Liectroux YW610

Az első húsz perc után nem az volt a kérdés bennem, hogy megtisztítja-e az ablakot, hanem az, hogy miért vártam eddig azzal, hogy legalább a legunalmasabb, legfárasztóbb részét kiszervezzem egy gépnek. :

Első benyomás: ez nem csodagép, hanem egy nagyon célzottan kitalált szerszám

A Liectroux YW610 tipikusan az a kütyü, amit első ránézésre könnyű félreérteni. Ha valaki azt várja tőle, hogy egyetlen körrel olyan üveget csinál, mintha most szerelték volna be a lakásba, akkor gyorsan kijózanodik. Ez a gép nem a fizika törvényeinek megalázására készült, hanem arra, hogy a mindennapi ablakpucolás nyűgét, monotóniáját és hátfájással járó bohóckodását csökkentse. A hivatalos anyagok és a használati leírások szerint 2800 Pa szívóerővel dolgozik, két forgó tisztítókoronggal, három tisztítási móddal, egy 30 milliliteres víztartállyal és 20 perces áramszünet elleni tartalék táppal, vagyis már papíron is látszik, hogy itt nem valami játékbolt alsó polcáról leakasztott csodamasináról van szó, hanem egy nagyon konkrét feladatra kihegyezett eszközről. A weben fellelhető anyagokból az is elég gyorsan lejön, hogy a YW610 körül több a termékbemutató, a kézikönyv és a boltoldal, mint a mély, laborprecizitású független teszt, ami nekem két dolgot mond egyszerre. Egyrészt ez nem az a termék, amit a techvilág ünnepi fanfárokkal fogadott, másrészt viszont pont ezért nem is próbál többet mutatni, mint amit tud. Én ezt kifejezetten szeretem. Kicsit olyan, mint a régi ezermester magazinok világa: nem a hype a fontos, hanem hogy amikor odateszed az üvegre, akkor tegye a dolgát rendesen. És az első használatnál pont ez volt az érzésem. Felraktam az ablakra, meghallottam azt a tipikus, kicsit porszívós, kicsit ventilátoros hangot, és rögtön megjött az a fura bizalmatlanság, ami minden ilyen eszköznél jelentkezik: jó, persze, most még tartja magát, de tényleg végigmegy majd normálisan, vagy öt perc múlva ugyanott fogok állni létrával, csak közben még egy robotot is le kell majd menteni? A jó hír az, hogy a gép már az első percekben megadja azt az alapbizalmat, amit egy ilyen kategóriánál muszáj megszereznie. A szívás stabilnak érződik, a mozgás nem kapkodós, és az egész szerkezetből az jön le, hogy nem rohan, hanem dolgozik. Ez fontos különbség. Nem látványoskodik, hanem módszeresen végig akar menni a felületen. És nekem már ettől is sokkal komolyabbnak hatott, mint azok a háztartási kütyük, amelyek elsőre csak jól mutatnak a reklámvideóban. :

A Liectroux YW610-nél az első nagy felismerésem az volt, hogy nem helyettem gondolkodik, hanem helyettem végzi el azt a részt, amit én már régen unok.

Tisztítási élmény: a két tárcsa nem marketinges parasztvakítás, hanem a karakter része

A YW610 egyik legfontosabb sajátossága a kétkorongos felépítés. Ezt a gyártó mindenhol nagyon hangsúlyozza, és őszintén szólva ebben kivételesen nem is érzem a szokásos marketinges túltolást. A két forgó korong ugyanis tényleg másfajta mozgást ad, mint azoknál a modelleknél, amelyek inkább egyenes vonalú, sikló jelleggel mennek végig az üvegen. Itt van egy folyamatos csavaró, forgó, mikroszinten dörzsölő jelleg a működésben, ami sokkal közelebb áll ahhoz az érzéshez, ahogy kézzel is törölnéd az ablakot, csak persze jóval gépiesebb ritmusban és hidegebb precizitással. A hivatalos leírás 70 fordulat/perc körüli működésről beszél, és a demóanyagok meg a felhasználói videók alapján is ez a mozgásforma adja a gép karakterét: nem söpör, hanem körkörösen dolgozik, és ez a finom por, ujjlenyomat, vékony vízfilm és általános, hétköznapi ablakmocsok esetében kifejezetten hasznos. Ahol sok robotablaktisztító elvérzik, az az, amikor a porból és a vékony nedvességből inkább maszatot csinál, mintsem tisztaságot. A YW610 egyetlen vízpermetes rendszere persze nem csodafegyver, de az a 15 mikron körüli finom porlasztás és a korongos mozgás együtt legalább ad esélyt arra, hogy a kosz ne csak arrébb legyen tologatva, hanem ténylegesen oldódjon és felszedődjön. Az első komolyabb menetnél nálam ez ott jött ki, amikor egy már régebben port látott, de nem tragikusan elhanyagolt üvegfelületen engedtem dolgozni. Az eredmény nem az volt, hogy egyszerre reklámfilm-minőségű kristályablakot kaptam, hanem az, hogy a felület láthatóan rendezettebb, frissebb, egyenletesebb lett, és ami még fontosabb, én közben nem létrán egyensúlyozva próbáltam ugyanazt megcsinálni. Ez szerintem sokkal őszintébb mérce. A YW610 akkor működik jól, ha úgy állsz hozzá, mint egy karbantartó robothoz, nem mint egy egyszeri nagytakarítási messiáshoz. Ha rendszeresen használod, vagy legalább nem hagyod odáig jutni a helyzetet, hogy az ablak már inkább geológiai rétegtan legyen, akkor a két tárcsás kialakítás szépen megmutatja, miért van értelme. A lebegő port, a hétköznapi koszt, a vékony vízfoltokat tényleg kulturáltan kezeli, és az egészben van egy furcsa, gépies megnyugtatás. Mint amikor egy régi konzolos játék grindját valami jól működő rutin veszi át: nem lesz belőle művészet, de legalább nem őrülsz bele. :

