Ausom L2

Van az a kategória, ahol az elektromos roller már nem afféle ügyes városi segédeszköz, hanem egy rendes, súlyos, komoly gép – az Ausom L2 pontosan ebben a ligában próbál úgy helytállni, hogy közben még ne csússzon át öncélú őrületbe.

Bevezető

A kétmotoros rollereknél mindig van egy pont, ahol eldől, hogy az egész csak specifikációs pózolás, vagy tényleg van mögötte karakter. Mert nagy számokat könnyű egymás mellé pakolni, aztán ráírni, hogy kaland, erő, szabadság, csak ettől még nem lesz jó a gép. Az Ausom L2 viszont első olvasatra is azt sugallja, hogy itt azért próbálták összerakni a képletet: két motor, tisztességes hatótáv, komolyabb futómű, erős fékek, normális méretű gumik, és egy olyan felépítés, ami nem könyörög kegyelemért az első rosszabb úton.

Ez nem az a roller, amitől rögtön eszedbe jut a „cuki városi mobilitás” kifejezés. Inkább az, amitől az jut eszedbe, hogy jó, ezzel már tényleg el lehet indulni valahová.

Első benyomás – vaskos, nehéz, de legalább nem játssza el, hogy pehelysúlyú

Az L2 már a méreteivel is jelzi, hogy nem valami idegbeteg kis ingázó gépről van szó. A 1250 × 680 × 1380 mm-es nyitott méret, a széles deck, a magas építés és az összességében elég markáns test már álló helyzetben is azt mondja, hogy ez a roller nem a minimalista belépőszintű kategóriából jött. A 32 kilogrammos tömeg persze rögtön tisztába teszi a hordozhatóság kérdését is: ezt nem fogod örömmel felkapkodni minden második sarkon.

Cserébe viszont van benne az a fajta nyugalom, amit a komolyabb rollereknél keresek. Nem érződik játékszernek, nem sugallja azt, hogy majd minden komolyabb terhelésnél megsértődik. Az alumíniumötvözet váz és az összkép inkább azt üzeni, hogy ez a gép használatra készült, nem prospektusromantikára.

Kétmotoros hajtás – itt már nem kell rimánkodni az emelkedőnek

A roller szíve a 2 × 800 wattos motor, ami együtt már egy egészen más karaktert ad, mint egy szelídebb egymotoros megoldás. A gyártó 2208 wattos maximális teljesítményt emleget, és bár az ilyen csúcsszámokkal mindig érdemes óvatosan bánni, az összkép így is egyértelmű: az L2 nem azért kapott két motort, hogy jobban mutasson a címsorban, hanem hogy érdemben másképp gyorsuljon és másképp másszon.

A 55 km/h-s végsebesség már bőven azon a határon túl van, ahol egy roller egyszerűen csak „fürgének” számít. Ez már komoly tempó, és szerencsére a gép nem csak egyetlen, túlhúzott üzemmódra épít. Az egy- és kétmotoros fokozatok külön sebességlépcsői – 20/33/45 km/h, illetve 21/35/55 km/h – jól mutatják, hogy itt próbáltak használható karaktert adni a különböző helyzetekhez. Nem minden út ugyanaz, és nem minden nap akar az ember rögtön teljes idegrendszeri túlterhelésben közlekedni.

A 25 fokos emelkedési képesség kifejezetten józan és tisztességes adat. Nem valami túlfújt hegyivadász szöveg, hanem az a tartomány, ahol a roller már tényleg tud valamit kezdeni a dombosabb városi szakasszal is.

A jó kétmotoros roller egyik ismérve, hogy nem csak akkor érzed az erejét, amikor teljes gázt húzol, hanem akkor is, amikor egyszerűen csak nem fogy el alólad.

