Az első reggeli kávénál rájöttem, hogy ez a gép pontosan azt csinálja, amit a régi kazettás konzolok: nem bonyolítja túl, csak működik – és közben meglepően sokat tud.
HiBREW H17 teszt
amikor a kávéfőző nem kérdez, csak kiszolgál
Az egyik legjobb “nem gondolkodós” kávéfőző, amit mostanában használtam
- Brutálisan sokoldalú, tényleg bármilyen kapszulát vagy őrölt kávét kezel
- Meglepően jó kávéminőség a kategóriában
- Hideg kávé funkció, ami nem csak marketing
- Egyszerű, gyors használat, nem igényel tanulási görbét
- Nagy víztartály, kényelmes mindennapokra
- Az érintőpanel néha nem reagál elsőre
- Az előáztatás hatása nem mindig érezhető
- Nem hardcore kávérajongóknak készült
Az első reggeli kávénál rájöttem, hogy ez a gép pontosan azt csinálja, amit a régi kazettás konzolok: nem bonyolítja túl, csak működik – és közben meglepően sokat tud.
Egy gép, ami nem akar dönteni helyetted
Volt egy időszak az életemben, amikor külön kávéfőzőm volt kapszulára, külön az őrölt kávéra, és egy harmadik, amit mindig megfogadtam, hogy majd “komolyabban” használok. Persze nem használtam. A HiBREW H17-nél viszont az első pillanatban éreztem, hogy itt valaki végre megértette a problémát: nem minden nap akarok ugyanazt inni, és nincs kedvem filozófiai vitát folytatni magammal a kapszulák fölött.
A H17 egyszerűen nem kérdez. Bedobod, amit akarsz – Nespresso, Dolce Gusto, ESE pod vagy sima őrölt – és csinál belőle kávét. Nem kompromisszumosat, nem “jó lesz ez is” szintet, hanem meglepően rendeset. Ez a fajta szabadság nekem nagyon a régi PC-s idők moddolt játékait idézte: nem az volt a lényeg, hogy mi az “eredeti élmény”, hanem hogy neked működjön. :
Az ilyen sokoldalúság nem marketingfogás, hanem konkrét életminőség-javulás, főleg ha egy háztartásban többféle ízlés él együtt.
És igen, ezt nem csak én érzem így: a tesztek is rendre kiemelik, hogy a H17 legnagyobb dobása pont ez a „mindent megeszik” hozzáállás. :
Az első korty – és ami mögötte van
A 20 baros nyomás papíron jól hangzik, de ezt már annyiszor hallottam, hogy reflexből legyintettem. Aztán lefőztem az első eszpresszót, és ott volt az a krémréteg, ami nem csak dísz, hanem tényleg hozzátesz az élményhez.
Nem mondom, hogy egy több százezres karos gépet kivált – mert nem. De azt igen, hogy kapszulás kategóriában bőven a felső ligát karcolja, és főleg: konzisztens. Nem kell minden csészénél újra megtanulni a gépet.
Az előáztatás funkcióval játszottam egy ideig, de őszintén szólva nem mindig éreztem drámai különbséget. Nem is baj. Inkább az a fontos, hogy van lehetőség finomhangolni, ha épp olyan hangulatban vagy. Egyes tesztek szerint még az is előfordul, hogy nélküle szebb crema jön ki – és ezt abszolút el tudom hinni. :
Ez a gép nem okoskodik túl. Ad eszközöket, de nem kényszerít rá, hogy baristává válj egy hétfő reggelen.
Hideg kávé – nem gimmick, hanem életmentő
Na itt kaptam fel igazán a fejem. A hideg kávé funkció elsőre tipikus “jól hangzik a dobozon” dolognak tűnt. Aztán jött egy melegebb nap, és rájöttem, hogy ez konkrétan egy másik dimenzió.
Nem arról van szó, hogy jeges kávét csinál, amit majd külön hűtesz. Hanem tényleg hideg extrakcióval dolgozik. Ez ritka ebben a kategóriában, és nem csak marketing: más ízprofil jön ki, kevésbé keserű, könnyebb, nyáriasabb. :
És itt jött az a furcsa déjà vu: mint amikor régen először próbáltam ki egy játék alternatív játékmódját, és rájöttem, hogy nem csak extra tartalom, hanem új élmény.
Kezelés – majdnem tökéletes
Az érintőpanel jól néz ki, modern, letisztult, de van egy apró szépséghibája: néha határozottabban kell megnyomni, mint várnád. Nem tragédia, de észrevehető. :
Cserébe viszont gyors. Nem kell menükben turkálni, nincs túlgondolva. Kiválasztod a vízmennyiséget, hőfokot, és kész. A 7 szintű vízállítás külön tetszett, mert végre nem az van, hogy espresso vagy “valami hosszúbb”, hanem tényleg van köztes tér.
A 1 literes víztartály pedig pont az a kategória, amit nem veszel észre… egészen addig, amíg vissza nem térsz egy kisebb géphez, és rájössz, mennyire idegesítő az állandó töltögetés. :
Dizájn és jelenlét
Nem szoktam sokat beszélni dizájnról, de itt muszáj. A H17 nem az a “rejtsük el a sarokba” gép. Van egyfajta súlya, jelenléte a konyhapulton. Nem hivalkodó, inkább magabiztos.
Ez megint egy olyan apróság, amit nehéz számszerűsíteni, de hosszú távon számít. Mint amikor egy játék UI-ja egyszerűen jó érzés – nem gondolsz rá, csak működik.
Hol törik meg az élmény?
Nem sok helyen, de nem is hibátlan.
Az érintőpanel érzékenysége az egyik ilyen pont. A másik inkább filozófiai: ha hardcore kávés vagy, aki grammra mér és kézzel darál, ez nem a te világod. Ez egy kényelmi gép, nem egy rituálé.
És ez így van rendben.
Zárás – kinek való igazán?
A HiBREW H17 nem akar többnek látszani, mint ami. De amit vállal, azt meglepően jól hozza. Ez egy olyan gép, ami nem dönt helyetted, hanem alkalmazkodik hozzád.
És őszintén szólva, a mai túlbonyolított kütyük világában ez már önmagában fél siker.
Nekem ez a kávéfőző olyan, mint egy jól eltalált indie játék: nem tökéletes, de pontosan érzi, mire van szükséged – és nem rabolja az idődet felesleges körökkel.