlett ShocFree® kettős lengőkaros felfüggesztés valami egészen zseniális összhangban dolgozik együtt a 10 hüvelykes, 2.75 széles tömlő nélküli gumiabroncsokkal. Nagyon sokan esküsznek a klasszikus, faék egyszerűségű rugós megoldásokra a piacon, de ez a dupla lengőkaros dizájn olyan mély és kézzelfogható stabilitást ad nagy sebességnél is, amit nagyon nehéz visszaadni a cikkekben. Nincs az a borzasztó, rettegett szitálás, nem érzed a kormányban azt az életveszélyes kilengést, ami a vékonyabb belépőszintű modelleknél már 30 km/h környékén izzadságcseppeket csal a gerincedre. Direkt kivezettem a gépet a tökéletesen simított bicikliutak steril világából a rücskösebb, nyomvályús külvárosi aszfaltra, sőt, belekóstoltam egy laza, erdei földutas ösvénybe is. A kezelési pontosság mindkét eltérő környezetben magabiztos és feszes maradt, az úthibák ütéseit pedig olyan vajpuhán nyelte el a robusztus szerkezet, mintha folyamatosan egy láthatatlan lebegés-buff védené a karakteredet a sebződéstől. Az irgalmatlanul tágas, 520 × 185 milliméteres fellépőn ráadásul kényelmesen megtalálod azt az oldalsó deszkás terpeszt, amivel az állandó egyensúlyozás nem a görcsös túlélésről, hanem a tiszta, áramló élvezetről szól.

Hatótáv-para és a megbízható satufék művészete

A burkolat alatt megbújó 48V-os, 13.5Ah-s kapacitású akkumulátorpakk papíron akár 70 kilométeres hatótávval is kecsegteti a kitartó utazót. Persze sokat látott veteránként mindannyian pontosan tudjuk a játékszabályokat: ezeket a steril gyári adatokat egy patyolattiszta laboratóriumban, egyenes vonalzó mellett, állandó hátszélben és egy 75 kilós tesztpilótával mérik valami végtelenül unalmas, fojtott gazdaságos módban. A rideg, utcai valóság az, hogy ha folyamatosan kihasználod a dual motor nyújtotta bődületes dinamikát, és minden egyes zöld lámpánál te akarod megnyerni a negyedmérföldes sprintet, ez a hatótáv értelemszerűen jóval karcsúbb lesz a nap végére. Mégis, a napi agglomerációs ingázáshoz vagy egy kiadós hétvégi, határokat feszegető barangoláshoz bőségesen elegendő energiát tartalékol az a masszív 648 Wh-s telep. És ami talán az elszabadult sebességnél is sokkal kardinálisabb kérdéskőr a tesztpadon: az E-ABS technológiával megtámogatott dupla tárcsafék rendszer. Hiába van a feneked alatt egy vadállat aszfaltszaggató rakéta, ha a legrosszabb pillanatban nem tudod megzabolázni a mozgási energiát. Az első és hátsó mechanikus tárcsafékek kellően határozottan, mégis kiszámítható lágysággal harapnak, a beépített elektronikus blokkolásgátló pedig szó szerint virtuális mentőövként funkcionál, amikor egy poros, kavicsos, vagy épp nyálkás falevelekkel borított kanyarban kell beleállnod a fékkarokba. A fékkar meghúzásakor azonnal aktiválódó motorlekapcsolás is azonnal teszi a dolgát, semmi késlekedés.

Nehéztüzérség a városi dzsungelben

Az Ausom Gosoul 2 összességében egy pillanatig sem próbál több vagy más lenni annál, ami: egy brutálisan jól összerakott, indokolatlanul erős, tekintélyt parancsoló városi és terepes aszfaltcirkáló. Az egész konstrukción süt a masszív, szinte már-már elpusztíthatatlan építési minőség, amit a mérlegen mutatott 30.4 kilogrammos nettó súlya is kegyetlenül alátámaszt. És pontosan itt, a fizika határán jön be a képbe az a bizonyos kompromisszum, amit meg kell kötnöd a géppel. Bármennyire is zseniális és viszonylag gyors az összecsukható mechanika a nyaknál, ezt a robusztus sötétszürke dögöt nem fogod minden reggel fütyörészve a hónod alá csapni, hogy könnyedén felfuss vele a harmadik emeletre egy szűk gangos lépcsőházban. Ez a roller egy nehéztüzérségi eszköz, aminek már megvan a saját, jól érezhető gravitációja. A középre helyezett 4.5 hüvelykes LCD kijelző kontrasztja nappali fényben is tökéletesen olvasható, az integrált, minden irányba szóró világítási rendszer – az irányjelzőkkel és az éjszakai hangulatfénnyel karöltve – pedig nem holmi felesleges bazári extra a menüben, hanem kőkemény aktív biztonsági elem a városi káosz sötétjében. Olyan ez a gép az elektromos járművek túlzsúfolt piacán, mint egy tökéletesen, szívvel-lélekkel optimalizált remasterelt kiadás egy régi kedvenc, kultikus versenyjátékból: mindent tud, amit a modern kor joggal elvár tőle, de a fémváz lelke mélyén egy igazi, nyers, megzabolázásra váró vadállat maradt. Ha unod a steril, csendes, jellegtelen egyenrollereket, és valami olyat keresel, ami tényleg felnyomja a pulzusodat a gázkar érintésekor, akkor jó eséllyel megtaláltad a tökéletes társat.