Tronsmart Halo 100

A kerti sütögetések és a teraszos sörözések íratlan szabálya, hogy a zene minősége egyenes arányban áll a hangulat fokozódásával, viszont fordítottan arányos azzal, amennyire a környéken lakók kedvelni fognak másnap. Valamikor a kilencvenes évek végén még hátfájdító boomboxokat meg kazettás magnókat cipeltünk ki a zöldbe, és fél marék góliátelem kellett ahhoz, hogy legalább az első tíz számot végig tudjuk tolni torzítás nélkül. Manapság viszont egy közel háromkilós, fekete műanyag doboz is elég ahhoz, hogy instant fesztivált varázsolj a panel erkélyére vagy a telekre. A Tronsmart Halo 100 pontosan ez a kategória: nem kér elnézést a létezéséért, nem akar úgy tenni, mintha a bécsi filharmonikusok finomságát hozná el neked, csupán egyetlen célt szolgál: kíméletlenül és hangosan, de mégis élvezhetően szórakoztatni. Nem a kifinomult, bőrkanapén hátradőlős, konyakos poharat forgatós audiofil elitnek készült, hanem annak a társaságnak, amelyik hajnal kettőkor már a harmadik rekesz sört bontja meg, miközben a klasszikus rock vagy az elektronikus ütemek üvöltenek. Lássuk, mit tud ez a hatvan wattos, diszkófényekben úszó energiabomba a valóságban, ha letesszük az asztalra.

A forma, amivel simán leüthetnél egy medvét is

A maga 2,72 kilójával és vaskos kialakításával a Halo 100 egyáltalán nem a légiesen könnyű, karabinerrel hátizsákra dobós kategória, sokkal inkább egy masszív, tiszteletet parancsoló jószág. Ezt a súlyt csak az menti meg a kényelmetlenségtől, hogy kapott egy rendkívül stabil, erős és jó fogású hordozófogantyút a tetején. Az anyaghasználatnál a vastag, matt fekete műanyagok dominálnak, az előlapot pedig egy elpusztíthatatlannak tűnő fém rács borítja, amely mögött ott lapul a hangszórók arzenálja. Első ránézésre is süt róla a kíméletlen strapabírás, amit az IPX6-os vízállósági szabvány csak tovább erősít. Ezzel a besorolással nem kell pánikrohamot kapnod, ha valaki véletlenül ráborítja a hosszúlépést az asztalon, vagy ha elkap titeket egy hirtelen jött nyári zápor. A medencés bulikat nevetve túléli, csak arra kell figyelni, hogy a mélyvízbe ne dobja be senki.

A modern kütyük rákfenéje, hogy mindent indokolatlan RGB fényekkel akarnak ránk sózni. Általában az első dolgom ezeket a vásári effekteket kikapcsolni, de itt valahogy mégis működik a kémia, és ad a hangulathoz.

A membránok körüli LED-es világítás kifejezetten jól néz ki, amint lemegy a nap. Öt különböző mód közül választhatunk a vezérlőpanelen, és bár némelyik csak lassan, atmoszferikusan pulzál, a zene ritmusára agresszívan ugráló fények tényleg dobnak egy hatalmasat a parti hangulatán. Természetesen a Tronsmart applikációján keresztül okostelefonról is finomhangolhatjuk az effekteket, de egy sörrel a kézben valahogy sokkal adekvátabb a gumírozott, strapabíró fizikai gombokat nyomkodni a doboz tetején. A dizájn összességében funkcionális, egy kicsit talán ipari beütésű, de pont ez a nyers őszinteség az, ami miatt egy pillanatig sem érezzük úgy, hogy túlzottan óvnunk kéne a külvilág behatásaitól.

Hatvan wattnyi nyers erő, ami meglepően okosan szól

Ha megnézzük a papírformát, egy komoly, háromutas hangrendszerrel van dolgunk: a legfelső szekcióban egy magassugárzó, középen két dedikált középsugárzó, legalul pedig egy tekintélyes méretű woofer kapott helyet, amit a hátoldalon egy méretes passzív radiátor egészít ki a testesebb, levegősebb basszusokért. Mit is jelent ez a harctéren? Azt, hogy a Halo 100 szinte ijesztően hangos tud lenni. Nyílt terepen, egy nagyobb udvart is játszi könnyedséggel betölt, egy átlagos méretű nappaliban pedig a hangerőt félig feltekerve már rezegnek a poharak a szekrényben. A basszusok kifejezetten húsosak, megütik a gyomrod, ami a modernebb, elektronikus ütemeknél vagy egy koszosabb hip-hop alapnál elképesztő előnyt jelent.

