A hordozható játék fogalma hosszú évtizedekig egyet jelentett az apró, karcos, zseblámpával megvilágított pici kijelzők fölé görnyedéssel, de az iparág most kíméletlenül felülírta az eddig kőbe vésett játékszabályokat. Ma már ott tartunk, hogy a gyártók pofátlanul letesznek eléd egy majdnem félméteres képátlójú, tizennyolc és fél colos szálcsiszolt alumínium szörnyeteget, és szemrebbenés nélkül közlik veled: tessék, ez itt az új hordozható monitorod. Amikor a szerkesztőség padlóján kicsomagoltam az UPERFECT UTouch E6 Pro-t, az első őszinte gondolatom az volt, hogy a mérnökök valószínűleg teljesen elvesztették a kapcsolatot a fizikai valósággal. Ez a letaglózó méret, az 1.09 kilogrammos masszív fémházba burkolt panel már messze nem az a súlycsoport, amit csak úgy hanyagul bevágol a farmerod farzsebébe a buszra várva; ez a hardver komoly felületet és betonstabil asztalt követel magának a túléléshez. De amint rápattintod a megfáradt Steam Decket, egy izzadó PS5-öt, vagy akár csak egy sima munkahelyi laptopot az egyik integrált Type-C porton keresztül, azonnal megérted a koncepció mögött meghúzódó zsenialitást. Az IPS technológiával megtámogatott képernyő és a száz százalékos sRGB színskála olyan brutális, vibráló színvilágot robbant az arcodba, ami után a legtöbb beépített, fakó laptop-kijelző egyszerűen egy szürke, kimosott rongynak tűnik. A hátlapon okosan elrejtett VESA 75x75-ös rögzítési pontok ráadásul azonnal lehetővé teszik, hogy egy profibb fali tartóra vagy hidraulikus monitoros karra pattintsd a panelt, ha otthoni, másodlagos kijelzőként akarod járatni a mindennapos grindolás alatt. A gépnek szerencsére nincs beépített akkumulátora, ami ugyan drasztikusan megnövelte volna a hordozási súlyát, de ez egyben azt is kíméletlenül jelenti, hogy a tizennégy wattos névleges fogyasztás folyamatos ellátásáról neked kell gondoskodnod, akár a mellékelt hálózati adapterrel, akár egy combosabb powerbankkal az erdő közepén.
UPERFECT UTouch E6 Pro
Az érintőképernyős óriás, ami táskából előhúzva is kíméletlenül uralja az asztalt
Egy prémium alumínium anyaghasználatú, letaglózó méretű hordozható mozi- és játékélmény, ami a csodás színeivel kárpótol a lomha válaszidejéért és a vérszegény hangzásáért.
- A lenyűgöző, 18.5 colos IPS panel 100% sRGB színtérrel és 120Hz-es képfrissítéssel olyan vibráló, folyamatos és hatalmas teret ad a hordozható játékoknak, amivel egyetlen beépített konzolkijelző sem veheti fel a versenyt.
- A sokoldalú csatlakozási lehetőségek és a tízpontos érintőképernyő tökéletes, dedikált társakká teszik a Steam Deckhez, Nintendo Switch-hez vagy egy munkalaptophoz, egyetlen mozdulattal feleslegessé téve az egeret a stratégiai játékoknál.
- A papíron szereplő 16 milliszekundumos válaszidő a pörgős, 120 hertzes képfrissítés ellenére is komoly hátrány a villámgyors reflexeket igénylő kompetitív többjátékos címeknél.
- A beépített két darab egy wattos hangszóró hangzása erőtlen és lapos, így az elmélyült, élvezhető játékélményhez gyakorlatilag kötelező egy jó minőségű fülhallgató vagy külső hangfal használata.
