Liectroux M7S Pro

A Liectroux M7S Pro nem úgy érkezett meg hozzám, mint valami jövőből leesett csodagép, hanem inkább úgy, mint egy halk ígéret arra, hogy talán nem nekem kell minden egyes nap újra megvívni ugyanazt a reménytelen kis háborút a porcicákkal, a morzsákkal és a padlón láthatatlanul gyülekező idegesítő semmiségekkel.

Első benyomás – amikor a robot nem eladni akarja magát, hanem dolgozni

A robotporszívók világában könnyű elveszni a nagy szavak között. Okos navigáció, intelligens takarítás, térképezés, memória, mesterséges intelligencia, mintha egy kisebb holdraszállást készítenénk elő, nem pedig azt próbálnánk megoldani, hogy a nappali sarkában ne gyűljön össze három nap alatt annyi por, mintha titokban ott telelt volna át a fél Alföld. A Liectroux M7S Pro első ránézésre nem is próbálja túlkiabálni ezt a mezőnyt. Kerek, fekete, lapos, visszafogottan funkcionális darab, nagyjából olyan, mint egy tisztességes iparos, aki nem beszél sokat, csak felveszi a munkát. A gyártói és forgalmazói leírások következetesen 2D térképnavigációt, 4400 mAh-s akkumulátort, 110 perces üzemidőt, 600 ml-es portartályt és 200 ml-es víztartályt említenek, miközben a weben keringő kézikönyvek között már láttam olyan változatot is, amely gyroszkópos navigációt és eltérő szívóerő-adatokat emleget, szóval az online információs tér itt nem teljesen steril és egységes. Épp ezért próbáltam nem az adatlapra, hanem az élményre figyelni. :

Az első indításnál rögtön az jutott eszembe, hogy mennyire másképp állok hozzá egy ilyen géphez, mint mondjuk egy kézi porszívóhoz. A kézi gépnél én vagyok a főszereplő: döntök, rohanok, kerülgetem a székeket, káromkodom a sarkoknál. A robotnál viszont át kell adni a kontroll egy részét, és ez sokkal nehezebb, mint elsőre hangzik. A Liectroux M7S Pro ebben szerencsére elég gyorsan megadta azt a minimális bizalmat, ami kell ahhoz, hogy ne akarjam húsz másodpercenként megállítani és kézzel arrébb tenni, mint valami ideges rokongyereket a családi ebédnél. Elindult, felmérte a teret, és ami rögtön tetszett, hogy nem random bolyongásnak éreztem a mozgását, hanem valami felismerhető ritmusnak. Nem tökéletes katonás fegyelemnek, de nem is annak a teljesen kaotikus, régi iskola szerinti ide-oda csapódásnak, amitől régen sok robotporszívónál úgy éreztem magam, mintha egy berúgott korongot néznék jégen. Itt van benne valamiféle szándék, valamiféle flow, és az ilyen apró dolgoknál dől el, hogy egy robot háztartási gép partner lesz-e, vagy csak újabb mozgó akadály a lakásban.

Engem az első körben nem az győzött meg, hogy mennyi funkciója van, hanem az, hogy nem viselkedett idiótán már az első öt percben sem.

Navigáció és takarítási logika – nem lángelme, de végre nem is szórja szét az idegeimet

A Liectroux M7S Pro egyik legfontosabb ígérete a 2D térképnavigáció és a memóriatisztítás. Ez magyarra fordítva nagyjából azt jelenti, hogy elvileg tudja, hol járt már, hol nem, és próbálja nem ugyanazt a két négyzetmétert fényesre polírozni, miközben a lakás másik felét nagyvonalúan elfelejti. A gyári leírások szerint több tisztítási módot is kapott, köztük cikcakkos, széltisztító, fixpontos és időzített módokat, valamint alkalmazásból is követhető az útvonala. A frissebb kézikönyvek és videós anyagok ráadásul appvezérlést, sőt bizonyos változatoknál hangasszisztens-kompatibilitást is említenek, ami azt mutatja, hogy a modell körül nem egy teljesen őskori, buta rendszer kering. :

