UcityS

A nehézpáncélos belépő a városi dzsungelbe

Emlékszem azokra az időkre, amikor a kerékpározás még kőkemény fizikai munkát jelentett, és egy combosabb emelkedő láttán úgy éreztük magunkat, mint amikor egy szerepjátékban alullevelelve futunk bele a főellenségbe. Izzadtunk, küzdöttünk, és a végén vagy mi győztünk, vagy a könyörtelen gravitáció. Manapság viszont a technológia olyan "cheat kódokat" ad a kezünkbe, mint az UcityS elektromos kerékpár, ami első ránézésre is egy egészen más kategóriát képvisel, mint a nagypapa rozsdás Csepelje, amivel annak idején a sarokig alig bírtunk eltekerni. Amikor a futár leizzadva letette elém a 34 kilós dobozt, már sejtettem, hogy ez a gép nem a pehelysúlyú kategóriában indul, és fel kell kötni azt a bizonyos alsóneműt a beüzemeléshez. Kicsomagolás után a maga 29 kilogrammos, hófehér, masszív valójában úgy festett a nappalim közepén, mint egy páncélozott hátas, ami csak arra vár, hogy belevessük magunkat a városi dzsungel legdurvább küldetéseibe. A letisztult, de mégis robusztus dizájn és a vastag, 26 hüvelykes gumiabroncsok azonnal tekintélyt parancsolnak; ez nem az a bicikli, amit csak úgy felkapsz a válladra a harmadik emeleti gangon, miközben a másik kezedben a reggeli kávét szürcsölöd. Viszont amint ráülsz a nyeregre és rámarkolsz a kormányra, azonnal megcsap az az érzés, hogy ezzel a géppel a kátyúk, a kiálló villamossínek és a nyálkás őszi falevelek többé nem jelentenek életveszélyes akadályt, csak sima, leküzdendő tereptárgyakat a minitérképen. A mindennapi rohanás egy fárasztó kötelezettségből hirtelen egy élvezetes átvezető animációvá válik, ahol te irányítod a tempót, és te diktálod a játékszabályokat.

Tempó, flow és a 250 wattos valóság

A kulcs befordítása és a rendszer feléledése után rögtön a tettek mezejére léptem, hiszen a puding próbája az evés, a pedelec-é pedig a kíméletlen aszfalt. A 250 wattos motor papíron talán nem hangzik egy világrengető erőműnek – főleg, ha a manapság divatos, sokszor ezer wattos, a legális határokon messze túlmutató, aszfaltszaggató szörnyetegekhez viszonyítjuk –, de a valóságban ez a teljesítmény bőven elegendő egy tökéletes, izzadságmentes flow-élményhez. A rendszer összesen öt fokozatban állítható rásegítést kínál, amit egy kényelmesen elérhető vezérlőn keresztül kapcsolhatunk, és az egész pont úgy működik, mint a sebességváltó egy jól optimalizált, árkád beütésű autós játékban. Az első két fokozatban még kellően megmarad a hagyományos tekerés illúziója, mintha csak egy enyhe hátszelet kapnánk ajándékba az égiektől, de amikor felpattintod a maximumra, és a gép dinamikusan megindul a 25 km/h-s végsebesség felé, az olyan, mintha végre rányomtál volna az utánégetőre egy hosszú, unalmas egyenesben. Nincs kellemetlen rángatás, nincs zavaró késlekedés, a motor szép egyenletesen és stabilan adja le az erőt az aszfaltra. Külön öröm, hogy mindezt egy dedikált okostelefonos alkalmazáson keresztül is finomhangolhatjuk, ami egy kis extra mélységet ad a testreszabhatóságnak azok számára, akik szeretnek a statisztikákkal és beállításokkal bíbelődni. Persze, a 25 km/h-s tempónál kíméletlenül beavatkozó és letiltó elektronika néha úgy érződik, mintha egy láthatatlan falba ütköznénk egy nyílt világú játék legszélén, de a sűrű városi forgalomban, az autók és a gyalogosok között manőverezve ez a sebesség pont az a biztonságos zóna, ahol még mindenre van időd reagálni. A lényeg az élményen van: folyamatosan, akadálytalanul haladsz előre, és ami talán a legfontosabb egy dolgos hétköznap reggelén: nem izzadtan, kapkodva esel be a fontos munkahelyi meetingre, hanem frissen és tettre készen.

Brutális kerekek és a mindent túlélő masszivitás

Ha egy elektromos bicikli 29 kilót nyom üresen, akkor ahhoz a tömeghez bizony megfelelő fékrendszer és futómű kell, különben a legkisebb budai lejtő is pillanatok alatt egy rosszul végződő, kontrollálhatatlan speedrunná válhat a reggeli csúcsban.

