SOUNARC R1

A kazettás magnóktól a kék túlélőfelszerelésig

Emlékszem, a kilencvenes évek végén, amikor a hordozható zenehallgatás csúcsát még a vállunkon cipelt, brutális méretű kazettás magnók és a folyamatosan ugráló, karcos CD-lejátszók jelentették. Akkoriban a zene még kemény fizikai súllyal bírt; ha komoly hangerőt akartál kivinni a kosárpályára vagy a panel elé a térre, ahhoz komoly izomzat is kellett. Ma pedig itt tartunk, hogy a futár a kezembe nyom egy alig egykilós, meglepően kompakt, hengeres dobozt, ami a specifikációs lista alapján papíron leordítja a fejemet. A SOUNARC R1 nem akar prémium divatmárkának látszani, nem próbál méregdrága, indokolatlan fémötvözetekkel operálni; ez egy végtelenül őszinte, masszív műanyagba és durva szövetbe csomagolt kék színű túlélőfelszerelés. Amikor először kivettem a dobozból, a beépített hordozózsinór és a robusztus, kellemes tapintású burkolat azonnal világossá tette: ezt a cuccot arra tervezték, hogy vidd magaddal, dobd be a hátizsákba, és ne remegj minden apró karcolásnál. Olyan ez a hangszóró az audioeszközök között, mint egy jóféle, megbízható ütésálló kvarcóra a csuklódon: lehet, hogy nincsenek benne drága, felesleges okosfunkciók, de amikor kint vagy a terepen, pontosan tudod, hogy sosem fog cserben hagyni. És amikor megtudod, hogy ez az egész csomag milyen nevetségesen alacsony ársávban – gyakran húszezer forint alatt, kuponokkal esetenként tíz-tizenötezer körül – mozog a webáruházakban, azonnal elkezded keresni a rejtett buktatókat, mert a józan ész azt diktálja, hogy valahol kőkemény kompromisszumot kellett kötniük a mérnököknek.

Negyven wattos sztereó pofon a csendnek

De a legnagyobb, legkellemesebb pofont a szkepticizmusomnak akkor kaptam, amikor először ráküldtem a modern Bluetooth 5.3-as kapcsolaton keresztül egy combosabb, mélyekkel operáló játékzenét. A motorháztető alatt dolgozó két darab szélessávú (full-range) hangszóró összesen 40W-os sztereó kimeneti teljesítményt présel ki magából, ami egy ekkora, könnyen hordozható testből egyenesen letaglózó élmény. Nem arról van szó, hogy a SOUNARC R1 holnaptól újraírja a vájt fülű audiofil szabálykönyvet, de a hangkép meglepően kiegyensúlyozott; a basszusok kifejezetten határozottak és adnak egy nagyon kellemes, lüktető fizikai nyomást a zenének, miközben nem nyomják agyon, nem teszik mosottá a közepeket és a magasakat. Nyilván, ha teljesen maximumra, a torzítás végső határáig tolod a hangerőt, a fizika törvényei kíméletlenül utolérik az apró membránokat, de egy átlagos nappaliban vagy egy kisebb szabadtéri sütögetésnél az 50-60 százalékos hangerő is bőven elegendő ahhoz, hogy a szomszédok elkezdjenek seprűvel kopogni a radiátoron. Ami viszont a leginkább betalált nálam, az a beépített True Wireless Stereo (TWS) párosítási lehetőség: ha valami megmagyarázhatatlan oknál fogva veszel kettőt ebből a kék hengerből, egyetlen gombnyomással vezeték nélkül összekötheted őket, és egy igazi, 80W-os térhatású rendszert kapsz. Ez zseniálisan működik, ha mondjuk a laptopod mellé keresel egy rögtönzött, de brutálisan masszív hangrendszert filmezéshez vagy egy pörgősebb lövöldözős játékhoz. A Bluetooth 5.3-nak köszönhetően a kapcsolat betonstabil, a hangkésleltetés szinte észrevehetetlen, és a hagyományok kedvelőinek ott figyel a gumírozott hátlap alatt a megbízható 3,5 mm-es Aux bemenet, valamint egy TF (MicroSD) kártyaolvasó is, ha teljesen le akarsz válni a telefonodról.

