Tronsmart Fiitune X30

A Tronsmart Fiitune X30-zal töltött első hosszabb este után az volt a legfurcsább felismerésem, hogy ez a cucc nem úgy akar lenyűgözni, mint a tipikus hordozható hangszórók, amelyek első öt percben megpróbálnak gyomron vágni basszussal, aztán másfél óra múlva már inkább csak hangosan léteznek, hanem úgy viselkedik, mint egy olyan otthoni hangsugárzó, amelyik véletlenül akkumulátort is kapott, és emiatt túl sok szabadságot enged meg magának.

Első találkozás: ez nem az a Bluetooth hangszóró, amit odadobsz a konyhapultra, hanem az, amit leteszel valahová, hátralépsz kettőt, és elkezded azt figyelni, mennyire akar uralkodni a téren

A Tronsmart Fiitune X30-ról első pillantásra is látszik, hogy nem zsebhangszóró, nem biciklis kulacstartóba való partiágyú, és nem is az a fajta kültéri kapszula, amit a gyártók rendszerint neonfényes szlogeneken próbálnak átnyomni a nyáron. A forma, a szürkés, visszafogott, szinte bútorbarát dizájn, a tömbszerű jelenlét és az egész felső elrendezés inkább azt sugallja, hogy ez a modell otthonra készült, csak épp nem akarja teljesen feladni a mobilitást. Ez nagyon fontos különbség. Mert a Fiitune X30 identitása szerintem pontosan itt válik érdekessé: nem akar klasszikus party speaker lenni, de nem is ül bele abba az unalmas, steril „okoshangszóró-szerű” világba, ahol minden csak letisztult és kulturált, cserébe soha semmi nem történik igazán. A frissebb tesztek és videós próbák is pontosan ezt emelik ki. Több helyen dicsérték azért, hogy a hangja nagyobb, testesebb és komolyabb, mint amit a méret és az ár elsőre sejtetne, miközben a formája és a felhasználása inkább nappaliba, dolgozószobába, teraszra vagy medence mellé passzol, mint egy erdei rave-re. Nekem ez nagyon bejött. A Fiitune X30 nem úgy viselkedik, mint egy állandóan bizonyítani akaró kütyü, hanem mint egy olyan eszköz, amelyik elvárja, hogy adj neki egy kis teret, ő pedig majd kitölti azt hanggal. És ami a legjobb, hogy ezt nem csak papíron, hanem a valóságban is tudja.

A térhatású hangzás itt nem valami olcsó trükk akar lenni, hanem tényleg másfajta hallgatási élményt próbál adni

A Tronsmart nagyon hangsúlyozza a spatial audio, vagyis térhatású megszólalás jellegét, és őszintén szólva ezt a fajta marketinget mindig némi gyanakvással fogadom. Túl sok hangszóró próbálta már eladni azt, hogy „surround”, miközben valójában csak máshogy tolta szét ugyanazt a hangképet, mint a többiek. A Fiitune X30 esetében viszont a különböző külső tesztek és saját használat alapján is az jött le, hogy itt legalább van értelmes akusztikai szándék a szlogen mögött. Az 5 hangszórós felépítés, a felfelé sugárzó komponensek és a passzív radiátorok együtt tényleg azt az érzetet próbálják megteremteni, hogy a hang ne csak előrefelé menjen, mint egy egyszerűbb dobozból, hanem valahogy jobban körbevegye a hallgatót. Nem fogok úgy tenni, mintha ez hirtelen Dolby Atmos-szintű csoda lenne, mert nem az. De ami fontosabb: nem is egyszerű marketingpárásítás. Filmnézésnél, koncertfelvételeknél, atmoszférikus elektronikánál, jazznél vagy olyan zenéknél, ahol van tér a hangszerelésben, kifejezetten érződik, hogy a Fiitune X30 nem egy szimpla, lapos előrekiabáló hangfal akar lenni. Több külső review is pont erre jutott: a hangszínpad a kategóriájához képest szélesebb, a hangkép levegősebb, és az egész megszólalás nagyobb térben gondolkodik, mint a tipikus hengeres Bluetooth hangszórók. Nekem különösen az tetszett benne, hogy ez a térérzet nem válik rögtön gimmické. Nem azt éreztem, hogy valami DSP-erőszak történik, hanem azt, hogy a hang kicsit kényelmesebben tud szétterülni a szobában. Márpedig ez nappaliban vagy dolgozószobában sokkal fontosabb, mint az, hogy mennyire harsány az első benyomás.