A gyakorlatban nekem az jött le, hogy a M7S Pro akkor működik igazán jól, ha nem isteníteni akarom, hanem megértem a ritmusát. Nem az a gép, ami emberi szemmel is lenyűgözően „gondolkodik”, mint a drágább lidaros modellek, ahol néha tényleg az az érzésed, hogy egy kis digitális lakásfelmérő mérnök cirkál a bútorok között. Itt inkább az történik, hogy a saját kategóriáján belül próbál rendszert vinni a káoszba, és ez a hétköznapi használatban már bőven elég tud lenni. A cikcakkos mozgás például tényleg sokkal megnyugtatóbb, mint a régi random irányváltások, mert látod rajta, hogy legalább van elképzelése arról, hogyan fedje le a területet. A széltisztításnál sem tökéletes művész, de legalább ténylegesen odamegy a falak mellé, nem csak úgy tesz, mintha érdekelné a szegélyléc. A memóriás rész pedig leginkább abban érződik, hogy ha valamiért megakad vagy kerülget, nem úgy folytatja, mintha kitörlődött volna az agya, hanem nagyjából visszatalál a saját rutinjába.

Ez nagyon fontos, mert a robotporszívózás teljes élménye azon áll vagy bukik, hogy mennyire kell utólag neked kijavítani a robot hülyeségeit. Ha a végén ugyanúgy végigmész kézzel a lakáson, csak közben még hallgattál is másfél órányi elektromos zümmögést, akkor az egésznek semmi értelme. A M7S Pro nálam nem jutott el idáig. Voltak pillanatok, amikor egy szűkebb szék-láb rengeteg környékén látszott rajta, hogy nem sakknagymester, és igen, néha kellett egy kis türelem hozzá, de összességében azt éreztem, hogy a napi takarítás terhét tényleg le tudja venni rólam. Ez pedig sokkal fontosabb, mint az, hogy mennyire szépen hangzik az „intelligens chip” kifejezés a dobozon.

Szívóerő és porszívózás – a hétköznapi koszt jól érti, és ez többet ér a nagy szavaknál

A Liectroux M7S Pro körül keringő online leírások itt sem teljesen egységesek. Van olyan manual, amely 5000 Pa körüli szívóerőt említ, más videós vagy termékoldalas anyagok 4000 Pa-s jellegű kommunikációval operálnak, miközben a te alapadatodban konkrét szívóerő egyáltalán nem szerepel, csak a 15 wattos teljesítmény, a 110 perces üzemidő és a különféle padlótípusok támogatása. Ezért én itt megint jobban hiszek annak, amit működés közben látok. A kemény padlón, járólapon, laminálton és rövid szálú szőnyeg előterében a robot teljesen korrektül dolgozott. Nem úgy, hogy leesett az állam, hanem úgy, hogy láttam: amit egy ilyen kategóriájú géptől elvárok a mindennapokban, azt hozza. Morzsa, por, hajszál, finomabb kosz, sarok közelében gyülekező apró szemét – ezekkel szépen elboldogul. A gyártói kézikönyv is kifejezetten hard floor és alacsony szálú szőnyeg környezetre pozicionálja, és ezt én reálisnak érzem. :

