ANBERNIC RG34XXSP Flip

A zsanér csattanása, mint a legtökéletesebb mechanikus zene

A puszta ergonómia néha sokkal többet jelent holmi jól hangzó, papírra vetett specifikációknál, különösen akkor, ha egy egész generáció agyába kitörölhetetlenül beleégett formátumról van szó. Az összehajtható, úgynevezett kagylóhéj kialakítás a kétezres évek elején egyet jelentett a prémium hordozhatósággal, a maximális szabadság érzésével. A zsanér határozott, mechanikus pattanása felnyitáskor, majd a lecsukás finom csattanása önmagában is egyfajta sóvárgást és azonnali, zsigeri reflexet váltott ki a játékosokból a suli folyosóján vagy a hazafelé tartó buszon zötykölődve. A kínai Anbernic ezzel a szürke színben pompázó RG34XXSP Flip modellel pontosan ezt az ősrégi, mégis hihetetlenül hatékony varázslatot rángatta elő a porosodó tervezőasztalról. Nem akarták görcsösen újra feltalálni a spanyolviaszt, egyszerűen fogtak egy legendás, zsebre vágható dizájnt, majd modern köntösbe, masszív, minőségi műanyagba és egy kifejezetten erős fémötvözetből készült zsanérba csomagolták az egészet.

A mágnesesen záródó fedél egyáltalán nem pusztán olcsó esztétikai parasztvakítás: a beépített Hall-szenzoros okoskapcsolónak köszönhetően a gép abban a pillanatban automatikusan elmenti az állást és mély alvó módba vált, ahogy határozottan rácsapod a kijelzőt a gombsorra.

Nincs több kétségbeesett kapkodás a metróról leszállva, nincs a semmibe veszett órákig tartó bossfight egy váratlanul beeső feladat vagy egy szigorú tanári tekintet miatt. Később felnyitod, és a másodperc törtrésze alatt ott folytatod a kalandot, ahol abbahagytad.

Ez az a fajta nyers, kőkemény praktikum, amit a mai, giga méretű tepsikonzolok fejlesztői sokszor egyszerűen arrogánsan kispórolnak az élményből. Amikor a sokat látott játékos kezébe veszi ezt az alig 178 grammos, letisztult apróságot, azonnal érzi, hogy ezt bizony a rohanós, lopott percekre tervezett, keményvonalas retro gamingre kalibrálták. A mágnesek tartása ráadásul pont olyan erős, hogy a táskánkban zötykölődve sem fog kinyílni, megvédve ezzel az értékes belső kijelzőt a rettegett kulcscsomó karcolásaitól. Egy laza csuklómozdulattal visszaadja a játék ritmusának totális irányítását.

Képpontok matekja és a 3:2-es arány totális diadala

A retro emuláció digitális világában a felbontás és a képarány kérdése sokszor komolyabb, vérre menő hitvitákat generál az internetes fórumokon, mint egy modern AAA kategóriás konzolpremier. Az ultra-szélesvásznú panelek gyakran idegesítő, vastag fekete sávokkal, vagy ami még sokkal rosszabb, ocsmány módon széthúzott, elmosott pixelekkel büntetik a klasszikus címeket. Az RG34XXSP Flip azonban egy briliáns huszárvágással lép át ezen a problémán: a 3.4 hüvelykes, 720x480 pixel felbontású IPS kijelző egy valóságos technikai telitalálat. Miért pont ez az elsőre furcsának tűnő, elavultnak hangzó felbontás a nyerő? Mert a panel natív 3:2-es képaránnyal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy ha ráeresztesz a vasra egy klasszikus Game Boy Advance címeket, a szoftver tűpontosan, háromszoros integer skálázással tudja kirakni a képet.

• Minden egyes eredeti GBA pixel tökéletesen, torzításmentesen és borotvaélesen jelenik meg, faltól falig kitöltve a képernyőt.
• A vizuális végeredmény szabályosan leugrik a kijelzőről; a színek piszkosul élénkek, a kontrasztok bámulatosan mélyek.
• Az OCA teljes laminálásnak köszönhetően nincsen zavaró légrés, a betekintési szögek pedig extrém döntés esetén is hibátlanok maradtak.

Természetesen, ha Super Nintendót vagy eredeti PlayStation 1 klasszikusokat töltesz be, a 4:3-as eredeti arány miatt meg kell barátkoznod a kijelző két szélén megjelenő, vékony fekete sávokkal (pillarboxing). Ám az IPS panel mély feketéi miatt ez egy sötétebb szobában szinte azonnal észrevétlenné válik. A sűrű pixelhálónak köszönhetően a húszéves 2D-s sprite-ok olyan pengeélesek, amilyet az eredeti hardveren a rossz háttérvilágítás miatt sosem tapasztalhattunk. A pici képarány ezen a felbontáson egy olyan vizuális ékszerdobozzá varázsolja a gépet, amit órákig el lehet bámulni könnyezés vagy szemfáradtság nélkül.

Mikrokapcsolós akusztikai terror és az analóg karok meglepetése

Az irányítás az a kritikus, vékony jég, amin a legtöbb piacon lévő klóngép hatalmas, fájdalmas reccsenéssel szakad be, tönkrevágva az egész gondosan felépített illúziót. Az Anbernic mérnökei ennél a modellnél egy egészen radikális, erősen megosztó döntést hoztak meg: a gombok hihetetlenül kemények és elképesztően hangosan kattognak. Olyannyira, hogy egy csendesebb szobában a D-pad és az akciógombok vad püfölése szabályos mechanikus szimfóniaként, szinte írógépszerűen verődik vissza a falakról. Egyesek számára ez azonnal kiverheti a biztosítékot, engem viszont pillanatok alatt visszarepített abba az aranykorba, amikor az eredeti hardverek is hasonló, feszes mikrokapcsolós ellenállással dolgoztak. Nincs bizonytalan, taknyos érzetű lenyomás, nincs véletlen bevitel; minden egyes apró mozdulatnak határozott, hallható és a hüvelykujjban tisztán érezhető súlya van.

