Amikor betöltöttem a Sega Rallyt anno a kilencvenes években, és a virtuális sár felcsapódott a képernyőre, pontosan azt az érzést kerestem, amit most, évtizedekkel később a betonba zárt városi valóságban próbálok megtalálni. A legtöbb mai elektromos roller pont olyan, mint egy rosszul portolt arcade játék: amíg a tükörsima, steril aszfalton gurulsz, minden tökéletes, de amint letérsz a kitaposott ösvényről, és szembejön az első komolyabb kátyú vagy egy kis murva, a fizikai motor azonnal eldobja az agyát, te pedig az életedért küzdesz a rázkódó kormányba kapaszkodva. A W9air dobozának felnyitásakor azonban azonnal tudtam, hogy itt nem egy újabb filigrán, eldobható műanyag játékszerről van szó. Amikor megpróbáltam kiemelni a csomagolásból a maga 22,7 kilogrammos, tömör valójában, az egy kisebb boss harccal ért fel. Ez a gép nem akarja elhitetni veled, hogy könnyedén a hónod alá csapod és felszaladsz vele a negyedik emeletre. Ez egy masszív, tettre kész gépezet, aminek már a puszta kiállása is tiszteletet parancsol, a széles dekkre fellépve pedig az az érzés fogadott, mintha egy páncélozott csapatszállítóba ültem volna be. A W9air nem a légies suhanásról szól, hanem a megállíthatatlan, könyörtelen haladásról a legmostohább körülmények között is.
W9air
Amikor a tüköraszfalt már csak opció, nem kötelező feltétel
Megbízható, tank-szerű igásló azoknak, akik az utazás kényelmét és a stabilitást többre tartják a hajlobogtató végsebességnél.
- Kiváló terepjáró képesség a 10 hüvelykes, vastag bütykös terepgumiknak és a hatékony kettős felfüggesztésnek köszönhetően, amelyek kisimítják a legrosszabb utakat is.
- Masszív építési minőség és kiemelkedő, 150 kg-os maximális teherbírás, ami elpusztíthatatlanságot és hosszú távú tartósságot sugall.
- Biztonságos éjszakai közlekedés a látványos dekvilágításnak és az erős első-hátsó lámpáknak köszönhetően.
- Stabil, egyenletes nyomaték, ami még a meredekebb, 30 fokosnak ígért emelkedőkön is megbízhatóan mozgatja a gépet a fojtott végsebesség ellenére is.
- A tetemes, 22,7 kilogrammos önsúly miatt a tömegközlekedésen való szállítás vagy az emeletre cipelés napi szinten komoly fizikai megpróbáltatást jelent.
- A 25 km/h-s gyári végsebesség a sportosabb élményre vágyóknak a széles, nyílt aszfaltcsíkokon egy idő után szűkösnek és túlzottan óvatosnak tűnhet.
Amikor betöltöttem a Sega Rallyt anno a kilencvenes években, és a virtuális sár felcsapódott a képernyőre, pontosan azt az érzést kerestem, amit most, évtizedekkel később a betonba zárt városi valóságban próbálok megtalálni. A legtöbb mai elektromos roller pont olyan, mint egy rosszul portolt arcade játék: amíg a tükörsima, steril aszfalton gurulsz, minden tökéletes, de amint letérsz a kitaposott ösvényről, és szembejön az első komolyabb kátyú vagy egy kis murva, a fizikai motor azonnal eldobja az agyát, te pedig az életedért küzdesz a rázkódó kormányba kapaszkodva. A W9air dobozának felnyitásakor azonban azonnal tudtam, hogy itt nem egy újabb filigrán, eldobható műanyag játékszerről van szó. Amikor megpróbáltam kiemelni a csomagolásból a maga 22,7 kilogrammos, tömör valójában, az egy kisebb boss harccal ért fel. Ez a gép nem akarja elhitetni veled, hogy könnyedén a hónod alá csapod és felszaladsz vele a negyedik emeletre. Ez egy masszív, tettre kész gépezet, aminek már a puszta kiállása is tiszteletet parancsol, a széles dekkre fellépve pedig az az érzés fogadott, mintha egy páncélozott csapatszállítóba ültem volna be. A W9air nem a légies suhanásról szól, hanem a megállíthatatlan, könyörtelen haladásról a legmostohább körülmények között is.