Fények, vízállóság és a vadon szava

A modern tech-ipar egyik legmegosztóbb, sokszor egyenesen frusztráló húzása, amikor mindent, de tényleg mindent telepakolnak RGB LED-ekkel. A Sounarc mérnökei sem tudtak ellenállni az olcsó kísértésnek, és a hangszóró végeire rápattintottak egy dinamikus, a zene ritmusára pulzáló fényrendszert.

Őszintén megmondva, én általában az első adandó alkalommal szoktam kikapcsolni ezeket a felesleges, értékes akkumulátoridőt rabló funkciókat, de valahol egy sötétedés utáni teraszos sörözésnél azért van egy vitathatatlan, kissé bazári, de mégis szórakoztató bája annak, ahogy a mélynyomók körül táncolnak a színek. Viszont ami a színes fényeknél nagyságrendekkel fontosabb fegyvertény, az az IPX6-os vízállósági minősítés. Ez nem azt jelenti, hogy viheted magaddal búvárkodni a tengerbe, de egy masszív, váratlan nyári zápor, egy véletlenül ráömlő pohár sör, vagy a medence partjáról felcsapódó víz konkrétan meg sem kottyan a zárt burkolatnak. Amikor az ember kint van a terepen, egy fülledt fesztiválon vagy egy erdei kempingezésen, ez a fajta lelki nyugalom, hogy nem kell hisztérikusan, pokrócokkal takargatni az elektronikát az első csepp esőnél, minden pénzt megér. A masszív, beépített hordozózsinór pedig tökéletesen és egyszerűen funkcionál; egyetlen laza mozdulattal felakaszthatod egy faágra vagy a túrahátizsákod oldalára, és a zenéd szó szerint követ téged mindenhová, mint valami láthatatlan bárd a saját személyes, valós életbeli RPG-kalandodban. Ez a hangfal pontosan tudja, hogy hova pozicionálták a piacon, és egyetlen percig sem akarja letagadni a terepes, kissé nyers, de annál strapabíróbb mivoltát.

Az akkumulátor és a kémia kíméletlen törvényei

Akkor hol van a kutya elásva? – kérdezhetnéd teljesen jogosan, hiszen egy ennyire olcsó, hangos és még vízálló hangszórónál valahol kőkeményen spórolni kell. A válasz egyértelműen a töltési időben és a nyers energiamenedzsmentben keresendő. A SOUNARC R1 belsejébe egy tisztességes, 3,7 V-os, 4000 mAh kapacitású lítium akkumulátort zsúfoltak be a tervezők. A gyártó által hatalmas büszkeséggel hirdetett 15 órás maximális lejátszási idő teljesen valós, de van egy apróbetűs trükk: ezt az egészen impresszív számot a kíméletes, 50 százalékos hangerőn és szigorúan kikapcsolt RGB világítás mellett képes csak szállítani. Ha elkezded komolyabban csapatni a zenét, feltekered a kakaót 80 százalék környékére, és még a fények is vadul pulzálnak a masszív basszusra, ez az üzemidő kíméletlenül lecsökken, ami egy hosszabb, hajnalba nyúló házibulit már nem feltétlenül fog egyetlen szusszal, töltő nélkül végigcsinálni. A másik, határozottan frusztráló kompromisszum pedig maga a töltési folyamat. Bár a modern Type-C csatlakozó szerencsére jelen van, a gép csak egy meglehetősen elavult, lassú, 5V/1A-es (vagyis 5 wattos) bemenetet támogat. Ennek egyenes, kikerülhetetlen fizikai következménye az, hogy ha a hangszóró teljesen lemerül, a fali adapterre dugva egy kőkemény, közel 6 órás várakozási idővel kell számolnod, mire a telep újra eléri a száz százalékot. Ez a mai, villámgyors gyorstöltésekhez szokott, türelmetlen technológiai világunkban határozottan egy örökkévalóságnak tűnik. De őszintén megmondva? Ha ezt a kisebb nyűgöt képes vagy lenyelni, és egyszerűen csak megszokod, hogy minden nagyobb buli után éjszakára bedugva hagyod az asztalon, akkor egy olyan elképesztően sokoldalú, nyers erővel bíró zenei társat kapsz, ami minden egyes elköltött forintot kétszeresen is megszolgál a hétköznapokban.