ANBERNIC RG476H

A papírforma és a rideg valóság

Az Anbernic lassan annyi kézikonzolt tol rá a piacra, hogy az ember már csak kapkodja a fejét a különböző típusszámok láttán, de az RG476H már a legelső bekapcsoláskor tisztázza, hogy itt egyáltalán nem egy sokadik, felesleges rókabőrről beszélünk. A dizájn egy teljesen letisztult, sallangmentes fekete tégla, amely a kézben tartva kifejezetten prémium érzetet nyújt a játékosnak. Nyoma sincs annak a nyöszörgő, olcsó fröccsöntött műanyag hatásnak, ami a korai generációkra még oly annyira jellemző volt; a készülékház végtelenül masszív, az illesztések hajszálpontosak, a súlyelosztás pedig olyan patikamérlegen lett kiszámolva, hogy több órányi folyamatos nyomkodás után is kényelmesen fekszik az ember tenyerében. A vizuális élmény igazi központja azonban kétségtelenül a 4.7 hüvelykes LTPS In-Cell kijelző, amely szinte káva nélkül, a legmodernebb okostelefonokat idéző eleganciával feszül a keretben.

A 1280x960-as felbontás ezen a kompakt méreten borotvaéles, kristálytiszta képet ad, a 4:3-as képarány pedig egyenesen telitalálat a klasszikus, dobozos tévékre tervezett címekhez, hiszen végre nem hatalmas fekete csíkokkal a széleken kell bambulnunk az egykori kedvenceinket. Elsőre talán logikusnak tűnhet a gondolat, hogy egy hordozható emulátorgépen teljesen felesleges luxus a 120 hertzes képfrissítés bevezetése, de amint egy pörgősebb akciójátékba, mondjuk a Crazy Taxiba vagy egy fluidabb 2D platformerbe ugrasz, azonnal a saját bőrödön tapasztalod meg és érted meg a technológia adta különbséget.

• A mozgás azonnal vajpuhává válik a képernyőn, a gyorsabb scrollozás közben pedig szinte teljesen eltűnik az a zavaró mosódottság, amit eddig megszoktunk.
• A színek az OCA teljes laminálásnak köszönhetően szó szerint kiugranak a kijelzőből, a maximális fényerő pedig kint a teraszon ülve is bőven elegendő.
• Az érintőkijelző rendkívül gyors és reszponzív, ami a különböző menükben történő navigálásnál, illetve a modernebb androidos portoknál hatalmas kényelmi pluszt jelent.

„Egy kijelző lehet papíron tökéletes, de az RG476H esetében a valóságban is az: a dedikált 4:3-as arány és az extrém magas képfrissítés olyan brutális kombó, ami teljesen új szintre emeli a hatodik generációs címek élvezetét.”

És ha mindez a vizuális orgia még nem lenne elég, a gép belsejébe egy aktív, hőcsöves hűtőrendszer is került, ami egy combosabb, izzasztó játékmenet során sem engedi, hogy a kezünk rásüljön a felforrósodott hátlapra. Persze, ha komolyabban felpörög a ventilátor a terhelés alatt, annak van egy jól kivehető, halk alapzaja, de a beépített sztereó hangszórók minősége simán és tisztán túlharsogja ezt, így a játék atmoszférája egyetlen apró pillanatra sem törik meg. A mindennapi nyomkodás során végig az az erős érzésem volt, hogy végre tényleg egy olyan kijelzőt tettek elém, ami nem köt fájdalmas és felesleges kompromisszumokat.

A gépház alatt doromboló nyers erő

A hardveres specifikációkat pörgetve a Unisoc Tiger T820 nyolcmagos processzor és a mellé pakolt 8 GB LPDDR4X memória kettőse meglehetősen komoly ígéreteket tesz a vásárló felé, és a legjobb az egészben az, hogy a gyakorlatban nagyrészt be is tartja ezeket. Ez a vas ugyanis már rég nem az az alsó kategória, ahol a Super Nintendóval, a Game Boy Advance-szel vagy akár a PS1-gyel kellene izzadni; ezek a régebbi platformok úgy futnak rajta, mint a karikacsapás, gyakorlatilag nulla izzadsággal. A gép számára a valódi tesztpadot a hatodik generációs asztali konzolok, azaz a PlayStation 2 és a Nintendo GameCube emulálása jelenti, ahol a nyers erő végre ténylegesen megmutathatja a foga fehérjét.

A PS2 amúgy is hatalmas könyvtárának jelentős része, beleértve az olyan technikailag húzósabb klasszikusokat is, mint a God of War vagy a Gran Turismo 4, gyönyörűen és tisztán felskálázva, betonstabil képkockasebességgel fut az eszközön. Pontosan itt jön be igazán a képbe a beépített UFS 2.2-es tárhely modern sebessége: a játékok betöltési ideje drasztikusan lerövidült a régebbi, kizárólag lassabb SD-kártyára hagyatkozó rendszerekhez képest, így sokkal hamarabb a pályán találjuk magunkat.

A Nintendo GameCube esetében viszont már finoman, de határozottan megmutatkoznak az alkalmazott chip fizikai korlátai; míg egy kevésbé erőforrás-igényes Wind Waker vígan elkarcol rajta, addig a komolyabb hardvert igénylő, komplexebb címeknél néha alaposan trükközni kell a beállításokkal, hogy ne essen szét az élmény. Ennek ellenére a 3DS és a PSP emuláció egyszerűen zseniálisan működik, az utóbbi platformnál ráadásul a gép magas felbontású kijelzője kifejezetten adja a feelinget és új életet lehel a régi textúrákba.