Nyers erő a végsebesség oltárán túl
Sokan hajlamosak a motor teljesítményét kizárólag a maximális tempó alapján megítélni, és valljuk be, a papírra vetett 25 km/h-s limit elsőre talán nem indítja be a nyálelválasztást egy sokat látott, sebességfüggő e-rolleresnél. De itt jön a csavar: a W9air 500 wattos hajtóműve nem a száguldásra, hanem a nyers és kíméletlen nyomatékra lett kihegyezve. Amikor először vittem ki a budai oldal meredekebb emelkedőire – tudjátok, azokra a sunyi, elnyújtott szakaszokra, ahol a belépőszintű utcai rollerek egyszerűen elvéreznek és megalázó sétára kényszerítik a gazdájukat –, ez a gép csak megrántotta a vállát és tette a dolgát. A gyártó által bedobott 30 fokos mászóképesség talán egy enyhe túlzás, ha a tesztelő épp egy kiadós vasárnapi ebéd után pattan a nyeregbe, de az tény, hogy elképesztő magabiztossággal húz fel a dombokon. A robusztus felépítéshez tartozó 150 kilogrammos maximális teherbírás pedig egy nagyon fontos üzenet: a tervezők úgy építették meg ezt a vázat és a hajtásláncot, hogy ne reccsenjen meg az első komolyabb terhelésnél vagy egy nehezebb hátizsák súlya alatt. A gyorsulás egyenletes, teljesen mentes a hirtelen, ideges rángatásoktól, ami egy off-road beállítottságú járgánynál kritikus fontosságú, hiszen a laza, kavicsos talajon egy rosszul adagolt gázfröccs azonnali tapadásvesztést és látványos bukást jelentene.
Futómű, ami újraírja az útviszonyokat
De hiába a jó motor, ha az alváz szétrázza a gerincedet minden egyes utcasarkon. A W9air legnagyobb dobása egyértelműen a dekk alá rejtett mechanikai mágia, ami a 10 hüvelykes, mély bordázatú csúszásgátló terepgumikban és a tekintélyt parancsoló, kettős felfüggesztésben ölt testet. Aki ment már apró, tömör kerekű, rugózás nélküli rollerrel a pesti macskakövön, az pontosan ismeri a fájdalmat, amikor a fogtömései is önálló életre kelnek a szájában. Ennél a modellnél ez a kellemetlen élmény szerencsére teljesen a múlté. Amikor célirányosan belevittem a gépet a legrosszabb minőségű, repedezett aszfaltba, majd hirtelen lementem vele a fűvel benőtt, kavicsos töltésre, az egész szerkezet egyszerűen kisimította a rázkódást.
„A W9air futóműve nem kérdez, csak megoldja a problémát. Ahol más rolleresek már rettegve lassítanak vagy inkább leszállnak, te csak húzol egy finom gázt, és a rugóstagok némán, magabiztosan nyelik el a terep minden hibáját.”
Az első és hátsó lengéscsillapítók nem csupán marketinges dizájnelemek; valódi, kézzelfogható munkát végeznek. Jelentősen csökkentik a kezekre és a testre ható vibrációt, így a kormány nem akar mindenáron kiugrani a markomból egy váratlan úthibánál. Kanyarodáskor és erőteljesebb, satufékes manővereknél is végig érezni azt a stabilitást, ami egyenes arányban van a gép tetemes tömegével. Olyan érzés irányítani, mint egy jól beállított mechát a régi MechWarrior játékokban: folyamatosan érzed a súlyát, de cserébe azt is pontosan tudod, hogy a kisebb-nagyobb terepakadályok nem fognak eltéríteni a kijelölt iránytól.
Energia, ami nem hagy cserben a pálya közepén
Minden mobilitási eszköz Achilles-sarka az energiaellátás, hiszen senki sem akar egy húszkilós, mozgásképtelen fémdarabot tolni hazáig az esőben, miután kifogyott belőle a szusz. A padlólemez alá rejtett 48 voltos, 10 Ah-s lítium akkumulátor papíron 30–40 kilométeres hatótávot ígér, ami a valóságban, egy átlagos súlyú felnőttel, padlógázzal és a budapesti domborzatot belevéve inkább a stabil harminchoz van közelebb. Ez a távolság egy átlagos napi városi ingázásra vagy egy kiadós hétvégi kalandozásra még mindig bőven a komfortzónán belül esik. Külön piros pont jár a beépített BMS (Battery Management System) rendszernek, ami afféle láthatatlan háttérfolyamatként védi a cellákat a túltöltéstől és a túlmerüléstől, jelentősen meghosszabbítva ezzel a drága akkumulátor élettartamát. A 6-8 órás töltési idő pont azt a tempót hozza, amire szükségünk van: ha lemerült, az irodában vagy éjszaka otthon bedugod a falba, és másnap reggelre újra száz százalékon áll a rendszer.
És ha már beesteledett a város, a beépített világítási rendszer sem okoz csalódást. Az erős első fényszóró és a határozott fényű hátsó lámpa mellett a dekk oldalán futó hangulatvilágítás nem csak a Cyberpunk 2077 neonfényes, esős utcáit idézi meg tökéletesen, hanem a passzív biztonságot is radikálisan növeli, hiszen oldalról is azonnal észrevehetővé tesz minket a figyelmetlen autósok számára. Az IPX4-es víz- és fröccsenésállóság pedig pont az a kategória, ami megvéd egy hirtelen nyakunkba szakadó nyári záportól vagy az úton átfolyó pocsolyáktól, bár azért mélytengeri búvárkodásra továbbra sem érdemes magunkkal vinni.