A Fiitune X30 nem attól tűnik nagyobbnak, mint amekkora, hogy hangosabb a kelleténél, hanem attól, hogy a hangja nem csak előre megy, hanem próbál benne maradni a térben.

Az 80 wattos teljesítmény végre nem csak a basszust tolja előre, hanem a teljes megszólalásnak ad testet

A hordozható vagy fél-hordozható hangszórók világában a teljesítményadatokkal ugyanaz a bajom, mint a rollereknél a végsebességgel: jól mutatnak, de önmagukban semmit nem mondanak a használhatóságról. A Fiitune X30 80 wattos kimeneti teljesítménye viszont azért érdekes, mert a különböző tesztek alapján és a valós megszólalásban is inkább azt érezni, hogy ez a teljesítmény nem egyetlen frekvenciatartományt akar túlhangsúlyozni, hanem a hang egészének ad tartalékot. Ez szerintem nagy különbség. Mert a rosszabb, olcsóbb vagy egyszerűbben hangolt hangszórók hajlamosak arra, hogy a „na, itt a basszus!” pillanattal próbáljanak eladni mindent, miközben a középtartomány elvékonyodik, a magasak meg vagy elszöknek, vagy idegesen villognak a tetején. A Fiitune X30-ról több friss értékelés is azt írta, hogy nagyot, testeset és meglepően tisztát szól, miközben a basszusa mély, de nem rögtön öncélúan hömpölygő. Ezt én is hasonlóan éltem meg. Nem egy neutrális stúdiómonitor, nem egy audiofil szobaszobor, de érezhetően arra tervezték, hogy nagyobbnak hasson a szobában, mint amit a puszta formája indokolna, és ezt sikerrel is teszi. A mélyekben van tömeg, de nem akarják letarolni a teljes teret, a vokálok többnyire rendben maradnak, és az egész megszólalásnak van egy olyan magabiztos „egyben vagyok” érzete, ami ebben az ársávban nem mindig természetes. Ez nálam nagyon sokat számít. Mert egy erős hangszóró attól lesz igazán jó, hogy nem mindig a saját erejét mutogatja, hanem megvan benne az a lazaság, hogy akár csendesebben is legyen tartása. A Fiitune X30 ilyen.

Az LDAC és a 40 kHz-ig nyúló frekvenciaígéret papíron szép, de az igazi kérdés az, hogy mennyire érződik ebből valami a valóságban

A Tronsmart nagyon büszke rá, hogy a Fiitune X30 LDAC kodeket is támogat, és ezzel együtt a marketingoldal az ultra-részletes, nagy felbontású megszólalást és a 40 kHz-ig terjedő sávszélességet is szereti emlegetni. Most, az ilyen adatoknál mindig érdemes lehámozni a marketingfényesítést, mert a legtöbb ember nem laborban hallgat zenét, hanem telefonnal, streaminggel, változó forrásanyaggal, változó hangerőn, változó szobában. De ettől még az LDAC támogatás igenis hasznos. A frissebb külső tesztek közül több is kiemelte, hogy jobb forrásanyaggal és kompatibilis eszközzel a Fiitune X30 részletesebb, nyitottabb és kulturáltabb tud lenni, mint amikor csak alap Bluetooth-hangszóróként nézem. Nekem ez leginkább nem abban jött ki, hogy hirtelen mennyei angyalok rendeztek akusztikai konferenciát a nappalimban, hanem abban, hogy jobb felvételeknél kevésbé mosódnak össze a rétegek, és a magasabb frekvenciák sem válnak rögtön rideggé vagy művivé. Ez nem minden zenénél egyformán látványos, és persze sok múlik azon is, mivel hajtom meg, de az biztos, hogy az LDAC jelenléte nem kamu extraként hatott. Inkább úgy, mint egy olyan lehetőség, amit akkor veszek igazán észre, ha már egyébként is igényesebben hallgatok zenét. És ez így teljesen rendben van.