Vízpermet és tartály: ez itt nem egy locsolórendszer, hanem nagyon takarékos segítség

A 30 milliliteres víztartály a specifikációs lapon elsőre inkább tűnik valami szerény kompromisszumnak, mint komoly érvnek, de a valóságban ennél azért árnyaltabb a kép. A YW610 nem úgy gondolkodik a vízről, mint egy hagyományos ablakmosó, ahol bőven mehet az anyag, aztán majd lehúzzuk. Itt a lényeg a finom porlasztás, az enyhe nedvesítés és az, hogy a két korong munkájához kapj egy minimális oldóhatást. A hivatalos leírások szerint a tartály nagyjából 10–20 négyzetméternyi felületre elég, ami persze megint csak ideális körülményektől függ, de a kategóriához képest nem hangzik irreálisnak. Én ezt a részt úgy fogtam fel, mint egyfajta „rásegítést”, nem pedig teljes értékű nedves tisztítási rendszert. És szerintem itt van a helyén kezelve a dolog. A vízpermet nem arra való, hogy egy madárszarakkal, pollennel, ráégett városi retkekkel és hónapok óta odaszáradt esőnyomokkal teli felületet hirtelen megváltson, hanem arra, hogy a normál, napi-életi koszt oldja és megkönnyítse a robot dolgát. Ez pont az a szerep, amit egy ilyen gépnél el tudok fogadni. Nem akar locsolókocsi lenni, csak egy kicsit leveszi a száraz törlés élét. A kézikönyvek és boltoldalak arra is utalnak, hogy üvegtisztító folyadék használata bizonyos esetekben segíthet, csak ezt nem minden csomag tartalmazza, és nyilván a túl agresszív, habos vagy nem megfelelő szer itt többet árthat, mint használ. Nekem a vízpermetes működésben az tetszett a legjobban, hogy nem csinál túl nagy felhajtást maga körül. Nem folyik, nem köpköd össze mindent, inkább finoman dolgozik. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy aki drámai, egy menetben mindent lemosó hatást keres, annak ez kevés lesz. De ha megérted, hogy itt a víz csak támogatás, nem főszereplő, akkor már sokkal könnyebb a helyén kezelni az egészet. És valahol ezt érzem a YW610 egész filozófiájának: nem helyettesít minden kézi munkát, csak kiveszi a legfárasztóbb, legmonotonabb részt. Nekem ez pont elég volt ahhoz, hogy komolyan vegyem. :

A YW610 vízpermete nem látványos, hanem okosan visszafogott, és pont ezért nem érzi magát olcsó cirkusznak.