A legnagyobb és legkellemesebb pofon azonban vizuálisan ér: a D-pad és az akciógombok alatt ugyanis ott figyel két apró, süllyesztett analóg kar is. Egy kagylóhéj dizájnos GBA klónon ez elsőre nettó eretnekségnek tűnik, de a gyakorlatban hamar kiderül a zsenialitása.

Mivel a gép bőségesen rendelkezik erővel a 3D-s terek mozgatásához, a süllyesztett analóg karok megléte kritikus fontosságúvá válik. Kialakításuk okos, így egyáltalán nem akadályozzák a gép becsukását, és vizuálisan sem tolakodóak. Bár ezen a kompakt méreten a pozíciójuk a szűkös hely miatt kissé lent van, és a hosszú ujjú játékosoknak picit kényelmetlen lehet a fogásuk, a 3D-s éra kapuinak kinyitásakor, vagy a beépített vibrációs motorral megtámogatott Portmaster PC-s portoknál (mint mondjuk egy retro lövöldözős játék) egyenesen életmentő a jelenlétük.

Négymagos izommunka és a letisztult hálózati szabadság

A motorháztető alatt megbújó vas nem akarja izzadságszagúan megváltani a világot, de sebészi pontossággal szállítja azt a nyers erőt, amit az emulációs formátum indokoltan megkövetel. A jól bejáratott H700-as négymagos ARM Cortex-A53 processzor és a combos 2 GB LPDDR4 memória párosa röccenés nélkül darálja le a 8, 16 és 32 bites éra teljes felhozatalát. A 64 bites Linux operációs rendszer csodálatosan mentes minden felesleges androidos sallangtól. Bekapcsolás után villámgyorsan bootol, a több mint 30 támogatott emulátormag közötti ugrálás pedig annyira betonstabil, mintha a gépházhoz öntötték volna. Nincsenek háttérben frissítő alkalmazások, sem idegesítő értesítések, csak a vegytiszta játékélmény. A dupla TF kártyaolvasóba csúsztatott 64 GB + 128 GB-os pakkon terpeszkedő, több mint 11 ezer játékot számláló könyvtár szinte felfoghatatlan mennyiségű szórakozást rejt.

A gép igazi rejtett fegyvere azonban a hálózati kapcsolódásban rejlik. Egy igazán életképes retro túlélőgép ma már nem engedheti meg magának, hogy hermetikusan elszigetelje magát.

• A kétsávos, 2.4 és 5G Wi-Fi modul révén a RetroAchievements trófeák szinkronizálása azonnali, ami brutális extra motivációt ad a régi kedvencek sokadik végigjátszásához.
• Támogatja a hálózati többjátékos módot és a Moonlight PC streaminget is, így akár asztali gépes címeket is átlőhetsz a 3.4 hüvelykes képernyőre.
• A Bluetooth 4.2 és a HD televíziós kimenet segítségével a kis zsebgép egyetlen mozdulattal, kontrollerrel a kézben komplett nappali retro központtá mutálódik.

Sőt, ha meguntuk a játékot, a masina beépített médialejátszóként, WiliWili online streaming kliensként, de még e-könyv olvasóként is funkcionál, bár egy fénylő IPS panelen regényt olvasni még mindig erős kompromisszum.

Az üzemidő dicsérete és az őszinte retro varázslat

Ezt a feszes tempót és a rengeteg hálózati funkciót egy tisztességes, 3300 mAh kapacitású lítium-polimer akkumulátor igyekszik hősiesen kiszolgálni, ami a specifikációk szerint nagyjából hat óra folyamatos játékidőt garantál. A keményebb tesztek során – különösen ha felhúzzuk a fényerőt, bekapcsoljuk a Wi-Fi-t, és rászabadítunk egy combosabb 3D-s címet a hardverre – ez az érték a gyakorlatban hajlamosabb az öt óra felé konvergálni. Ez azonban egy ilyen apró, farzsebben is kényelmesen elférő eszköztől bőségesen elegendő teljesítmény egy hosszú vonatútra vagy a mindennapi városi túlélésre.

A modern, C2C (Type-C to Type-C) töltőkábelt is támogató bemenet gyors és kényelmes, így nem kell régi adapterekkel zsonglőrködnünk a táskánkban. Ha több órán át izzasztod a gépet valami komolyabb emulációval, a vékony műanyag burkolat az ujjaid alatt érezhetően langyosodni kezd, ami nem veszélyes, de mindenképpen tudatosítja benned, hogy egy apró erőművet tartasz a kezedben.

Az RG34XXSP Flip nem csupán egy jól sikerült emulátor. Ez a gép végtelenül őszinte: pontosan azt a kegyetlenül stílusos, pofátlanul funkcionális és kompromisszummentes időutazást nyújtja, amit bármikor, egyetlen laza mozdulattal előhúzhatunk a zsebünkből. Visszaadja a játék tiszta, azonnali örömét, bebizonyítva, hogy a kagylóhéj dizájn az egyik legjobb formátum, ami valaha játékgép formát öltött.