Ritka az a monitor, aminél az első specifikációs sor után nem az a kérdés, hogy „jó, de mire elég?”, hanem az, hogy „ezt ugyan ki merte ennyire túltolni?”
TITAN ARMY P275MV Plus
ez már nem simán gamer monitor, hanem egy egész fegyvertár az asztalon
Ritka az a monitor, ami ennyi fronton akar nyerni, és még ritkább, amelyiknél ez nem érződik üres hivalkodásnak.
- kivételesen sokoldalú kettős üzemmód 4K@160Hz és FHD@320Hz között
- Mini LED háttérvilágítás 1152 zónával
- valóban komolyan vehető HDR1000
- erős színtér és jó színpontosság
- gazdag csatlakozókínálat USB-C-vel
- jól állítható ergonomikus állvány
- rengeteg használható játékos és produktivitási extra.
- a rengeteg funkció elsőre túl sok lehet
- a tipikus natív kontraszt IPS-szinten marad, a Mini LED ellenére is oda kell figyelni a helyi fényerőszabályozás viselkedésére
- a 4K@160Hz vagy FHD@320Hz kihasználásához már nem elég egy félvállról vett gép.
Ritka az a monitor, aminél az első specifikációs sor után nem az a kérdés, hogy „jó, de mire elég?”, hanem az, hogy „ezt ugyan ki merte ennyire túltolni?”
Bevezető
A TITAN ARMY P275MV Plus pontosan az a kijelző, aminél az ember egy pillanatra gyanút fog, hogy valaki a terméktervezés közben egyszerűen nem volt hajlandó kompromisszumot kötni. 4K és 160 Hz, vagy ha épp úgy tartja kedve, Full HD és 320 Hz. Mini LED háttérvilágítás, HDR1000, gyors IPS panel, FreeSync, egy rakás intelligens játékmód, USB-C, KVM-szerűen használható többforrásos működés, állítható állvány, RGB fények, hangszórók. Ez már nem az a kategória, ahol egy-egy funkcióval próbálják eladni a monitort. Itt az egész csomag akar nagyot mondani.
És a helyzet az, hogy első ránézésre van is mire fel.
A panel, ami nem fél megmutatni, mire képes
A P275MV Plus lelke egy 27 hüvelykes Fast IPS panel, de a történet igazán ott kezd érdekes lenni, hogy erre ráültettek egy Mini LED háttérvilágítást 1152 helyi fényerőszabályozási zónával. Ez papíron már önmagában is komoly állítás, mert a Mini LED nem az a technológia, amit csak úgy odadobnak dísznek. Ha jól van megcsinálva, akkor látványos kontrasztot, sokkal feszesebb HDR-t és jobb sötét jeleneti részletességet ad. Ha rosszul, akkor meg jön a halo, a furcsa fényudvar és az „inkább kapcsoljuk ki” érzés.
Itt viszont a gyártó nagyon egyértelműen arra ment rá, hogy ez a panel ne csak fényesebb legyen, hanem okosabban is viselkedjen. A saját DyDs technológiájuk pont ezt próbálja kifacsarni a hardverből: dinamikus tisztaság, gyorsabb vizuális reakció, jobb láthatóság a sötét részeken. Magyarra lefordítva: ne csak szép legyen a kép, hanem játék közben is legyen haszna annak, hogy nem egy egyszerű, lapos háttérvilágítást nézel.
Ez az a fajta monitor, ami nem csak megjeleníti a képet, hanem láthatóan dolgozik rajta, hogy az ütősebb legyen.
Két monitor egy házban – csak épp ugyanaz a panel
A P275MV Plus egyik legnagyobb trükkje a kettős felbontási mód. Ez az a pont, ahol tényleg felkapom a fejem, mert itt nem csak arról van szó, hogy „nagy felbontás, magas képfrissítés”, hanem arról, hogy egy gombnyomással két teljesen más karakterű monitort kapsz.
