KuKirin G2 (VMP)

A gördeszkáktól a guruló páncélosokig

Emlékszem, a kétezres évek elején a deszkákkal és a vastag kerekű BMX-ekkel még mi voltunk a terek feltétlen urai, a mobilitás fogalma akkoriban pedig egyenlő volt a kőkemény fizikai munkával és az aszfalttal való gyakori, horzsolásos találkozásokkal. Később a városok hirtelen megteltek azokkal a vékony kerekű, zörgős, instabil rollerekkel, amiktől a legkisebb kátyúnál is kivert a víz, és a használatuk felért egy orosz rulettel. Szerencsére a rolleres evolúció nem ragadt le ezen a szinten, a technológia érettségével pedig megérkeztünk abba a korszakba, amikor ezeket az eszközöket már nem pálcikákból és újrahasznosított, hajló műanyagból építik. A KuKirin G2 (VMP) kivétele a hatalmas dobozból pontosan azt az érzést hozta el a garázsomba, mint amikor egy nehézpáncélos tankkal gördülsz be a könnyűlovasság közé. Ez a gép a maga 25,3 kilós masszív önsúlyával azonnal, egyértelműen tiszteletet parancsol; a vastag fém elemekből, a hegesztésekből és a brutálisan széles fellépőből árad az a fajta indusztriális őszinteség és elpusztíthatatlanság, ami manapság ritka kincs. A modellszámnál lévő "VMP" jelölés pedig egy nagyon fontos, józan és életmentő kompromisszumot takar. Ez a bestia ugyanis megkapta a hivatalos utcai felhatalmazást. Nem akar többé negyvennel, vagy ötvennel a fának kenni az első kanyarban, hanem megnevelve, a szigorú DGT útbiztonsági szabványoknak megfelelően, okosan és legálisan visz el A-ból B-be, miközben a motor erőtartalékai továbbra is kőkemények és bármikor bevethetőek maradtak.

Ötszáz wattos nyomaték és a leküzdött dombok

Amikor az ember felpattan, és először ráhúzza a gázt egy 500W-os, 48V-os architektúrán alapuló rendszeren, azonnal megérzi a bőrén, hogy itt egészen más, sokkal komolyabb fizikai erők dolgoznak, mint az áruházi, vérszegény kis 250W-os cirkálóknál. Bár az elektronika határozottan, fegyelmezetten és biztonságosan lekorlátozza a végsebességet 25 km/h-nál, az odáig vezető út egy masszív, egyenletes és kíméletlen tolóerőt jelent. Pontosan ez az alacsonyabb végsebesség garantálja azt, hogy a nyomaték egészen letaglózó maradjon; a 20 fokos meredekségű emelkedők, amiknél a hagyományos városi rollerek zihálva megadják magukat és szégyenletes sétára kényszerítenek, a KuKirin G2-nek szinte meg sem kottyannak. Két nagyon racionálisan belőtt sebességmód közül választhatunk a kifejezetten modern, esztétikus érintőképernyős kijelzőn: a 15 km/h-s egyes fokozat a sűrűbb gyalogosforgalomban vagy a szűkebb utcákon tesz jó szolgálatot, míg a 25 km/h-s limit pont az a kényelmes tempó, ami még bőven biztonságosan kontrollálható a sisak alatt, de amivel már nem fognak dudálva letolni a bicikliútról a sietős futárok. Olyan az egész élmény, mint egy egykori bivalyerős izomautó volánja mögött ülni, amit okosan leszabályoztak a hétköznapokra. Itt már nem az életveszélyes végsebesség a lényeg, hanem az a nyers, rendíthetetlen magabiztosság, ahogy a motor minden egyes méteren, bármilyen terhelés mellett – akár a 120 kilogrammos maximális súlyhatárt is súrolva – fixen hozza a kötelezőt, erőlködés, kattogás és szenvedés nélkül.