A basszus erős, de ami meglepőbb, hogy nem buta

A Fiitune X30 egyik legfontosabb erőssége szerintem az, hogy a basszus nem csak nagy, hanem van benne valami kontrollált önbizalom. A négy passzív radiátor nyilván nem dísznek került bele, és a hangszóró fizikailag is azt sugallja, hogy szeretné megmozgatni a levegőt. De itt megint ugyanoda lyukadok ki: az a jó benne, hogy nem csinálja ezt folyamatos hisztivel. Több külső vélemény is azt írta, hogy a Fiitune X30 „room-filling” hangra képes, és ezt nagyon könnyű elhinni. A basszus jelen van, van súlya, van alja, van teste, de szerencsére nem annyira ostoba módon van feltekerve, hogy minden más csak melléktermék legyen körülötte. Elektronikus zenén, popon, hiphopon természetesen jól érzi magát, de nem esik kétségbe akkor sem, amikor élő dobokkal, basszusgitárral vagy vastagabb, organikusabb hangszereléssel találkozik. És ez az a pont, ahol a Fiitune X30 már nem egyszerűen „jó basszusos hangszóró”, hanem egész hangrendszerként akar viselkedni. Ez sokkal szimpatikusabb nekem, mint az a tipikus partybox-felfogás, ahol a mély csak addig jó, amíg mindent maga alá temet.

A 14 órás üzemidő reális ígéretnek tűnik, és ez pont elég ahhoz, hogy ne kelljen folyton a kábel felé néznem

A gyártó 14 órás akkumulátor-időt ígér, jellemzően közepes hangerő mellett, és ez az a fajta adat, amitől nem kezdtem azonnal gúnyosan nevetni. Nem azért, mert minden gyártói szám igaz, hanem mert a Fiitune X30 karakteréhez ez kifejezetten hihető. Nem valami pici csőből próbál irdatlan klubhangerőt kisajtolni, hanem eleve egy nagyobb, otthoniasabb formátum, amiben van hely normális akkumulátornak is. A friss tesztek közül több is azt írja, hogy az üzemidő a gyakorlatban tisztességes, és a valóságban is bőven vállalható. Ez nálam nagy plusz. Mert egy ilyen jellegű hangszórónál pont az a jó, ha nem kell állandóan azon sakkozni, meddig bírja még, és ha simán átrakom a nappaliból a teraszra, onnan a konyhába, onnan vissza a dolgozóba, közben ne érezzem azt, hogy minden második használat után máris töltőért kell nyúlni. Nyilván a hangerő, a kodek, a forrás és az RGB-jellegű díszfunkciók is számítanak, de összességében a Fiitune X30 akkumulátoros karaktere inkább megnyugtató, mint korlátozó. Ez pedig egy „home speaker, ami hordozható is” eszköznél pontosan az, amit hallani akarok.

Az IPX6 vízállóság pont azt jelenti, amire szükség van, és nem próbál többnek látszani

A Fiitune X30 IPX6 minősítést kapott, és ezt nagyon helyesen úgy érdemes érteni, hogy bírja a fröccsenést, a vizet, az esőt, a medenceparti káoszt és a kültéri használat kellemetlenebb pillanatait, de nem búvárfelszerelés. Több friss cikk és teszt is világosan leírja, hogy erős vízsugarak ellen rendben van, de teljes vízbe merítésre nem való. Ez szerintem kifejezetten józan megközelítés. Egy ilyen hangszórónál nekem nem az a fontos, hogy be tudom-e dobni a medencébe, hanem az, hogy nem lesz szívrohamom attól, ha a teraszon ráfröccsen valami, vagy váratlanul megjön az eső. A Fiitune X30 ezen a téren megadja azt a szabadságot, amit egy hordozható, de otthonra is szánt hangszórónál elvárok, miközben nem csinál fölösleges túlzást a saját strapabíróságából.

