Ausom DT2 Pro

Az Ausom DT2 Pro-val töltött első komolyabb menet után egészen gyorsan leesett, hogy itt már nem arról a kategóriáról beszélünk, ahol az ember azon örül, hogy „na, ez legalább nem nyeklik a fekvőrendőrön”. Ez a gép nem finomkodik, nem kér elnézést a méretéért, a tömegéért vagy a teljesítményéért, hanem úgy viselkedik, mint egy elektromos rollerbe csomagolt kisebbfajta szárazföldi rakéta, amit szerencsére nem teljesen őrültek terveztek, hanem olyanok, akik tudták, hogy az erő önmagában semmit sem ér, ha nincs mögötte fék, futómű, stabilitás és legalább valami minimális önuralom.

Első ránézésre is világos, hogy ez nem az a roller, amit felkapok a negyedikre, majd este leugrom vele kenyérért

A DT2 Pro már álló helyzetben is azt sugallja, hogy itt nem a hordozhatóság az elsődleges vallás, hanem a teljesítmény. A 33 kilós tömeg, a vaskos, 6061-es alumíniumötvözet váz, a széles deck, a masszív lengőkaros futómű és a 10x3,0 colos tubeless gumik együtt egy olyan gépet rajzolnak ki, ami inkább egy komolyabb, felnőtt közlekedési eszköz, mint afféle hétvégi játék. A frissebb külföldi és hazai tesztek is nagyjából ugyanebbe az irányba mutatnak: a DT2 Pro-t rendszeresen úgy írják le, mint az Ausom kínálatának egyik legésszerűbb erőgépét, amely már bőven túlmutat a klasszikus városi rollerezésen, de még nem csúszik át teljesen abba a groteszk tartományba, ahol a specifikáció már csak egógyakorlat. Nekem is pontosan ez jött át. Nem az a fajta vas, amit az ember megsajnál, mert túl akar lenni rajta a gyártó, hanem az, amelyiknek van jelenléte. Már tolni is más érzés, mint egy könnyebb gépet. Tudja magáról, hogy nagy, és ebből nem csinál ügyet.

A két 1100 wattos motor nem marketinges túlzás a gyakorlatban sem, mert ez a roller tényleg úgy lő ki, mint amit nem a jó modorra optimalizáltak

Papíron a DT2 Pro 2x1100 wattos motorral, 52 voltos rendszerrel és 2912 watt körüli maximális teljesítménnyel érkezik, ami első olvasásra is elég ahhoz, hogy az ember reflexből hátrébb lépjen fél lépést. A valóságban pedig gyorsan kiderül, hogy ez a teljesítmény nem csak a termékoldal szépsége, hanem ténylegesen érezhető karakter. A frissebb tesztek közül több is kiemelte, hogy a roller valós gyorsulása kifejezetten meggyőző, és dinamikus használat mellett is bőven erősebbnek érződik annál, mint amit sok hasonló ársávú géptől megszoktam. Volt olyan teszt, amely egyenesen az „arany középút” jelzőt használta a gyártó kínálatán belül: erősebb és komolyabb, mint a belépőbb modellek, de nem szakad el annyira a földtől, mint a teljesen elszabadult csúcsgépek. Ezzel én is egyet tudok érteni. A DT2 Pro nem csak papíron gyors, hanem abban a nagyon is konkrét, gyomor felől érkező értelemben az, amikor megtekerem a gázt, és azonnal érzem, hogy ez a gép nem azért van itt, hogy udvariasan segítsen. A kétmotoros mód egyszerűen más ligát jelent. Nincs az a félálmos, fokozatos ébredés, amit sok középkategóriás roller produkál. Itt a reakció azonnali, a húzás határozott, és ha az ember nem figyel, könnyen úgy jár, hogy a saját testsúlya marad le először.

