A modern lapostévék vizuális téren lassan áttörik a fizika határait, de ha hangzásról van szó, a legtöbb olyan erőtlen nyöszörgést présel ki magából, mintha egy vödör alatt rekedt cincér próbálna Beethoven-szimfóniát dirigálni. A gyártók az egyre vékonyabb kávák oltárán régen feláldozták a tisztességes hangszórókat, így egy dedikált hangrendszer beszerzése ma már nem úri huncutság, hanem a letisztult nappalik túlélésének záloga. Pontosan ebbe a piaci résbe érkezik az ULTIMEA Poseidon R3T, ami papíron egy roppant barátságos árképzésű, 2.1 csatornás rendszer, a valóságban viszont egy elképesztően agresszív kis erőmű. Amikor az ember kicsomagolja a sötét tónusú, két szegmensből masszívan összerakható központi soundbart és a hozzá tartozó méretes dobozt, még nem is sejti, hogy a kétszáznegyven wattos csúcsteljesítmény mennyire képes átrendezni a szoba légterét. A rendszer igazi aduásza rögtön a telepítésnél megmutatja magát: a szeparált, vezeték nélküli mélynyomó érkezése felüdülés a javából. Akik még a kétezres évek elején, a vastag rézkábelekkel a szőnyeg alatt, hasmánt bujkálva építették ki a többcsatornás rendszereket, pontosan tudják, mekkora áldás ez a szabadság. A testes, 5.25 colos membránnal szerelt mélyládát egyszerűen oda teszed a szobában, ahová csak a konnektor és a szoba akusztikája engedi, a központi egység pedig egyetlen pislákoló LED villanása után késedelem nélkül, láthatatlanul kapcsolódik hozzá. Az egész építési minőség kifejezetten bizalomgerjesztő; a mérnökök által beépített, csillámmal megerősített meghajtók nem csak jól hangzó, üres marketinges zsargonként funkcionálnak. A membránok tapintható, harminc százalékkal megnövelt merevsége a gyakorlatban tényleg megakadályozza azt a recsegős, kellemetlen rezonanciát és torzítást, ami a belépő kategóriát általában kegyetlenül sújtja, amikor véletlenül rátolod a hangerőt egy húzósabb Doom Eternal bossfight közben.
ULTIMEA Poseidon R3T
A lapostévé megtanul ordítani
Feszes erőtartalékokkal, kristálytiszta énekhanggal és intelligens szoftveres háttérrel rendelkező harcálláspont, ami megváltás a tévék dobozhangja után.
- Dinamikus VoiceMX technológia, amely intelligens, valós idejű jelfeldolgozással, kiválóan és tisztán emeli ki a párbeszédeket a leghangosabb akciójelenetek közepette is.
- A masszív, csillámmal megerősített membránoknak és az egyedi BassMX funkciónak köszönhetően rendkívül feszes, 20%-kal kevesebb torzítást mutató öblös basszust kapunk.
- Végtelenül kényelmes vezeték nélküli mélynyomó, amely a szoba bármelyik pontján flexibilisen elhelyezhető a régi, fájdalmas kábelezési rémálmok nélkül.
- Fejlett okostelefonos alkalmazásvezérlés Bluetooth 6.0 támogatással, ami egy döbbenetesen részletes, 121 profilt tartalmazó EQ mátrixszal enged teljes kontrollt a hangkép felett.
- A szegmentált, két darabból összepattintható soundbar dizájn bár logisztikailag zseniális, vizuálisan közelről nézve apró kompromisszumot jelent az egybefüggő, letisztult prémium érzet oltárán.
- Az okosalkalmazásban felvonultatott, több mint százhúsz különböző hangzáskép közötti böngészés a kevésbé tapasztalt felhasználók számára elsőre elveszett és túlságosan aprólékos folyamat lehet.
A modern lapostévék vizuális téren lassan áttörik a fizika határait, de ha hangzásról van szó, a legtöbb olyan erőtlen nyöszörgést présel ki magából, mintha egy vödör alatt rekedt cincér próbálna Beethoven-szimfóniát dirigálni. A gyártók az egyre vékonyabb kávák oltárán régen feláldozták a tisztességes hangszórókat, így egy dedikált hangrendszer beszerzése ma már nem úri huncutság, hanem a letisztult nappalik túlélésének záloga. Pontosan ebbe a piaci résbe érkezik az ULTIMEA Poseidon R3T, ami papíron egy roppant barátságos árképzésű, 2.1 csatornás rendszer, a valóságban viszont egy elképesztően agresszív kis erőmű. Amikor az ember kicsomagolja a sötét tónusú, két szegmensből masszívan összerakható központi soundbart és a hozzá tartozó méretes dobozt, még nem is sejti, hogy a kétszáznegyven wattos csúcsteljesítmény mennyire képes átrendezni a szoba légterét. A rendszer igazi aduásza rögtön a telepítésnél megmutatja magát: a szeparált, vezeték nélküli mélynyomó érkezése felüdülés a javából. Akik még a kétezres évek elején, a vastag rézkábelekkel a szőnyeg alatt, hasmánt bujkálva építették ki a többcsatornás rendszereket, pontosan tudják, mekkora áldás ez a szabadság. A testes, 5.25 colos membránnal szerelt mélyládát egyszerűen oda teszed a szobában, ahová csak a konnektor és a szoba akusztikája engedi, a központi egység pedig egyetlen pislákoló LED villanása után késedelem nélkül, láthatatlanul kapcsolódik hozzá. Az egész építési minőség kifejezetten bizalomgerjesztő; a mérnökök által beépített, csillámmal megerősített meghajtók nem csak jól hangzó, üres marketinges zsargonként funkcionálnak. A membránok tapintható, harminc százalékkal megnövelt merevsége a gyakorlatban tényleg megakadályozza azt a recsegős, kellemetlen rezonanciát és torzítást, ami a belépő kategóriát általában kegyetlenül sújtja, amikor véletlenül rátolod a hangerőt egy húzósabb Doom Eternal bossfight közben.
