Tesvor M2

Emlékszem azokra az időkre, amikor egy végigjátszott éjszaka vagy egy különösen húzós, kimerítő munkanap után az egyetlen dolog, amit tiszta szívből gyűlöltem, az a lakás porszívózása volt. Miközben a képernyőn a legdurvább raid bossokat fektettük két vállra a klánnal, a való életben a porcicák inváziója ellen esélytelenül, motiválatlanul indultam csatába a hagyományos, ormótlan porszívómmal. Aztán valahogy úgy alakult a háztartási iparág fejlődése, hogy a tech-cégek rájöttek: a hozzám hasonló arcok sokkal szívesebben költenek automatizált, programozható drónokra, mintsem hogy maguk tologassák a műanyag csöveket a kanapé alatt. És pontosan itt lép be a képbe a Tesvor M2, egy hófehér, meglepően masszív darab, ami nem akar többnek vagy futurisztikusabbnak látszani annál, ami valójában, de közben egy brutális, 6000 Pa szívóerővel tépi fel a padlóra tapadt koszt. Amikor először beüzemeltem ezt a kis droidot a nappaliban, azonnal eszembe jutottak a kilencvenes évek klasszikus valós idejű stratégiai játékai, ahol a térkép felfedezése pontosan ilyen módszeresen, cikk-cakkban történt a feketéllő "fog of war" sötétjében. Ez a gép ugyanis nem a legdrágább, lézeres letapogatással operáló csúcsmodell, ami kamerákkal figyeli a zoknijaidat, hanem egy okosan megírt, fejlett giroszkópos navigációt használó szerkezet. Szisztematikusan, fáradhatatlanul, S-alakú útvonalakon járja be a szobát, akárcsak egy jó öreg Age of Empires paraszt, akit ráállítottál a favágásra és addig csinálja, amíg van fa a pályán. Kicsit régivágású a technológia a mai LiDAR-os űrhajókhoz képest, de a szoftver pontosan tudja, merre járt már és hol van még dolga, így a 120 négyzetméteres maximális porszívózási területet gond nélkül letudja, anélkül, hogy felesleges, értelmetlen köröket róna a dohányzóasztal lába körül.

Amikor a nyers teljesítményről beszélünk, nem szeretek finomkodni, és szerencsére a Tesvor M2 mérnökei sem tették, amikor megtervezték a motorháztető alatti szívórendszert. A már említett 6000 Pa szívóerő a gyakorlatban annyit jelent, hogy a gép úgy szippantja be a keményfa padlóra hullott morzsákat, a szőnyeg mélyén megbújó, alattomos poratkákat és a háziállatok mindenfelé szálló szőrét, mint ahogy a Doom Slayer tépi szét a gyanútlan démonokat a Mars bázisán. Különösen élvezetes és megnyugtató volt figyelni, ahogy a vastagabb, bolyhosabb szőnyegeimen áthaladva is stabilan megtartotta a tempót; a 22 wattos teljesítmény ellenére sem fulladt ki a legnehezebb textúrájú terepen sem. Ehhez az agresszív erőkifejtéshez társul egy bődületes, 5200 mAh kapacitású lítium akkumulátor, ami nagyjából 150 percnyi folyamatos üzemidőt garantál egyetlen töltéssel. Ez egy olyan stamina érték, amit a legtöbb RPG karakter is őszintén megirigyelne egy hosszúra nyúló, kemény dungeon crawl során. Ha pedig a virtuális HP mutató mégis kezd a piros zónába érni, a robot teljesen önállóan, felesleges drámai zene nélkül visszavonul a töltőállomásra, majd miután egy kis pihenővel (nagyjából hat óra alatt) feltöltötte magát, zokszó nélkül ott folytatja a pusztítást, ahol korábban abbahagyta. És bár a modern, letisztult applikációs vezérlés és az okosotthonos hangutasítások – mint az Alexa vagy a Google Home – mind-mind jelen vannak és hibátlanul, késleltetés nélkül működnek, a szívemhez mégis az szólt a leginkább, hogy a dobozban egy dedikált fizikai távirányítót is elrejtettek a fejlesztők. Olyan ez, mint egy kézre álló klasszikus kontroller: néha egyszerűen csak gyorsabb és végtelenül kielégítőbb megnyomni egy valódi, kattanó gombot a kanapén heverészve, mint előbányászni a telefont és menükben navigálni a különböző tisztítási módok között.

A fizikai távirányító megléte a mai, mindent kötelezően okostelefonba zsúfoló iparágban egy olyan kedves, retro gesztus, ami azonnal mosolyt csalt az arcomra – végre egy eszköz, aminek az elindításához nem kell feloldanom a képernyőzárat.

Persze, ahogy a modern videojátékokban sem létezik a tökéletes, minden lehetséges szituációban hibátlanul, nerf nélkül működő build, úgy a háztartási robotoknál is mindig meg kell kötni a magunk apró kompromisszumait a mindennapi használat során. A Tesvor M2 alapvetően egy kétfunkciós szerkezet, ami a masszív száraz takarítás mellett egy elektronikus vízszivattyúval ellátott felmosó rendszert is kapott, egy 350 milliliteres víztartállyal felvértezve. A szoftveresen szabályozható, háromfokozatú vízadagolás kifejezetten dicséretes húzás, hiszen így az érzékenyebb laminált padló nem ázik ronggyá a legalacsonyabb fokozaton, miközben a strapabíró konyhakövön a maximális vízkibocsátással fel lehet áztatni a makacsabb, odaszáradt foltokat is. Ugyanakkor játékosként tisztában kell lennünk azzal, hogy a fizika törvényei itt is érvényesek: ez továbbra is a klasszikus "húzom magam után a nedves rongyot" mechanika, ami értelemszerűen nem helyettesíti a combosabb, forgókefés, mechanikai súrolást végző felmosó állomásokat. Viszont a mindennapi, levegőből leszálló porréteg és a kisebb szennyeződések ellen bőségesen elegendő. A gép hasán elhelyezett, dinamikus sebességű oldalkefék és a kivehető, ezáltal nagyon könnyen tisztítható és karbantartható főkefe remekül dolgoznak össze, a tekintélyes, 600 milliliteres porgyűjtő tartály pedig megkímél attól, hogy minden egyes küldetés után azonnal a szemeteskukához kelljen rohannom az ürítés miatt. A giroszkópos navigáció ugyan megbízható és fáradhatatlanul szisztematikus, de mivel nem kamerás mesterséges intelligenciáról beszélünk, a földön felejtett apró kábelekkel, legó kockákkal vagy zoknikkal bizony képes felesleges csatába bocsátkozni, ami általában a robot elakadásával és segélykérő csipogással végződik. A 1,5 centiméteres küszöbmászó képessége a kategória átlagát hozza, de a vastagabb peremeken érdemes odafigyelni rá. Mindent egybevetve azonban a Tesvor M2 egy hihetetlenül őszinte, masszív és elképesztően erős társ a mindennapokban, ami pontosan azt a tehermentesítő, "fire and forget" élményt hozza el a nappaliba, amit egy hosszúra nyúlt, pörgős nap után a leginkább értékelni tudunk.

Galéria