Amikor a hátizsákod egy komplett harcálláspontot rejt
A hordozható játék fogalma hosszú évtizedekig egyet jelentett az apró, karcos, zseblámpával megvilágított pici kijelzők fölé görnyedéssel, de az iparág most kíméletlenül felülírta az eddig kőbe vésett játékszabályokat. Ma már ott tartunk, hogy a gyártók pofátlanul letesznek eléd egy majdnem félméteres képátlójú, tizennyolc és fél colos szálcsiszolt alumínium szörnyeteget, és szemrebbenés nélkül közlik veled: tessék, ez itt az új hordozható monitorod. Amikor a szerkesztőség padlóján kicsomagoltam az UPERFECT UTouch E6 Pro-t, az első őszinte gondolatom az volt, hogy a mérnökök valószínűleg teljesen elvesztették a kapcsolatot a fizikai valósággal. Ez a letaglózó méret, az 1.09 kilogrammos masszív fémházba burkolt panel már messze nem az a súlycsoport, amit csak úgy hanyagul bevágol a farmerod farzsebébe a buszra várva; ez a hardver komoly felületet és betonstabil asztalt követel magának a túléléshez. De amint rápattintod a megfáradt Steam Decket, egy izzadó PS5-öt, vagy akár csak egy sima munkahelyi laptopot az egyik integrált Type-C porton keresztül, azonnal megérted a koncepció mögött meghúzódó zsenialitást. Az IPS technológiával megtámogatott képernyő és a száz százalékos sRGB színskála olyan brutális, vibráló színvilágot robbant az arcodba, ami után a legtöbb beépített, fakó laptop-kijelző egyszerűen egy szürke, kimosott rongynak tűnik. A hátlapon okosan elrejtett VESA 75x75-ös rögzítési pontok ráadásul azonnal lehetővé teszik, hogy egy profibb fali tartóra vagy hidraulikus monitoros karra pattintsd a panelt, ha otthoni, másodlagos kijelzőként akarod járatni a mindennapos grindolás alatt. A gépnek szerencsére nincs beépített akkumulátora, ami ugyan drasztikusan megnövelte volna a hordozási súlyát, de ez egyben azt is kíméletlenül jelenti, hogy a tizennégy wattos névleges fogyasztás folyamatos ellátásáról neked kell gondoskodnod, akár a mellékelt hálózati adapterrel, akár egy combosabb powerbankkal az erdő közepén.
A százhúsz hertzes illúzió és a kíméletlen fizika
A dobozra nyomtatott legvonzóbb marketinghívószó egyértelműen a 120 hertzes képfrissítés és az ehhez szorosan társuló többpontos érintőképernyő varázsa. Azt már régóta, saját bőrünkön tapasztalva tudjuk, hogy egy magas képfrissítésű panel mekkora minőségi szintlépés a folyékonyság terén, de egy hordozható, táskába dobható kijelzőn mindezt látni még mindig a fekete mágia kategóriáját súrolja. A Windows rendszer menüjében gyorsan görgetve, vagy egy 120 képkockára optimalizált lövöldözős címben futva a vizuális flow-élmény olyan selymes és folyamatos, hogy szinte azonnal beleszédülsz a digitális akcióba. Az ujjaddal közvetlenül navigálni a tízpontos, érzékeny érintőképernyőn pedig a legősibb point-and-click kalandjátékokat, az aprólékos és időrabló stratégiai címeket vagy éppen a digitális kártyás játékokat emeli egy teljesen új, sokkal intimebb dimenzióba. A beépített FreeSync technológia szigorúan és kíméletlenül tartja a rendet a pixelek között, esélyt sem hagyva a zavaró képtörésnek vagy a játékélményt gyilkoló idegesítő mikrolaggoknak.