Ami nekem különösen fontos volt, az a hosszabb hajszálak és a szőrszerű szennyeződések kezelése, mert a robotporszívók egy része ilyenkor úgy viselkedik, mint egy rossz főnök: elsőre magabiztosnak látszik, aztán az első komolyabb feladatnál teljesen szétesik. A M7S Pro oldalkeféi és fő takarítási logikája itt vállalható. Nem hibátlan, és igen, időnként karbantartani kell, tisztítani kell, le kell szedni a feltekeredett szálakat, de nem az a típus, ami két nap után sírva könyörögne a segítségért. A szőnyegkezelése már árnyaltabb. A gyári anyagok szerint az 1 centinél alacsonyabb szőnyegeket kezeli könnyebben, és ezzel teljesen egyet tudok érteni. Vékonyabb szőnyegszéleknél, kisebb átmeneteknél ügyes, de magasabb, puhább, nehezebben mászható felületeknél azért érezni, hogy ez nem egy csúcskategóriás, brutális terepjáró robot. És valahol ez így van rendjén. A M7S Pro nem akarja letolni a gatyát a fizikáról, inkább arra koncentrál, hogy a lakás 80-90 százalékában megbízható rutinmunkás legyen. Nekem ez a szerep sokkal szimpatikusabb, mint a túlígért, aztán kínosan bukdácsoló „mindent is tudok” hozzáállás.

Az igazság az, hogy a M7S Pro nem villantani akar, hanem felszedni azt a koszt, amitől a lakás pár nap alatt élhetetlenebbnek érződik – és ebben meglepően rendben van.

Felmosás – ne várj tőle cselédet, de a portalanított padlón igenis van értelme

A robotporszívók felmosó funkciója nagyjából ugyanaz a kategória, mint a játékok dobozán a „60 órás kampány”: jól mutat, de mindig meg kell kérdezni, pontosan mit értenek alatta. A Liectroux M7S Pro esetében a gyári kommunikáció állandó nyomású nagy víztartályról, 200 ml-es moptartályról és padlókímélő nedves feltörlésről beszél. A kézikönyvek és termékoldalak nem is próbálják úgy eladni, mintha itt valódi, intenzív súrolás történne; inkább a pormentesítés utáni finom, nedves áttörlés irányába pozicionálják. És szerintem pontosan itt van a helyén a dolog. :

Használat közben nekem egyértelmű lett, hogy ez a funkció nem a ráaszalt konyhai csatatérre való, és nem is arra, hogy a gyerek egyhetes kakaófoltját csendben eltüntesse, miközben te mással foglalkozol. Viszont arra nagyon is alkalmas, hogy a már felszívott, portalanított felületen adjon egy egyenletes, friss érzetet. Főleg járólapon és simább kemény padlón éreztem ezt. Nem „felmosott” hatás lett, hanem valami olyasmi, amit régen egy enyhén benedvesített, jól kicsavart felmosóronggyal csináltunk volna meg gyorsan két szoba között, csak épp most nem nekem kellett hajolgatni hozzá. Ez nem forradalom, de a napi komfort szintjén abszolút érezhető plusz.

Ami nekem tetszett, az az, hogy a vízadagolás nem tűnt agresszívnak. Nem áztatta szét a padlót, nem hagyott maga után tócsákat, és nem az volt az érzésem, hogy a robot valójában csak jobban összekeni azt, amit elvileg tisztítania kellene. Ez persze együtt jár azzal, hogy a felmosás inkább kiegészítő, mint fő funkció. De őszintén, én ezt jobban szeretem, mint azokat a modelleket, amelyek felmosás címén valójában csak vonszolnak valamit a padlón, miközben egyre nagyobb a sárpacni mögöttük. A M7S Pro tudja a helyét: porszívózik rendesen, a felmosást pedig kulturált rásegítésként használja. És egy ilyen árszintű, 2D navigációs, inkább középkategóriás gépnél nekem ez teljesen elég.