Hatótáv – nem csodaszám, hanem vállalható tartalék

A 48 V-os, 15,6 Ah-s akkumulátor, vagyis a 748,8 Wh-s kapacitás papíron 70 kilométeres hatótávot ígér. Természetesen itt is jön az ismerős finom betűs valóság: 65 kilós terhelés, sík út, 20 °C, szél nélkül, állandó 15 km/h. Magyarul a valódi életben ennél kevesebb lesz, pláne ha kihasználod a kétmotoros üzemet, a felsőbb tempókat és nem egy laborfolyosón közlekedsz.

Ettől függetlenül a 748,8 Wh egy teljesen tisztességes csomag. Nem az a kategória, aminél folyton a százalékjelet kell lesni. Inkább az az érzés jön át, hogy van benne érdemi mozgástér a napi használathoz és a hosszabb körökhöz is, csak nem szabad beleszerelmesedni a marketingmaximumba.

Ami külön jó pont, az a két töltőport. Egyetlen töltővel 10 óra, kettővel 5 óra a teljes töltés, és ez már tényleg használható különbség. Az ilyen megoldásoknál mindig azt érzem, hogy itt legalább valaki belegondolt abba, milyen vele együtt élni, nem csak abba, hogy hogyan mutat a specifikációs táblában.

Felfüggesztés – itt dől el, hogy az erő mellé jutott-e józan ész

Az L2 egyik legerősebb pontja a lengőkaros első és hátsó felfüggesztés. Ez a részlet azért különösen fontos, mert a nagyobb teljesítményű rollereknél nagyon gyorsan kiderül, mennyit ér a futómű. Nem elég gyorsnak lenni, tudni kell azt is, hogy mit kezd a gép azzal az úttal, amin ténylegesen menned kell.

A gyártó itt kifejezetten rájátszik a „SUV-szerű” kényelemre, ami nyilván marketinges túlzásnak hangzik, de az irány ettől még érthető: az L2 nem akarja minden úthibát teljes részletességgel felolvasni a csuklódnak és a térdednek. A masszív lengőkaros megoldás kifejezetten jó alap arra, hogy a roller stabilabb, nyugodtabb és kevésbé büntető legyen rosszabb aszfalton, murván vagy változatosabb terepen.

Gumik – végre nem a „valahogy majd gurul” iskola

A 10 × 3 colos tubeless vákuumgumik külön dicséretet érdemelnek. Ez az a méret és szélesség, ahol már tényleg van értelme arról beszélni, hogy a roller stabil, kiszámítható és vállalható tapadású lesz. A vastagabb kialakítás, a terepesebb karakter és a 45 PSI körüli optimális nyomás együtt azt a benyomást keltik, hogy itt nem csak a sebességet nézték, hanem azt is, hogyan fog a gép valóban találkozni az úttal.

És ez, lássuk be, sokkal fontosabb, mint a legtöbb adatlap harsány első sora.

Fékrendszer – mert 55-nél a megállás már nem adminisztratív részlet

Az L2 E-ABS + első és hátsó tárcsafék kombinációt használ, 140 mm-es tárcsákkal, és ez pontosan az a minimum, amit egy ilyen teljesítményszintnél látni akarok. Nem valami egzotikus versenyrendszer, de szerencsére nem is alibifék. Egy ilyen rollerrel közlekedve a megállás legalább annyira fontos, mint az elindulás, csak erről valahogy mindig kevesebb a látványos reklámanyag.

A papírforma alapján a rendszer kiszámítható, erős és hétköznapi használatban is megnyugtató. És őszintén, ez már önmagában fél siker.

Egy komoly roller ott lesz szerethető, amikor a fékje nem csak elég, hanem bizalmat is ad.

Biztonság és szerkezeti stabilitás – itt már nem fér bele a lötyögés

Kifejezetten tetszik, hogy a gyártó külön kitér a dupla összecsukó mechanizmusra. Ez elsőre talán kevésbé izgalmas, mint a két motor vagy az 55 km/h, de a valóságban nagyon is fontos. A gyengébb összecsukási megoldásoknál pontosan az a bosszantó, hogy menet közben elkezdik finoman adagolni a bizonytalanságot. Kicsi billegés, kis kotyogás, apró idegesítő mozgások – és máris oda a bizalom.