Ami viszont igazán meglepett a tesztelés alatt, hogy a maximális, száztépő hangerő közelében sem kezd el kásásodni vagy torzítani az audió. A Tronsmart saját, SoundPulse névre keresztelt technológiája itt nem csupán egy jól hangzó, üres marketingfrázis; a gomb megnyomásával ténylegesen kiszélesedik a hangtér, a mélyek még feszesebbé válnak, és valahogy sokkal élettel telibb lesz az egész zenei élmény. Persze, ha nagyon szigorúan audiofil füllel közelítünk hozzá, hamar észrevesszük, hogy a finomabb, akusztikus középtartományok – különösen a komplexebb énekhangok – hajlamosak egy lépéssel hátrébb lépni a tolakodó basszusok árnyékában. Illetve érdemes megemlíteni egy apró tervezési sajátosságot is: nagyon alacsony, esti suttogó hangerőnél hallható egy minimális statikus sistergés. Ez a doboz egyszerűen nem az elalvás előtti meditációs zenékhez lett kitalálva, ennek lételeme, hogy hangosan hajtsák. Bár a Bluetooth kapcsolat stabil, kissé fájó pont, hogy csak az alap SBC kodeket kapjuk. Ugyanakkor óriási tisztelet jár a mérnököknek, amiért a hátlapi gumifedél alá belezsúfoltak egy Aux bemenetet, egy hagyományos USB portot pendrive-oknak, sőt, még egy microSD kártyaolvasót is. Egy régi vágású gamernek, aki még MP3-akkal is zsonglőrködik, ez a fajta retro rugalmasság felbecsülhetetlen értékű.

A végtelennek tűnő buli ára

A gyártó büszkén hirdeti a specifikációk között, hogy a brutális, 12000 mAh kapacitású akkumulátor akár 18 órányi folyamatos lejátszási időt is képes kipréselni magából. Maradjunk az őszinteség talaján: ez egy sterilen mért, laboratóriumi adat, kikapcsolt fényekkel és nagyon visszafogott hangerővel. A való világban, ahol a LED-ek pulzálnak, a hangerő pedig legalább a 60-70 százalékos tartományban táncol, ez az érték sokkal reálisabban valahol 10 és 12 óra környékén fog megállni. Őszintén szólva, ez a masszív tempó még mindig bőven elegendő egy kora délután induló, másnap hajnalba nyúló tivornyához, szóval a kapacitás miatt senkinek nem kell majd az óráját lesnie.

A rendszer valódi Achilles-sarka a töltés folyamatánál mutatkozik meg: a modern Type-C csatlakozó ellenére megközelítőleg 5,5 órára van szükség ahhoz, hogy a teljesen lemerült telepet maximálisra töltsük. Ezt a csiga lassúságú tempót meglehetősen nehéz lenyelni a mai gyorstöltős eszközökhöz szokott világunkban, így erősen ajánlott a bulit megelőző éjszaka fixen rácsatlakoztatni a hálózatra az eszközt. Pozitívum viszont, hogy a méretes telep miatt a hangszóró egyfajta powerbankként is funkcionál; ha a telefonod a zene streamelése közben feladná a harcot, csak rádugod a kábelt, és máris pumpálja bele az áramot. Mindent egybevetve a Halo 100 egy hihetetlenül őszinte, szórakoztató és tisztességesen összerakott fesztiválgép. Nem akar többnek látszani, mint ami: egy kíméletlenül hangos, vastag basszusokkal és vagány vizualitással operáló zenei fegyver. Ha egy olyan megbízható társat keresel, amit kitehetsz a fűbe, és nem kell féltened, miközben letépi a hajad a hangerejével, ez a doboz nem fog cserben hagyni. Két példányt sztereóba kötve pedig gyakorlatilag egy kisebb klubot is el tudnál indítani vele.

Galéria