Az egymotoros és kétmotoros mód közti különbség nem puszta menüpont, hanem két külön személyiség

A DT2 Pro egyik legérdekesebb része számomra az volt, hogy az egy- és kétmotoros mód tényleg két külön karaktert ad ugyanannak a gépnek. Ez nem az a szokásos történet, amikor van egy kapcsoló, amit kipipálunk a specifikációban, de a használatban csak minimális változást hoz. Itt valóban más lesz a roller. Egymotoros módban még mindig erős, még mindig gyors, még mindig bőven túlmutat a hétköznapi városi kategórián, de sokkal kezelhetőbb, nyugodtabb, takarékosabb arcát mutatja. Kétmotoros módban viszont előjön az a vadabb oldala, ami miatt ezt a modellt egyáltalán érdemes nézni. A frissebb tesztanyagok is rendszeresen kiemelik, hogy a dual motor nem csak a végsebesség miatt számít, hanem a gyorsulás, az emelkedőzés és az egész roller temperamentuma miatt. Nekem is ez volt a tapasztalatom. Az egymotoros mód afféle civil ruha. A kétmotoros mód pedig a valódi DT2 Pro.

A 68 km/h-s végsebesség papíron menő adat, élőben viszont inkább felelősségi kérdés, mint hencegnivaló

Az ilyen modelleknél mindig eljön az a pont, amikor muszáj kimondani, hogy a 68 km/h körüli végsebesség már nem az a tartomány, ahol az ember jókedvűen csalinkázik a délutáni kerékpárúton. Ez már az a tempó, ahol minden alkatrésznek, minden féknek, minden mozdulatnak és minden rossz döntésnek következménye van. A különböző tesztek alapján a DT2 Pro valós körülmények között is képes 60 km/h fölé menni, több helyen konkrétan azt írták róla, hogy a gyári végsebességhez nagyon közel kerül a gyakorlatban is. Ez önmagában imponáló, csak nem szabad úgy kezelni, mint valami vicces számot a doboz oldalán. Nekem a lényeg inkább az volt, hogy nem esik szét a tempótól. Sok gyors roller tud nagyot menni egyenesben, amíg nem kell közben együtt élni vele. A DT2 Pro viszont a tempón túl is megpróbál stabil maradni, és ez az, ami fontosabb, mint maga a csúcsérték.

A DT2 Pro egyik legnagyobb erénye, hogy nem csak gyors, hanem elhiteti velem, hogy a sebesség mögött van is valami szerkezet, nem csak puszta bátorság.

A lengőkaros felfüggesztés az egyik fő ok, amiért ez a roller nem csak erős, hanem tényleg használható is

A DT2 Pro futóműve az a pont, ahol az egész konstrukció hirtelen sokkal komolyabb szintre kerül. A lengőkaros felfüggesztés nem egyszerű marketinges dísz, és a frissebb tesztekből is rendre az jött vissza, hogy a roller egyik legnagyobb erőssége pont a menettartás és a csillapítás. Volt, ahol azt hangsúlyozták, hogy macskakövön, rosszabb aszfalton és enyhébb terepen is kifejezetten magabiztos marad, máshol azt emelték ki, hogy a futómű adja meg azt az „egybentartott” érzést, ami miatt a DT2 Pro nem esik át a „túl erős, de nyers” kategóriába. Én is ezt éreztem. A roller nem ringatózik bután, nem akar puha luxuskanapé lenni, hanem inkább feszesen, de jól csillapítva simítja ki az út nagyobb hülyeségeit. Ez nagyon fontos különbség. Mert ezen a teljesítményszinten már nem elég, ha a gép gyorsan megy. Tudnia kell azt is, hogyan viselkedjen akkor, amikor az út minősége egy hirtelen mozdulattal emlékeztet rá, hogy mégsem versenypályán vagyok.

A 10x3,0 colos tubeless gumik végre nem a specifikáció alján bujkáló mellékszereplők, hanem a teljes karakter aktív részei

A 10 colos, 3 hüvelyk széles, tubeless gumik pontosan olyan alkatrészek, amelyekről sokszor hajlamosak vagyunk csak félmondatban beszélni, pedig valójában az egész roller viselkedésének alapját adják. A DT2 Pro-nál ezek a gumik nem csak azért fontosak, mert jobban bírják a tempót és a terhelést, hanem azért is, mert tapadásban, komfortban és bizalomérzetben is rengeteget hozzáadnak. A külső tesztek közül több kifejezetten dicsérte a mélyebb mintázatot, a defekttűrőbb tubeless kialakítást és azt, hogy a roller nem jön zavarba laza talajon vagy rosszabb minőségű felületen sem. Nekem is ez volt a benyomásom. A DT2 Pro nem lesz tőlük terepmotor, de sokkal kevésbé érződik sértődött városi eszköznek, ha elhagyom a szépen hengerelt aszfaltot.