Navigáció és tisztítási módok: butának nem buta, de azért nem is űrtechnika

A Liectroux YW610-et több helyen „AI routing” szöveggel tolják, amitől reflexből mindig kicsit megfájdul a fejem, mert ma már nagyjából mindenre ráírják az AI-t, amiben több van két kapcsolónál. A valóság itt is sokkal prózaibb, és szerintem jobban is áll neki. A gép három tisztítási módot kínál, infrás távirányítóval irányítható, és a határérzékelése automatikus, vagyis az alap navigációja arra épül, hogy felismerje a kereteket, széleket, és a saját algoritmusa szerint fedje le a felületet. Ez nem Tesla-szintű jövővízió, hanem teljesen korrekt, jól használható háztartási automatika. Nekem a működés közben az tetszett, hogy a robot nem viselkedik pánikszerűen. Nem az történik, hogy minden akadály vagy él után össze-vissza kezd random bolyongani, hanem inkább egyfajta határozott, előre megírt logika szerint dolgozik. A felhasználói videók, a kézikönyv és a termékoldalak alapján is az látszik, hogy a YW610 nagyjából azt a kategóriát képviseli, ahol a gép már elég okos ahhoz, hogy ne kelljen folyamatosan kézzel menteni, de még nem akarja elhitetni magáról, hogy emberi észjárással gondolkodik. Nekem ez így tetszik. A távirányító old school megoldásnak hat egy appos világban, de valahol mégis passzol ehhez a termékhez. Nem kell hozzá regisztrálni, nem kell Bluetooth-zsonglőrködés, nem kell felhőbe kötni a fél lakást. Fogod a távirányítót, elindítod, módot váltasz, szükség esetén korrigálsz. Van ebben valami régimódi egyszerűség, amit meglepően üdítőnek találtam. A YW610 nem az az eszköz, ami azzal akar villogni, hogy hány menüpontja van a mobilappban. Inkább az a fajta masina, ami arra koncentrál, hogy amikor felrakod az ablakra, végigmenjen rajta normálisan. És ez a gyakorlatban többet ér, mint bármilyen okoskodás. Az ultravékony, 9,3 centis test külön jó pont, mert ez segít abban, hogy a robot ne legyen túl ormótlan, és viszonylag kulturáltan férjen el a felületen, még ha nyilván nem is csúszik be minden elképzelhető zugba. A saját karaktere itt is következetes: nem akar többnek látszani egy jól működő, egyszerűen kezelhető ablakos robotnál. És ezt én ebben a kategóriában sokkal többre tartom, mint az erőltetett futurizmust. :

Biztonság: ezen a ponton nem engedhet magának hülyeséget, és szerencsére nem is teszi

Egy ablaktisztító robotnál a biztonság nem olyan mellékes extrafunkció, amit jófejségből kipipál a gyártó a doboz hátulján. Ez a létezésének a feltétele. Ha ebben bizonytalan lennék, az egész kategóriát elengedném. A YW610 szerencsére ezen a fronton viszonylag komolyan veszi magát. A hivatalos leírások és a kézikönyvek szerint 2800 Pa szívóerővel tapad a felületre, UPS-es áramszünetvédelmet kapott, amely áramkimaradás után még körülbelül 20 percig képes tartani a működést vagy legalább a tapadást, és mellé jár biztonsági kötél is, amely vészhelyzetben megtartja az eszközt. A keresések alapján még olyan adat is előkerül, hogy a függőleges tapadási erő 8500 gramm körüli, amit persze nem fogok laborban ellenőrizni, de az biztos, hogy a tapadás működés közben megnyugtatóan stabilnak érződik. Ez az a része a YW610-nek, ahol tényleg nem viccelhet. Ha bizonytalanul csúszkálna, ha érezhető lenne a lebegés vagy a rángatózó kapaszkodás, rögtön el is veszítené a teljes értelmét. Nekem szerencsére nem ezt adta. Inkább azt, hogy meg lehet benne bízni annyira, amennyire egy ilyen kategóriában szükséges. A 20 perces tartalékidő különösen fontos, mert ez az a fajta részlet, amit az ember addig hajlamos legyintve kezelni, amíg nem jut eszébe, hogy egy külső üvegfelületen dolgozó készülékről van szó. Áramszünetnél nincs kedvem azonnali akrobatamutatványba kezdeni csak azért, mert a robot minden előjel nélkül elengedte az ablakot. Itt viszont legalább van idő reagálni. A biztonsági kötél 200 kilogrammos teherbírásáról beszélnek a gyári anyagok, ami megint olyan adat, amit nem akarok látványosan tesztelni, de jó tudni, hogy nem valami papírvékony díszkiegészítőről van szó. A hangszintre ≤65 dB körüli értéket adnak meg, ami használat közben nagyjából reálisnak érződik: nem hangtalan, nem is diszkrét, de nem olyan idegesítő, mint egy harsányabb porszívó. Inkább folyamatos jelenléte van, mint bántó hangja. És ez végülis pont jól illik hozzá. Érzed, hogy dolgozik, de nem akarja túlüvölteni az egész lakást. :

Ami igazán működik benne: a rendszeres karbantartásban erős, nem a hősi nagytakarításban