• Az operációs rendszerként szolgáló Android 13 kifejezetten stabil alapot nyújt, a felhasználói felület gyors, és szerencsére nincs teleszemetelve felesleges bloatware-ekkel.
• A beépített 2.4/5G Wi-Fi és a Bluetooth 5.0 chipek megbízhatóan teszik a dolgukat, egy vezeték nélküli kontroller vagy egy headset csatlakoztatása mindössze pillanatok műve.
• A Type-C porton keresztül biztosított 1080p felbontású videókimenet pedig szó szerint egyetlen mozdulattal és kábellel teljes értékű tévés konzollá alakítja a kis gépet.

A kategóriában tekintélyesnek számító, 8 GB RAM a mindennapi, intenzív használat során abban mutatkozik meg igazán, hogy az aktív alkalmazások és emulátorok közötti váltás pillanatok alatt megtörténik. Nem kell idegtépő másodperceket várni arra, mire a frontendből végre visszatérünk a főmenübe, az egész operációs rendszer fürge, pattogós és élettel teli marad. Az aktív, intelligens hőcsöves hűtésnek hála ráadásul a teljesítmény hosszú, akár többórás etapok alatt sem esik vissza; nincs az a tipikus lassulás vagy túlmelegedés, ami megölné a tempót a legintenzívebb, legnehezebb bossfight kellős közepén.

Kontrollerek, amelyekkel végre lehet is játszani

Egy hordozható játékgép mindig, kivétel nélkül a beviteli perifériákon bukik el vagy emelkedik fel a nagyok közé, és az Anbernic mérnökei szerencsére vették a fáradtságot, hogy kizárólag prémium minőségű alkatrészekből legózzák össze az RG476H-t. A beépített 3D Hall-szenzoros analóg karok szó szerint elhozzák a megváltást a játékosoknak: a rettegett stick drift nevű rémálomnak végre örökre búcsút inthetünk. A karok fizikai dőlésszöge meglepően nagy, a mozgásuk végig selymesen finom, és egy olyan magas szintű precizitást nyújtanak, ami egy feszesebb FPS-nél vagy egy hibát nem tűrő platformernél egyenesen életmentő lehet a kritikus pillanatokban.

Ugyanez a kopásmentes mágneses technológia köszönt vissza az analóg ravaszokon is, amelyeknek a mechanikai húzása kellően feszes és kiválóan adagolható, ami mondjuk egy gyors tempójú autós játéknál nagyon nem hátrány. A gép hátoldalán és a két analóg kar körül ráadásul egy 16 millió színben pompázó, teljesen testreszabható RGB világítás is helyet kapott a tervezéskor. Bár bevallom őszintén, eleinte csak felesleges vizuális zajnak és marketinges parasztvakításnak tartottam, egy késő esti sötét szobás játékmenet alatt a finoman pulzáló fények kifejezetten sokat dobtak a vizuális összképen.

„Az analóg karok körüli testreszabható RGB gyűrűk és az elnyűhetetlen, masszív D-pad párosa olyan elképesztő minőségérzetet sugároz, amiért pár éve még a komolyabb hibrid asztali konzoloknál is könyörögnünk kellett a gyártóknak.”

A hagyományos D-pad szerencsére maradt a jól ismert klasszikus, megbízható minőség – a verekedős játékokban a bonyolult kombók bevitele rendkívül határozott, a rendszer szinte soha nem regisztrál fals vagy véletlen irányokat. A beépített hattengelyes giroszkóp szenzor pedig a különböző 3DS és Wii címeknél kifejezetten remekül asszisztál a finomabb, apróbb mozdulatokat igénylő célzáshoz. A burkolat alatt rejtőző rezgőmotor lehetne egy fokkal talán kifinomultabb; néha az az érzésem, hogy inkább egy dühös darázsra emlékeztet a műanyag házban, mintsem hajszálpontos haptikus visszajelzésre, de az élményt összességében így is kerekebbé és teljesebbé teszi. Az általános ergonómia terén semmi panaszra nem lehet okunk, a kezelőszervek elrendezése teljesen logikus és hibátlan, játék közben egyszerűen minden azonnal kézre áll.

Amikor a gép elkezd gondolkodni

És a cikk ezen pontján érkezünk el a leginkább szemöldökfelvonós funkcióhoz, ami az eszköz hivatalos nevében szereplő 'AI' címkét egyáltalán indokolja és legitimizálja. A gyártó által saját fejlesztésű mesterséges intelligencia asszisztens elsőre talán egy nagyon is túltolt, jópofa marketingfogásnak tűnik, de a gyakorlatban meglepően sokszor vettem az áldásos hasznát. Képzeld el azt a frusztráló szituációt: elakadsz egy kőkemény japán RPG-ben, amit anno soha nem lokalizáltak angolra, a főszereplő karakterek pedig csak ontják és ontják magukból a megfejthetetlen kandzsit a képernyőn.

Egyetlen dedikált gombnyomás, és a beépített rendszer valós időben, közvetlenül a játéktér felett fordítja le az adott szöveget, így végre pontosan értheted, miről is szól a mély történet, anélkül, hogy a mobiltelefonoddal kellene a képernyőt fotózgatni a Google Fordítóban bízva. Hasonlóan zseniális és hasznos a beépített intelligens végigjátszás és tipp-rendszer, ami azonnal, kontextusfüggően adja a megoldást a kezedbe egy-egy frusztrálóan nehéz, órák óta tartó feladványnál.

• A valós idejű és pontos fordítás ténylegesen lebontja a nyelvi korlátokat a ritka, kizárólag Keleten megjelent retró csodáknál.
• Az azonnali okos segítségkérés megspórolja azt a tetemes szabadidőt, amit korábban a netes fórumok és leírások végtelen bújásával töltöttünk.
• A beépített szövegből képet generáló AI funkció inkább csak egy szórakoztató,

Galéria