Az egyik oldalon ott a 3840×2160 @ 160 Hz, ami mai szemmel nézve már bőven a prémium kategória. Ez a mód azoknak szól, akik szeretik, ha a játék nem csak gyors, hanem látványos is, ha a részleteknek súlya van, ha egy nyílt világban nem mosódik össze a háttér egy nagy pacává. Egy jó 4K-s kép 27 hüvelyken elképesztően éles tud lenni, és itt a 163 PPI pixelsűrűség tényleg azt az érzést adja, hogy minden a helyén van.
A másik oldalon pedig ott a 1920×1080 @ 320 Hz, ami már az a mezőny, ahol az e-sportos reflexeknek tapsol a panel. Itt nincs romantikázás a látvánnyal: a cél a sebesség, az azonnali visszajelzés, a minimális mozgáselmosódás. És ezt szeretem benne a legjobban: nem akarja elhitetni, hogy ugyanazzal az élménnyel játszol mindkét módban. Ellenkezőleg. Azt mondja, válassz helyzethez illően.
Ez így már nem parasztvakítás, hanem ténylegesen jól használható rugalmasság.
HDR1000 – amikor a „HDR támogatás” végre nem csak dísz a dobozon
A monitorspecifikációk egyik legfárasztóbb pontja manapság a HDR. Mert igen, sok kijelzőn ott van a HDR felirat, csak épp a valóságban az egészből annyi látszik, hogy kicsit máshogy fakó. A P275MV Plus itt szerencsére komolyabban veszi a dolgot, mert HDR1000 tanúsítást kapott, és a gyári adatok szerint 1000 nit csúcsfényerőre képes, sőt a marketinganyag még 1200 nit körüli csúcsot is emleget.
Ez azért már az a szint, ahol a HDR-nek nem csak neve van, hanem karaktere is. A világos részek tényleg világítanak, a sötétekben pedig nem tűnnek el automatikusan a részletek. Főleg a Mini LED-es háttérvilágítással együtt ez az a kombináció, ami filmeknél, 3A játékoknál vagy bármilyen látványcentrikus tartalomnál tényleg oda tud csapni.
Nem az a fajta HDR, aminél öt perc után visszakapcsolsz SDR-re, mert legalább az kiszámítható.
Színek – nem csak játékra, hanem munkára is van benne kraft
A TITAN ARMY itt nem elégedett meg annyival, hogy „színes legyen a kép”. A panel 1,07 milliárd színt kezel, 8 bit + FRC megoldással, és a gyári kalibráció szerint ΔE<2 színpontosságot céloz. Lefedettségben sem szégyenlős: 99% sRGB, 96% DCI-P3, 98% Adobe RGB – ez már nem a „jó lesz otthonra” kategória, hanem az a tartomány, ahol tartalomkészítésre, fotóra, videóra is lehet értelmesen gondolni.
Nyilván nem egy referencia stúdiómonitorról beszélünk, és nem is annak készült. De pont ez benne a szép: ha valaki játszani akar rajta, filmet nézni, mellette szerkeszteni, vágni, tervezni, akkor nem fogja azt érezni, hogy valamelyik szerepre kényszerből alkalmas csak.
DyDs – a TITAN ARMY saját trükkje, ami nem csak jól hangzik
A gyártók imádják elnevezni a saját technológiáikat, és ezek fele általában valami szellemes rövidítés mögé rejtett marketingköd. A DyDs esetében viszont legalább sejteni lehet, mire megy ki a játék.
A két külön forgatókönyv, DyDs/ULL és DyDs/LD, nagyon tisztán leírja a filozófiát. Az egyik az FPS-játékosoknak szól: kevesebb mozgáselmosódás, kisebb késleltetésérzet, jobb célkövetés. A másik a látványosabb, sötétebb jelenetekre optimalizál: finomabb fényerőgörbe, részletesebb árnyékok, jobb szeparáció a sötét tónusok között.
Ez nekem kifejezetten tetszik, mert nem azt próbálja eladni, hogy van „egy varázsmód mindenre”, hanem azt, hogy más típusú játék más típusú képfeldolgozást kíván. Ez meg végre egy felnőtt gondolat.