Szerencsére az UcityS mérnökei tisztában voltak a fizika törvényeivel, és nem spóroltak a kritikus biztonsági felszereléseken, amikor a tervezőasztal fölé hajoltak. A 26 hüvelykes, mély mintázatú, csúszásgátló "fat", azaz extra széles gumiabroncsok és a beépített első teleszkóp párosa brutálisan jó munkát végez a mindennapi akadályverseny során. A hazai úthálózat hírhedt kráterein, a gyökerek által felgyűrődött aszfaltdarabokon és a barátságtalanul magas padkákon úgy siklik át a gép, mintha csak egy vastag szőnyegen tolnánk; a rázkódás szinte teljesen megszűnik. A kerekek tapadása eszméletlen, még nedves, nyálkás, őszi falevelekkel borított úton is megvan az a fajta mély magabiztosság, amit csak egy ilyen robusztus, tank-szerű szerkezettel felvértezett kerékpár tud nyújtani a felhasználójának. Amikor viszont hirtelen meg kell állni a zebránál, a dupla tárcsafék azonnal és harapósan reagál a legkisebb mozdulatra is. A fizika persze attól még fizika marad, ezt a hatalmas tömeget meg kell fogni, de a fékkarok húzása határozott, jól adagolható fékerőt eredményez, így a tesztelés során sosem éreztem azt a gyomorszorító érzést, hogy kiszolgáltatott lennék a forgalom kiszámíthatatlan ritmusának. Az éjszakai vagy hajnali kalandokat pedig a gyárilag beépített, integrált világítási rendszer teszi teljesen biztonságossá: a meglepően fényes első lámpa bőséges fénnyel teríti be a sötét utat, míg a piros hátsó lámpa gondoskodik róla, hogy a hátulról érkező autósok is időben észrevegyenek. Ez az erősített, masszív vázszerkezet egyértelműen a mindennapi, kíméletlen nyúzásra termett, és bár a jelentős súlya miatt nem ez lesz az a bringa, amit könnyedén feldobsz a vonatra vagy a buszra, cserébe olyan elpusztíthatatlan stabilitást ad, amit egy ultrakönnyű, de törékeny alumínium vázas suhanó sosem tudna garantálni neked a kátyús utakon.

Hatótáv, üzemidő és a végső verdikt

Ami az egész rendszer élettartamát és a rettegett üzemidőt illeti, a gyártó által a vázba rejtett, tekintélyes 36V 13Ah kapacitású akkumulátor papíron akár 80-90 kilométeres hatótávot is ígér a gyanútlan vásárlónak. Ez a szám egészen brutálisan hangzik, de mint számtalan megkopott kontrollerrel és sokat látott teszttermékkel a hátam mögött tudom, ezek az impresszív értékek többnyire steril, szélcsendes laborkörülmények között születnek, egy negyven kilós tesztpilótával a nyeregben. A kőkemény valóságban, ha kihasználod az 5. sebességfokozat minden egyes wattját, szeretsz dinamikusan gyorsítani, és nem csak a nyílegyenes, tükörsima utakon haladsz, ez a maximális szám természetesen érezhetően csökken. Ennek ellenére egy 50-60 kilométeres, emelkedőkkel és gyakori megállásokkal tarkított intenzív városi cirkálást így is nevetve, erőlködés nélkül hoz egyetlen teljes feltöltéssel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az átlagos napi ingázóknak bőven elég lehet hetente mindössze egyszer-kétszer felakasztani a hálózati töltőre, ami a 6-7 órás etetési időt figyelembe véve egy teljesen fájdalommentes, kényelmes éjszakai művelet, mire felkelsz, a gép újra száz százalékon várja a bevetést. Az UcityS összességében nem egy finomkodó, filigrán műszer, amivel a Tour de France-on akarsz villogni, hanem egy keményvonalas, strapabíró aszfalttank, ami egyáltalán nem retten meg a nagyvárosi kihívásoktól. Ha egy olyan megbízható kerékpárt keresel, ami elvisz A pontból B pontba anélkül, hogy minden egyes sunyi úthibánál a defekttől és a felni törésétől rettegnél, és cserébe hajlandó vagy megkötni azt az apró kompromisszumot, amit a közel 30 kilós súly cipelése jelent egy esetleges lépcsőzésnél, akkor ez a masszív lovag hűséges, hosszan tartó társad lesz. Egy teljesen őszinte, sallangmentes szerkezet, amely pontosan azt a stabil, kompromisszummentes erőt adja a kezedbe, amit a dobozán ígér, megtámogatva egy nagyon is érezhető, kényelmes elektromos hátszéllel a fárasztó hétköznapokban.