A feszült akciófilmek és az atmoszférikus videojátékok legnagyobb rákfenéje évtizedek óta a sávok összecsúszása, amikor az iszonyatos környezeti robbanások alatt a szereplők suttogását vagy motyogását egyszerűen elnyeli a háttérzaj, te meg ott ülsz a kanapén a távirányítót szorongatva, és másodpercenként próbálod lekövetni a hangerővel az ingadozást. Az ULTIMEA erre a roppant frusztráló problémára húzta rá a VoiceMX technológiát, és őszintén megmondom, elvétve tapasztalni csak ilyen jól működő, valós idejű hangizolációt ebben az árszegmensben. A rendszer a beépített digitális jelfeldolgozó algoritmusokkal folyamatosan letapogatja a 120 hertztől 6 kilohertzig terjedő emberi frekvenciasávot, és dinamikusan emeli ki belőle a dialógusokat, így egy kaotikus háborús jelenet kellős közepén is tisztán, artikuláltan hallod a parancsokat anélkül, hogy a magasak letépnék a fejedet. Amikor viszont a nyers destrukciónak kell dominálnia, azonnal belép a képbe a BassMX szoftveres vezérlésével megtámogatott, 6.5 literes akusztikus térbe zárt mélynyomó. A tizennyolc milliméteres, extrém nagy kilengésű meghajtó a 45 és 150 hertz közötti mélytartományban egy olyan feszes, megfogott, mégis szegycsontból érezhető basszust tol az arcodba, ami drasztikusan megnöveli a tartalomba való bevonódást. Nincs az a nyúlós, tompa, mosott döngés, ami a legolcsóbb szettek sajátja; ha egy virtuális V8-as motor felpörög a képernyőn, vagy ha egy kiélezett multis meccs közben elsütöd a nehéz mesterlövészpuskát, az ütés azonnal és kíméletlen pontossággal érkezik. A 95 decibeles maximális hangnyomás brutális erőtartalékokat rejt a fekete dobozokban, egy átlagos magyar panellakásban a feléig is alig mered majd feltolni a csúszkát, hacsak nem célod, hogy az alsó szomszéd is aktívan részt vegyen a moziélményben. A hangkép a dedikált, két darab 2.25 colos középsugárzónak köszönhetően kifejezetten széles, a fizikai szeparáció pedig érezhető és valós teret ad, ami nagyságrendekkel természetesebb a fülnek, mint a mesterségesen, szoftveresen túltolt hamis surround algoritmusok.
A tiszta és tagolt hangzás nem egy elitista luxus, hanem a játékmenet alapvető része. Ha nem hallod meg a hátad mögött az iszapban lopakodó ellenfél lépteit egy összefolyó, brümmögő basszus miatt, akkor nem a megkopott reflexeid, hanem a silány hangszóród hagyott cserben. A Poseidon R3T szerencsére nem engedi meg magának ezt a fajta akusztikai hanyagságot.
Ahogy a modern szórakoztatóelektronikai hardvereknél lenni szokott, a nyers fizikai vas megléte csak az egyenlet egyik fele, a mérleg másik serpenyőjében a szoftveres integráció és a mindennapi csatlakoztathatóság határozza meg a tartós kényelmet. Az ULTIMEA ezen a fronton egy meglepően stabil és fluid okostelefonos alkalmazással támogatja meg a rendszert, ami végleg nyugdíjazhatja a fiók mélyére az idegesítően pici, olcsó műanyag távirányítókat. Az applikációban egy tízsávos, teljesen szabadon paraméterezhető hangszínszabályzó fogad, de ha nem akarsz játékidőből perceket rabolva a frekvenciagörbékkel zsonglőrködni, a készítők beleraktak egy százhuszonegy darabos előre beállított EQ-mátrixot is. Bár ez a szám leírva elsőre indokolatlanul soknak, már-már komikus túlzásnak hathat, a szinte sebészi finomhangolási lehetőségek valójában nagyon is hálásak tudnak lenni, amikor elektronikus zenék, kompetitív shooterek, podcastek vagy éppen sötét atmoszférájú drámák között váltogatsz a kanapén. A csatlakozási opciók terén a hátoldalon ott mosolyog a ma már megkerülhetetlen standardnak számító HDMI ARC/eARC port, így a soundbar automatikusan kel életre és némul el a kijelződdel együtt, a hangerőt pedig felesleges extra mozdulatok nélkül, a tévé saját távirányítójával is kényelmesen tudod szabályozni. A hab a tortán az új generációs Bluetooth 6.0 technológia jelenléte, ami nagyságrendekkel fürgébb párosítást, stabilabb sávszélességet és észrevehetetlen, alacsony késleltetést biztosít; a telefonról ráeresztett Spotify listák vagy a YouTube videók hangja azonnal, idegesítő szinkroncsúszás nélkül robban be a szobába. Külön apró, de annál fontosabb figyelmesség az OTA (Over-The-Air) frissítések rendszerszintű támogatása, aminek hála a dsp algoritmusok és a hangprofilok folyamatosan finomodhatnak az idő múlásával. Összességében a Poseidon R3T nem árul zsákbamacskát: ez egy funkcionálisan kikezdhetetlen, acélosan feszes basszusokkal és okos dialógus-kiemeléssel rendelkező hangrendszer, ami okosan, kábelrengeteg nélkül teszi helyre a tévéd gyengélkedő gyári hangszóróit.
Galéria