Futóműmágia és a tíz hüvelykes szabadság

Egy igazi, mindenes városi roller esetében az apró kerekek és a merev futómű általában a leggyengébb, legfájdalmasabb láncszem, de a KuKirin G2 ezen a kényes téren konkrétan iskolát teremt a középkategóriában. A tíz hüvelykes, tömlő nélküli (tubeless) pneumatikus gumik már önmagukban is felérnek egy komolyabb életbiztosítással, jelentős védelmet nyújtva a roppant bosszantó, alattomos becsípődéses defektek ellen. A tényleges mérnöki varázslat viszont a masszív, első és hátsó dupla lengéscsillapítással ellátott felfüggesztésben rejlik. A tesztidőszak alatt szándékosan ráhajtottam a legrosszabb, repedezett aszfaltokra, a fák gyökerei által felnyomott bicikliutakra és a hírhedt pesti macskakövekre is, a gép pedig egyszerűen, zokszó nélkül, elegánsan elnyelte a durva ütéseket. A felfüggesztés rugóútja és feszessége pont annyira lágy, hogy kivasalja a kíméletlen úthibákat, de kellően feszes ahhoz, hogy ne érezd magad egy imbolygó, süllyedő hajón a gyorsabb, bedőlős kanyarokban. Az 460×187 mm-es, brutálisan széles és vastag talpplátó rendkívül kényelmes, stabil terpeszt tesz lehetővé; egy 46-os cipővel is simán, szorongás nélkül el lehet férni rajta anélkül, hogy a bokáddal véletlenül a sárvédőt rugdosnád a menetelés során. A határozott megállásról gondoskodó dupla fémtárcsafék, kiegészítve a motoros elektromos fékkel, kifejezetten erős, kíméletlen lassulást biztosít a kerekeknek. Egy ekkora, lendületben lévő testes szerkezethez azonban kőkeményen kell is ez a fékerő, hogy a legváratlanabb városi vészhelyzetekben is gyorsan, stabilan és biztonságban a talpunkon maradjunk.

Fényár az éjszakában és a hatótáv-realitás

Az elektromos járművek rákfenéje, az üzemidő terén a 48V 15,6Ah-s lítium akkumulátor papíron egy gigantikus, szinte hihetetlen 65 kilométeres középsebességű hatótávolsággal kecsegtet a vásárlóknak. Ezt az értéket, a tech iparban már jól megszokott módon, egy egészséges adag szkepticizmussal érdemes kezelni. A laboratóriumi, szélcsendes, sík terepen, a 15 km/h-val mért adatok a valóságban – gyakori, dinamikus gyorsításokkal, hegymászással, szembeszéllel és egy átlagos felnőtt ember súlyával a fedélzeten – inkább 40-50 kilométeres, masszív és kényelmes hatótávra redukálódnak. Bár ez az elméletinél kevesebb, de lássuk be őszintén: ez a valós érték is bőségesen lefed egy teljes heti munkába járást a legtöbbünk számára, felesleges napi töltögetés nélkül. Az akku teljes feltöltése a 2 amperes adapterrel meglehetősen komótos, nagyjából 8-9 órát vesz igénybe, emiatt érdemes rutinszerűen este, még a lefekvés előtt rádugni a hálózati kábelre.

Ahol a mérnökök viszont egyáltalán nem ismertek tréfát, az az éjszakai biztonság és a világításrendszer kialakítása. A G2 konkrétan egy két keréken guruló, feltűnő fényár; a gondosan integrált, 7 elemből álló rendszer (a 60 fokos, nagy látószögű brutális fényszóró, a határozott féklámpa, valamint az elöl és hátul villogó független irányjelzők) garantálja, hogy sötétedés után úgy ragyogj a sávban, mint egy leszállni készülő utasszállító repülőgép. Az index megléte a pörgős, türelmetlen városi forgatagban egyszerűen életmentő funkció, hiszen így végre elfelejthetjük a veszélyes, fél kézzel történő kalimpálást a sötét utcákon a kanyarodások előtt. Az egylépéses gyorskioldó összecsukó mechanizmus kellően vastag és masszív, a reteszelés nem recseg, az elemek a rázós utakon sem lazulnak ki. Ugyanakkor a 25,3 kilós tiszta önsúlyt egyben beemelni egy magasabb autó csomagtartójába, vagy felcipelni a harmadik emeletre lift nélkül, továbbra sem egy laza, délutáni kardió, hanem komoly, izzasztó erőemelés.

Galéria