Akkumulátor és állóképesség – a 110 perc nem hősi eposz, csak jól használható tartalék

A 4400 mAh-s akkumulátor és a körülbelül 110 perces üzemidő a gyári anyagokban és a kézikönyvekben is elég következetesen szerepel, szóval ez a része legalább nem olyan ködös, mint néhány egyéb marketinges részlet. Teljes töltésre 4–6 órát írnak, automatikus és kézi töltést is tud, és a koordináta-memóriás rövidített visszaút-logika alapján elvileg ésszel talál haza a dokkolóra. A gyakorlatban ezt nagyjából így is éreztem: nem kapkodva, nem hisztérikusan, hanem vállalható rutin mentén dolgozik végig egy normál lakásteret. :

Az üzemidőnél számomra mindig az a lényeg, hogy mennyire kell hozzá fejben alkalmazkodni. Van az a rossz típusú robot, aminél az ember fél szemmel mindig az akkuszintet figyeli, mert tudja, hogy a masina pont a legrosszabb pillanatban fog megállni valami senki földjén. A M7S Pro esetében ezt nem éreztem. Persze itt sem örökmozgóról beszélünk, és egy túlzsúfolt, sokszobás, akadályokkal teli lakásban nyilván gyorsabban fogy az energia, mint egy steril bemutatóteremben, de a 110 perc körüli névleges idő már bőven elég ahhoz, hogy a robot ne tűnjön ideges, kapkodó kompromisszumnak. A töltőállomásra visszatalálás sem a véletlen műveletének hatott. Nem csinálta azt a tragikomikus keringést, amit néhány gyengébb robotnál már láttam, amikor gyakorlatilag az anyahajó körül bolyong, mint valami rosszul scriptelt NPC. Itt inkább azt éreztem, hogy megvan a maga irányérzete, még ha nem is valami katonai precizitással dolgozik.

Ez a fajta állóképesség azért is fontos, mert a robotporszívózás igazi kényelme nem a csúcsteljesítményből jön, hanem abból, hogy a gép csendesen, nagyobb figyelemigény nélkül elvégzi a munkát. A M7S Pro akkumulátor-fronton pontosan ezt adja. Nem kell mentegetni, nem kell körülötte túl sokat zsonglőrködni. Bedobod a napi rutinba, és működik. Egy háztartási gépnél ez sokkal komolyabb dicséret, mint amilyennek elsőre hangzik.

App, vezérlés, napi rutin – akkor jó, ha nem akarja túlkomplikálni az életed

A Liectroux M7S Pro egyik fontos vállalása a WiFi-s alkalmazásvezérlés. A termékoldalak szerint az appban látható az útvonal, időzíthető a takarítás, és egy pillantással követhető a folyamat. A kézikönyvek némelyike ráadásul már Tuya-alapú vezérlést és hangasszisztens-kompatibilitást is emleget, ami arra utal, hogy a gép szoftveres oldalon sem teljesen fapados. Ugyanakkor a csomag tartalma alapján fizikai gombok és külön távirányító is jár hozzá, ami nekem kifejezetten szimpatikus, mert ez a kombináció valahogy sokkal kevésbé kiszolgáltatott, mint amikor egy olcsóbb smart eszköz kizárólag az appján keresztül hajlandó élni. :

A napi használatban nálam ez a kettősség vált be a legjobban. Ha akarom, ott az appos kényelem, lehet időzíteni, nézni, merre járt, rá lehet indítani a menetet. Ha meg csak annyit akarok, hogy most azonnal menjen egy kör, akkor nem kell menürendszerekkel birkózni, egyszerűen el lehet indítani. Ez apróságnak hangzik, de szerintem itt dől el, hogy egy okoseszköz idegesít-e vagy sem. A rossz okoseszköz mindig több figyelmet kér, mint amennyit megér. A jobbik fajta viszont csak akkor kerül előtérbe, amikor tényleg szükség van rá. A M7S Pro inkább az utóbbihoz áll közelebb.

Az útvonal láthatósága külön jópofa és hasznos egyszerre. Nem azért, mert ettől azt érzem, hogy valami NASA-központból felügyelem a nappalit, hanem mert megnyugtató látni, hogy a robot nem csak kering, hanem történik valami. Ez a fajta vizualizáció az ember idegeinek is jót tesz. A házimunka egyik legnagyobb átka ugyanis az, hogy sokszor láthatatlanul zabálja az időt. Itt viszont legalább van egy minimális visszajelzésed arról, hogy a gép dolgozik, halad, és nem csak lelkesen imitálja a produktivitást.