A hidraulikus tárcsafékek és az E-ABS együtt adják meg azt a nyugalmat, ami nélkül ez az egész csak nagyon drága adrenalin lenne

Ha egy ilyen gépnél csak egyetlen dolgot kellene kiemelnem a teljesítményen kívül, akkor az a hidraulikus tárcsafék + E-ABS csomag lenne. A DT2 Pro erejét ugyanis csak akkor lehet komolyan venni, ha a megállási oldalon is érkezik valami ugyanilyen felnőtt válasz. A frissebb tesztek és értékelések egy része szinte kivétel nélkül ezt emeli ki a modell egyik legerősebb pontjaként: a fékek határozottak, jól adagolhatók, és nagyobb tempónál is sokkal magabiztosabbak, mint az olcsóbb, mechanikus rendszerek. Többen konkrétan leírták, hogy a gép egyik legnagyobb előnye a riválisokkal szemben éppen az, hogy nem csak menni tud, hanem megállni is. Én ezzel nem vitatkozom. A fékérzet a DT2 Pro-nál az a fajta, ami miatt nem érzem azt, hogy a roller mindig fél lépéssel előttem jár. Inkább azt, hogy együtt vagyunk a történetben. A hidraulika finomsága és az E-ABS által adott plusz kontroll együtt sokat hozzátesz ahhoz, hogy a gép ne rémítsen meg akkor sem, amikor már komolyabb tempóról kell lassítani.

A 1216,8 Wh-s akkumulátor nem csak nagy szám a katalógusban, hanem tényleg megváltoztatja a rollerhez való viszonyt

A DT2 Pro 52 V-os, 23,4 Ah-s, vagyis 1216,8 Wh-s akkumulátora egyszerűen egy másik ligát jelent ahhoz képest, amit a klasszikus városi rollereknél megszoktam. A gyári 115 km-es maximális hatótáv természetesen ugyanúgy laboratóriumi mese, mint minden ilyen ideális adat, főleg ha azt nézem, hogy ezt kis terheléssel, nyugodt tempóval, ideális körülmények közt hozzák össze. A frissebb tesztekből ugyanakkor az is látszik, hogy a valós használatban, dinamikusabb tempóval is kifejezetten erős hatótávot tud produkálni, és még azok a beszámolók is pozitívak voltak, amelyek nem próbáltak feltétlenül a gyári számoknak megfelelni. Több helyen 40 km körüli, tempós, élvezeti használat melletti gyakorlati értékeket emlegettek, de a fontosabb igazság az, hogy a DT2 Pro-val nem érzem úgy, hogy minden indulás előtt a töltöttség pszichológiai diktatúrájában kell élnem. A nagy akku a hétköznapokban nem csak hosszabb hatótávot jelent, hanem szabadságot. Elindulhatok kerülővel, mehetek gyorsabban, belefér egy rosszabb út, egy hosszabb hazafelé szakasz, és nem kell folyton fejben menedzselnem a maradékot. Egy ilyen gépnél ez felbecsülhetetlen.

A két töltőport jó ötlet, csak azt a régi trükköt azért ne felejtsük el, hogy a dobozban ettől még egy töltő van

A DT2 Pro kettős töltőporttal érkezik, és ezt a gyártó teljesen jogosan emeli ki, mert egy ekkora akkunál a töltési idő már nem mellékes részlet. Egy porttal hosszú, türelmes történet, két töltővel viszont már sokkal élhetőbb. A különféle bemutatók és tesztek is rendszeresen megjegyzik, hogy ez valódi előny, főleg azoknak, akik napi használatban tartják a gépet. A trükk persze az, hogy a csomagban alapból csak egy töltő van, tehát a gyorsabb töltés lehetősége adott, de a teljes élményhez még hozzá kell költeni. Ez tipikusan az a részlet, amin a gyártók szeretnek elegánsan átlépni, én viszont jobban szeretem nevén nevezni. Maga a dupla port viszont attól még jó dolog, mert hosszabb távon van értelme.