Játékos extrák – a szokásos sallangokon túl
Persze itt vannak a klasszikus gamer funkciók is: FreeSync / Adaptive Sync, különféle FPS/RTS/MOBA módok, célkereszt, frissítési frekvencia kijelzés, stopper, játékidőzítő, Eagle Eye Zoom, árnyékkiemelés, éjjellátó mód, dinamikus OD, Game Plus. Ez papíron rettentő soknak tűnik, és valljuk be, ezek között mindig akad pár olyan, amit az ember egyszer kipróbál, aztán soha többé nem kapcsol vissza.
De az a jó, hogy itt a mennyiség mögött tényleg van rendszer. A monitor 15 intelligens forgatókönyv módot kínál, és ezek között nem csak játékos presetek vannak, hanem film, olvasás, szemkímélő, Mac nézet, sRGB, AdobeRGB, DCI-P3 módok is. Ez már inkább egy svájci bicska, mint egy sima gamer kijelző.
Csatlakozók – végre nem spórolták le a lényeget
Egy ilyen monitoron különösen fájó lenne, ha a gyártó a csatlakozóknál kezdene el fillért reszelni. Szerencsére itt erről nincs szó. Kapunk:
- 2× HDMI 2.1
- 1× DP 1.4
- 1× USB-C 65 W
- 2× USB-A
- 1× USB-B
- 1× audio kimenet
Ez bőven elég ahhoz, hogy PC, konzol, laptop és perifériák együtt éljenek rajta. A 65 wattos Type-C különösen jó pont, mert egy modern notebookkal nagyon kényelmes egykábeles megoldást adhat. Nem kell bohóckodni külön töltőkkel, ha a géped belefér ebbe a keretbe.
A PIP és PBP módok szintén hasznosak, mert tényleg értelmesen használható többforrásos működést adnak. Munka közben ez simán lehet áldás, de még játék mellett is jól jöhet, ha az ember szeret kicsit túlkomplikálni mindent, ahogy azt kell.
Ergonomia – szerencsére nem egy kőbe öntött kirakatdarab
A P275MV Plus nem csak jól néz ki az asztalon, hanem rendesen állítható is:
- -5° és +20° közötti döntés
- ±25° forgatás
- 90° pivot
- 120 mm magasságállítás
- 100×100 VESA
Ez a pont mindig sokkal fontosabb, mint elsőre tűnik. Egy monitorral napi órákat töltesz, nem tíz perceket. Ha nem tudod normálisan beállítani, akkor hiába minden panelvarázslat, előbb-utóbb a nyakad és a hátad fogja elmondani a véleményét.
Hang, fény, hangulat
A beépített kétcsatornás hangszóró nyilván nem fog leváltani egy komolyabb hangrendszert vagy normális fejhallgatót, de jó, hogy van. Egy monitorba szerelt hangszórónál én már annak is örülök, ha nem bántó, és ha vészhelyzetben nem kell rögtön külön megoldáshoz nyúlni.
Az RGB hangulatvilágítás viszont az a pont, amin mindenki eldöntheti, mennyire akar cyberkocsma-hangulatot az asztalára. Nekem ez inkább kedves plusz, mint valódi érv, de legalább nem próbálják úgy eladni, mintha ettől pontosabban headshotolnál.
Összegzés
A TITAN ARMY P275MV Plus nem egyszerűen egy erős gamer monitor. Ez egy látványosan túlfegyverzett, több szerepre szánt csúcskijelző, ami megpróbálja egyszerre kiszolgálni a 4K-s látványhajhászt, a 320 Hz-re éhes kompetitív játékost és azt a felhasználót is, aki munka közben sem akar egy középszerű panelt bámulni.
Ami igazán érdekes benne, az nem egy-egy külön adat, hanem az, hogy ezek a dolgok egy ponton összeállnak karakterré. A Mini LED háttérvilágítás, a kettős üzemmód, a HDR1000, a gyors panel, a színtér, a normális csatlakozók és az ergonomikus állvány együtt már nem csak hangos specifikációs lista, hanem egy olyan csomag, aminek súlya van.
Nem olcsó játékszernek tűnik, hanem annak a monitornak, amit valaki tényleg használni akar – sokféleképpen, sok órán át, kompromisszumok helyett lehetőségekkel.