A Liectroux YW610 legnagyobb erénye szerintem az, hogy nagyon világosan kijelöli, hol van az igazi helye a háztartásban. Nem ott, ahol évente kétszer heroikus nagytakarítás közben megpróbálod a teljes világ mocskát egyetlen menettel eltüntetni az ablakról, hanem ott, ahol rendszeresen szinten tartja a felületeket, és közben téged megkímél a legunalmasabb mozdulatsoroktól. Ez a különbség hatalmas. Ha valaki úgy gondolkodik róla, mint karbantartó robotról, akkor hirtelen minden sokkal logikusabb lesz. A 30 ml víztartály is elég, a két korongos dörzsölés is elég, a három mód is elég, a távirányító is elég. Mert nem egy világvége utáni üvegmentő akciót akarsz ráhúzni, hanem azt, hogy a nappali nagy ablakfelülete, a télikert, az erkélyajtó vagy az iroda üvege ne jusson el odáig, ahol már minden külön kézi hadműveletet igényel. Nekem pont ebben működött. Ahol korábban halogattam a dolgot, mert tudtam, hogy macerás, ott most sokkal könnyebben rá tudtam venni magam a „jó, akkor menjen végig rajta” rutinra. És ez többet számít, mint elsőre gondoltam. Mert a takarításnál gyakran nem az a legnagyobb probléma, hogy fizikailag nehéz valami, hanem hogy mentálisan rohadt idegesítő. A YW610 ezt az idegesítő faktort tudja lefaragni. És ettől máris sokkal értelmesebbnek érzem, mint azokat a háztartási kütyüket, amelyek elméletben mindent tudnak, a gyakorlatban meg csak újabb gondot generálnak. A YW610 nem teljes értékű csoda, hanem egy jól körülhatárolható feladatra épített munkagép. És minél inkább ezen a tengelyen nézem, annál jobban tetszik.

A YW610 nem azért jó, mert egyszer mindent megold helyetted, hanem azért, mert rendszeressé teszi azt a munkát, amit amúgy mindig csak halogatnál.

Ami viszont nem fog tetszeni mindenkinek: ez még mindig nem emberi kéz, és nem is akar az lenni

Nem akarok úgy tenni, mintha a YW610 minden helyzetben tökéletesen kiváltaná a kézi ablaktisztítást, mert ez egyszerűen nem lenne igaz. Az élek, a sarkok, a makacs, régi rászáradások és a nagyon elhanyagolt felületek még mindig azok a terepek, ahol az emberi kéz előnyben marad. Ugyanígy azt sem érdemes elhallgatni, hogy a távirányítós működés valakinek üdítően egyszerű lesz, másnak viszont már ódivatú kompromisszum. A 30 ml-es tartály sem a nagyvonalúan locsoló kategória, és a két kendővel sem fogsz ipari üveghomlokzatot nulláról csodává polírozni. Az interneten fellelhető videók és bemutatók alapján is az látszik, hogy a YW610 leginkább a normál, rendszeresen kezelt felületeken érzi magát otthon, nem ott, ahol a koszt már spatulával kellene felvésni. De szerintem ezek nem hibák, hanem az eszköz természetes határai. És én sokkal jobban szeretem az ilyen tiszta, belátható határokat, mint amikor egy gyártó mindent megígér, aztán a valóságban mindenből csak félig jön össze valami.

Zárás: nem forradalom, hanem nagyon józan automatizálás – és pont ettől szerethető

A Liectroux YW610 számomra nem azért lett érdekes, mert valami futurista csodát láttam benne, hanem mert meglepően tisztán mutatta meg, hogy egy jól célzott háztartási robotnak nem kell világmegváltónak lennie ahhoz, hogy hasznos legyen. Elég, ha elveszi a legunalmasabb, legidőigényesebb, leginkább halogatott részt a folyamatból, és azt kulturáltan, üzembiztosan, nagyobb hiszti nélkül elvégzi. A YW610 ezt tudja. Nem tökéletesen, nem minden helyzetben, nem minden koszfokozatnál, de elég jól ahhoz, hogy megváltoztassa a hozzáállásodat az ablakpucoláshoz. És szerintem ez már önmagában komoly eredmény. Nekem az egészben az tetszett a legjobban, hogy nem akarta túljátszani magát. Nem volt benne felesleges okoskodás, nem akart appos ökoszisztémát, nem akart házi AI asszisztens lenni. Egyszerűen felment az üvegre, dolgozott, és levett a vállamról egy olyan melót, amit különben folyamatosan odébb tolnék. Az ilyen eszközöket én mindig jobban tisztelem, mint a látványos, de feleslegesen túlbonyolított kütyüket. A YW610 nem akar sztár lenni. Csak dolgozni akar. És furcsa módon pontosan ettől lett számomra meglepően rokonszenves.