A TWS és a vezeték nélküli párosítás lehetősége nem kötelező attrakció, de jól áll neki

A Fiitune X30 támogatja a TWS kettős párosítást, vagyis két darab összekapcsolható sztereó rendszerként. Ez az a funkció, amit az ember a legtöbb hangszórónál tudomásul vesz, aztán vagy soha nem használja, vagy pont egyszer rájön, hogy tényleg van értelme. Itt szerintem kifejezetten van. Mert a Fiitune X30 eleve nagyobb, térre dolgozó, otthoniasabb hangkarakterrel bír, így a duplázás nem pusztán a hangerőről szólhat, hanem arról is, hogy a szoba tényleg két oldalról kapjon testet és levegőt. Nyilván két darab már egy másik árkategóriás döntés, de azt látom, hogy ez legalább nem felesleges checkbox a specifikációban. Ha valaki nagyobb nappaliban, teraszon vagy valamilyen nyitottabb térben gondolkodik, a TWS itt valóban logikus továbbfejlesztési irány.

A hangmódok és a karakterváltások nem váltják meg a világot, de legalább nem puszta díszmenük

A Tronsmart a hangmódokat is szereti hangsúlyozni, legyen szó koncertteremről, színház módról vagy társasági megszólalásról. Ezeknél a funkcióknál általában az a bajom, hogy nagyon gyakran csak különböző mértékű EQ-tologatások, amik közül egy vállalható, kettő meg inkább bűnjel. A Fiitune X30-nál meglepően kevéssé éreztem ezt olcsó mutatványnak. Nem arról van szó, hogy minden mód külön univerzum, de arról igen, hogy a hangzás finoman máshogy helyezkedik a térben és a tónusegyensúlyban, attól függően, mire akarom használni. Ez jól jön filmnél, háttérzenénél vagy lazább társasági szituációkban, ahol nem ugyanazt várom el a rendszertől. Nekem ez pont elég. Nem várok tőle stúdiószintű DSP-varázslatot, de örülök, hogy legalább nem felesleges menüdísz.

A valóságban ez nem az a hangszóró, amit zsebből veszek elő, hanem az, amit szívesen átrendezem magam körül

A Tronsmart Fiitune X30 egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy bár technikailag hordozható, valójában nem utazó kütyüként szerettem meg, hanem mozgatható otthoni társként. Nagyon más a kettő. Nem a hátizsák aljára dobálós világból jön, hanem abból, ahol egy hangszóró a nappali, a konyha, a dolgozó, a terasz vagy a kerti asztal között vándorol. És ez szerintem kifejezetten jól áll neki. A különböző külső tesztek is rendre úgy írják le, mint egy erős, stílusos, otthonra termett, de kültérre is bátran kivitt modellt. Nekem pedig pont ez jött be benne: nem akar minden szerepet egyszerre eljátszani, csak nagyon jól lavírozik az otthoni és a „kiviszem magammal, mert miért ne” használat között.

Összegzés: a Fiitune X30 nem a legkisebb, nem a legolcsóbb, és nem is a legagresszívebb – éppen ezért ennyire szerethető

A Tronsmart Fiitune X30 számomra azért működött ennyire jól, mert nem akarja eladni magát annak, ami nem. Nem mini soundbar, nem kültéri monstrum, nem audiofil csodadoboz, és nem is ultrakönnyű piknikkütyü. Ehelyett egy olyan, meglepően komoly, térre dolgozó, nagyobb hangú otthoni hangszóró, amelynek van ereje, van karaktere, van akkumulátora, és van annyi önbizalma, hogy ne akarjon minden pillanatban látványosabb lenni a kelleténél. Az 80 wattos teljesítmény, az LDAC, a spatial audio-jellegű megszólalás, az IPX6 védelem, a 14 órás akkumulátor, a TWS lehetőség és a meglepően kulturált, testes hangkép együtt olyan csomagot adnak, ami bőven több, mint egy átlagos Bluetooth hangszóró. Nem hibátlan, mert a térhangzás itt is inkább ügyes illúzió, mint valódi csoda, és nyilván nem mindenkinek fog kelleni ez a méret vagy ez a karakter. De az biztos, hogy a Fiitune X30 nem a papíron hangzik jól, hanem a szobában. És végül ez az egyetlen dolog, ami tényleg számít.