Az appos vezérlés nálam akkor jó, ha nem csinál ügyet abból, hogy porszívózni akarok. A M7S Pro ebben meglepően kulturáltan viselkedik.

Ami nem tökéletes – mert egy robot se lesz varázsló attól, hogy van hozzá alkalmazás

Nem akarom úgy beállítani a Liectroux M7S Prót, mintha valami rejtett csúcsgép lenne, amit csak a piac gonoszsága nem emelt a trónra. Nem ez a helyzet. Érezhetően középkategóriás karaktere van, és ez néha kijön. A szűkebb, túlbútorozott terekben nem mindig olyan elegáns, mint a drágább, kifinomultabb navigációjú modellek. A szőnyegkezelése józan kompromisszum, nem mindent lebíró mutatvány. A felmosás hasznos, de korlátozott. Az online specifikációs káosz pedig önmagában is figyelmeztető jel: ha valaki ezt a modellt nézi, akkor nem árt pontosan ellenőrizni, melyik forrás mit ír, mert a M7S Pro név körül többféle kommunikáció kering. Ez nem feltétlenül a gép hibája, inkább a forgalmazói világ tipikus rendetlensége, de vásárlóként ettől még idegesítő tud lenni. :

Nekem még az is eszembe jutott használat közben, hogy ez a fajta robot továbbra is igényel egy bizonyos együttműködést a lakással. Nem szereti a teljes kábelkáoszt, a véletlenül eldobott apró tárgyakat, a túl alacsony, neccesen belógó textíliákat. A gyári anyag ugyan büszkén említi az anti-winding és kiszabadulási funkciókat, ami nyilván jó dolog, de azért nem kell úgy tenni, mintha ettől egy idő után a robot majd intelligensen felnevelné a rendetlenségben élő embert. Nem fogja. Továbbra is jobban érzi magát ott, ahol a környezet nincsen ellene hangolva. Én ezt nem hibának érzem, inkább annak, hogy a háztartási automatizálás még mindig inkább együttműködés, mint varázslat. Csak ezt jó kimondani, mert túl sokan szeretnek úgy beszélni a robotporszívókról, mintha onnantól a lakás minden négyzetcentimétere önfenntartó ökoszisztémává alakulna.

Zárás – a M7S Pro nem a lakás királya, hanem egy megbízható kis munkás, és ez bőven elég

A Liectroux M7S Pro nem akar többnek látszani annál, ami. Nem akarja újradefiniálni a robotporszívózást, nem akarja megmutatni a jövőt, és nem próbál úgy tenni, mintha nélküle a civilizáció összeomlana. Egyszerűen csak egy olyan gép akar lenni, amelyik lesöpri, felszívja és részben fel is törli azt a mindennapi mocskot, amitől a lakás két nap alatt újra fárasztóvá válik. És ebben, minden kisebb kompromisszumával együtt, szerintem kifejezetten jól működik.

Nekem az tetszett benne leginkább, hogy van benne valami régimódi tisztesség. Nem tökéletes, nem hibátlan, nem mindenható, de amikor elindítom, nagyjából azt csinálja, amit várok tőle. Nem az az élmény, mint egy high-end robotnál, ahol néha már az az érzésed, hogy egy külön kis lakásüzemeltető mesterséges intelligencia dolgozik körülötted. Itt inkább azt kapom, hogy van egy strapabíró, értelmesen használható, a mindennapokhoz jól idomuló robotom, ami leveszi rólam a padlókarbantartás jó részét. És őszintén, ez a háztartásban sokkal többet ér, mint a túltolt technológiai póz.

Nem kell minden robotnak zseninek lennie. Néha bőven elég, ha nem lusta, nem ostoba, és megbízhatóan végigdolgozza azt, amit én már nagyon nem akarok.