De itt, veterán, sokat látott tesztíróként muszáj határozottan rálépnem a fékre és a hangzatos specifikációk mögé néznem, mert a gyárilag megadott 16 milliszekundumos válaszidő egy kőkemény arculcsapás a kompetitív e-sportolóknak. Bár az egyszeri, fotelből játszó gamer a lenyűgöző 1920x1080-as Full HD felbontás és a 120 hertzes pörgés mellett ebből talán keveset érez a mindennapokban, ha te azon éled ki a feszültséget, hogy a legdurvább Valorant meccseken az ezredmásodpercek döntenek a virtuális életedről, a panel beépített lomhasága határozottan akadályozni fog a csúcsteljesítményben. Ez a vas sokkal inkább a látványos, sztorivezérelt szerepjátékok, a nyitott világú végtelen felfedezések és a nagyívű stratégiai játékok tökéletes otthona, ahol a beépített HDR technológia által nyújtott mély fekete-fehér kontrasztok és a masszív, telt színek varázsolják el az embert, nem pedig a nyers, idegtépő sebesség hajszolása.
Audiovizuális kompromisszumok a hátizsák mélyén
A csatlakozók és interfészek terén a gyártó egyáltalán nem finomkodott az anyaggal, a bal oldali vékony peremen katonás sorrendben sorakozik két darab teljes értékű Type-C port, egy mini HDMI aljzat, és a sokak számára még mindig elmaradhatatlan 3,5 milliméteres AUX kimenet. Ez a puritán, de minden igényt kielégítő felállás garantálja, hogy egyetlen kábellel is életre tudd kelteni az eszközt egy modern, energiát is leadó laptoppal, vagy a hagyományos HDMI megoldással gyakorlatilag bármilyen otthoni konzol zökkenőmentesen ráköthető a rendszerre. Viszont az audiovizuális élmény hangmérnöki részénél már csúnyán elvérzik a jól felépített koncepció, és fájó kompromisszumokra kényszeríti a gyanútlan felhasználót. A beépített, dupla egy wattos hangszórók pont olyan erőtlenül, dobozhangon cincognak a vastag fémlap mögül, mintha két asztmás méhecske próbálna meg kétségbeesetten túlharsogni egy közelgő vihart.
Felejtsd el a hatalmas robbanások mély, dübörgő basszusait vagy a fegyverropogás fület tépő, realisztikus ropogását; ha nem dugsz be azonnal egy combosabb gamer fülhallgatót a jack csatlakozóba, vagy nem oldod meg egy dedikált külső Bluetooth hangszóróval a hangosítást, a játékok gondosan felépített atmoszférája pillanatok alatt elillan az üres, csendes térben. A gép fizikai kezelőszervei sem a legbarátságosabbak, az OSD menüben való navigálás a kis oldalsó gombokkal némi megszokást és kötélidegzetet igényel a finomhangolás során, de amint egyszer belőtted az ideális fényerőt és kontrasztot, utána már csak a színtiszta, vizuális élvezetre kell koncentrálnod.
Hiába a gyönyörű alumínium borítás és a letaglózó fizikai méret, az UPERFECT egyértelműen meghúzott néhány láthatatlan határvonalat a tervezésnél. Nem ígéri azt a hazugságot, hogy e-sport bajnokot farag belőled, sem azt, hogy a beépített apró hangszóróival megrengeti a nappali falait. Azt viszont hibátlanul, mérnöki pontossággal szállítja le a mindennapokban, amire valójában kitalálták: egy hatalmas, gyönyörű színekkel operáló, pörgős vizuális kiterjesztést ad a zsebedben lapuló kézikonzolnak vagy a munkahelyi laptopodnak, bárhol is legyél a világban.
Videók
Galéria
Kapcsolódó Geek Tartalmak
- SCULPFUN S30 Pro Max – amikor a barkácsasztalon egyszer csak megjelenik egy fél műhelynyi tűzerő
- Aliencell X1 – az asztali diódalézer, ami nem egyszerűen gyors akar lenni, hanem azt akarja elhitetni veled, hogy a barkács és a félprofi műhely közti határ már régen elmosódott
- Creality Falcon2 Pro 60W – amikor a barkács hirtelen „next gen” lesz
- Egy NAS, ami majdnem konzol – AOOSTAR WTR MAX élmény első kézből