Az NFC, a jelszózár és a rejtett AirTag-hely nem oldja meg a világ összes lopását, de végre látszik, hogy valaki gondolt a valós életre is

A nagy teljesítményű rollerek egyik örök problémája, hogy a gyártók gyakran úgy tesznek, mintha a tulajdonos kizárólag nyílt mezőn, laboratóriumi boldogságban létezne, és soha nem kellene bolt elé állnia, irodába mennie vagy egy pillanatra szem elől tévesztenie a gépet. A DT2 Pro ezzel szemben NFC-s feloldást, jelszózárat és rejtett AirTag-helyet is kínál, ami ugyan nem csinál belőle ellophatatlan tárgyat, de legalább azt jelzi, hogy a gyártó nem teljesen a Holdon él. A frissebb tesztekben is többször felmerült pozitívumként, hogy a lopásvédelemhez kapcsolódó funkciók itt nem csak alibi extrák. Nekem különösen tetszett, hogy nem csak a menésre figyeltek, hanem arra is, hogy egy ekkora értékű és ekkora jelenlétű rollerrel a tulajdonos a mindennapokban is együtt tudjon élni.

A 4,5 colos LCD és a komplett világítási rendszer azt az érzést erősíti, hogy ez egy átgondolt gép, nem csak egy erős hajtáslánc köré dobált alkatrészhalom

A DT2 Pro 4,5 hüvelykes kijelzője, az első-hátsó világítás, az irányjelzők és a hangulatfény elsőre könnyen tűnhetnek csupán látványos plusznak, de valójában sokat hozzátesznek ahhoz, hogy a roller egésze mennyire készterméknek érződik. A különféle tesztek közül több is megjegyezte, hogy az Ausom egyik erőssége, hogy nem csak a nyers motoradatokra épít, hanem a napi használhatóságra is. A kijelző jól átlátható, a világítás pedig nem dísznek van. És ez megint csak fontosabb, mint amekkorának elsőre tűnik. Egy ilyen tempójú, ilyen tömegű és ilyen karakterű gépnél minden apró használati részlet számít.

A széles deck és a robusztus állásérzet nagyon sokat számít, főleg amikor a tempó már nem csak játék

A DT2 Pro szélesebb és hosszabb deckje, valamint a nagyobb össztömeget és terhelést is jól viselő kialakítása nekem menet közben különösen sokat számított. Az ilyen gépeknél nem csak a motorerő a fontos, hanem az is, hogy milyen természetesen tudok rajta állni, mennyire kell keresnem a helyem, mennyire érzem azt, hogy a roller alattam dolgozik, nem pedig ellenem. A frissebb tesztek is rendszeresen dicsérik a stabil platformot és azt, hogy a DT2 Pro nagyobb testalkatú ridereknek sem tűnik szűkösnek vagy idegesnek. Ezzel egyet tudok érteni. A deck nem luxus, hanem a kontroll alapja.

Összegzés: a DT2 Pro az a roller, ami már nem udvariasan kér bebocsátást a komoly gépek közé, hanem egyszerűen odamegy és leül

Az Ausom DT2 Pro végül azért lett ennyire emlékezetes számomra, mert nem csak erős, hanem összerakott. A két 1100 wattos motor, az 52 V-os rendszer, az 1216,8 Wh-s akkumulátor, a hidraulikus tárcsafékek, az E-ABS, a lengőkaros felfüggesztés, a 10x3,0 colos tubeless gumik, a széles deck, az NFC-s és jelszavas védelem, valamint a komplett világítási csomag együtt egy olyan rollert adnak, amely már bőven túl van a „jó ár-érték arányú közlekedési eszköz” kategórián. Ez egy karakteres, komoly, nagy tempóra is hiteles gép, amelynek van saját súlya – szó szerint és átvitt értelemben is. Nem hibátlan. Nehéz, nagy, és biztosan nem mindenkinek való. De pontosan az a jó benne, hogy nem is próbál mindenkinek tetszeni. Inkább azokhoz szól, akik már tudják, hogy mit várnak egy ilyen rollertől, és nem elégszenek meg a félmegoldásokkal.