Az L2-nél láthatóan próbálták ezt komolyan venni, ami kifejezetten jó hír, mert egy ilyen gép nem engedheti meg magának a lötyögős önbizalmat.

Az NFC-zár és jelszózár szintén józan extrák. Egy ilyen kategóriájú roller már nem az a típus, amit csak úgy magadra hagysz abban a reményben, hogy a világ szép és emberséges hely. Jó látni, hogy ezen a szinten a lopásvédelem már nem utólag odabiggyesztett apróság.

Világítás – nem csak látszani, hanem láttatni is kell

Az L2 teljes világítási rendszere – fényszóró, hátsó lámpa, irányjelzők, hangulatvilágítás – elsőre akár kissé soknak is tűnhet, de ebben a kategóriában szerintem bőven van létjogosultsága. Egy erősebb, nagyobb, gyorsabb roller esetében nem elég, ha te látod az utat. Téged is látni kell, és ezt a gyártó szerencsére nem kezelte félvállról.

A hangulatvilágítás pedig igen, kicsit villogós, de valahogy pont illik ehhez a géphez. Ez a roller eleve nem arra épít, hogy észrevétlenül beleolvadjon a környezetébe.

Kijelző és vezérlés – az a ritka pont, ahol az „okos” nem idegesítő

A 4,5 hüvelykes LCD kijelző szerintem pont azt tudja, amit kell. Sebesség, távolság, akkumulátor, világítás, tempomat, gyalogos mód, sebességszint – minden lényeges információ ott van előtted, de nem úgy, mintha egy fedélzeti számítógépet kellene menüből menübe bányásznod. Az ilyen gépeknél sokkal többre tartom a gyorsan értelmezhető, jól használható visszajelzést, mint a felesleges bonyolítást.

Az ujjgáz, az ergonomikus fogantyú, a kürt, a stabil kitámasztó és a széles, csúszásgátló deck együtt szintén azt sugallják, hogy az L2 nem csak egy nagy teljesítményű váz, hanem olyan roller, amelyiknél próbálták összehangolni a napi használat kényelmét is.

A kompromisszum – nagy, nehéz, és ezt nem is kell elrejteni

Az L2 nem könnyű. A 32 kilogrammos tömeg nem fog megszépülni attól, hogy kétszer is leírjuk, mennyire jó a futóműve. Ez a gép inkább olyan roller, amit használsz, tárolsz, mozgatni még tudsz, de hordozni már nem szeretsz. Az összecsukhatóság hasznos, persze, de ez inkább a praktikusságról szól, nem a könnyed mobilitásról.

És igen, a 70 kilométeres hatótáv is csak akkor ilyen szép, ha beleszámoljuk a labor kedvenc feltételeit. A való életben az L2 ereje és karaktere nyilván többet is fog kérni az akkutól.

Összegzés – a komolyabb kétmotoros kategória józanabb arca

Az Ausom L2 nekem pont azért működik, mert nem akar mindenáron csúcskategóriás szörnyetegnek látszani, de közben bőven túlmutat a sima városi rollerek világán. A 2 × 800 wattos hajtás, a 70 km körüli maximális hatótáv, a lengőkaros felfüggesztés, a 10 × 3 colos gumik, a korrekt fékrendszer, a dupla töltőport és az NFC-s biztonság együtt egy olyan csomagot adnak, ami már nem csak gyors, hanem átgondolt is.

Ez a roller nem akarja megváltani a műfajt. Csak megmutatja, milyen az, amikor egy erős gép mögött végre van rendes mérnöki józanság is.

És ez sokkal többet ér, mint a legtöbb hangzatos marketingmondat.